Ritkán nézek stand upot, de arra a poénra emlékszem valamelyik arctól, hogy: ha lenne itthon pálinka, akkor már nem lenne. Erről az jut eszembe, hogy aki ebben az országban normális, az már biztos nem normális. Hiszen aki normális, az szükségszerűen belehülyül, ahogy a pálinka is szükségszerűen elfogy. Ez tényleg szükségszerű? Erről szól a cikk.

Mármint nem arról, hogy a pálinka szükségszerűen elfogy-e, hanem, hogy mindenképpen szükséges-e a saját hangulatunkat, mentális és fizikai egészségünket azzal rombolni, hogy beleéljük magunkat a politikába, hogy mérgezzük vele a saját gondolatainkat és az emberi kapcsolatainkat. Nyilvánvaló, hogy aki nem közvetlen haszonélvezője a rendszernek (azaz nem polgármester, vagy marha szerencsésen pályázó építési vállalkozó) és minimálisan józan gondolkodással bír, az tudja: nagy a baj. (Hadd ne fejtsem ki miért). A kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a ténnyel.

A közöny bűn?

Alapvető igazság, hogy amin nem tudunk változtatni, azon ne húzzuk fel magunkat. Azt hiszem ez akkora igazság, hogy még senki nem tudta megvalósítani, de azért illene rá törekedni. 

Na de a közöny...a közöny az egyenesen bűn, ezt harsogják az ellenzéki megmondók, én meg rohadtul nem értek velük egyet.

Azért nem értek velük egyet, mert közönyösnek lenni épp ugyanolyan választás, mint kommunistának, nácinak, fideszesnek vagy kisgazdának lenni - demokrácia van. Nem várható el senkitől, hogy a családja, a munkája, a hobbija elől az időt tök felesleges zsörtölődéssel töltse. 

Az ellenzéki politikusok képtelenek bármi azonsulható ügyet teremteni, ezért az érzelmi zsarolás eszközével élnek, így harsogják: "nem hagyhatjuk..." Próbálnak hiszterizálni, és lelkiismeret furdalást kelteni abban, aki nem tesz az országért azért, hogy 4 év múlva is legyen állami támogatása egy-egy közepesen tehetséges, megfáradt ellenzéki csoportocskának.

Igen, ismerem a gyakran idézett versrészleteket, híres és idevágó mondatokat, meg, hogy cinkos aki néma. De jelenleg egy demokráciában élünk, és ha eljutunk oda, hogy ez diktatúrává válik, az nem azért lesz, mert emberek nem kaptak elégszer agyvérzést a csütörtöki kormányinfó miatt, hanem azért, mert nem volt rendes 100 ember, aki összerántson egy értelmes politikai formációt, megszervezze, ne árulja el 2 millió forintért, és elindítsa a választásokon, és rábírja az emberek többségét, hogy 4 év alatt 15 percet szánjanak a jövőjükre 

Ennyi lenne a dolgunk. Akit meg jobban érdekel, aki szeret ezzel foglalkozni, az foglalkozzon. Valamiért sokan azt hiszik, hogy normális dolog a politikával izomból foglalkozni. Nem, nem az.

És akkor mi van a lelkiismerettel?

Már több cikkem után megkaptam, hogy a poszt író fotelforradalmár, és az ilyenek miatt passzív az ellenzék, de a tüntetők legalább csinálnak valamit stb. A tüntetők ventilálnak, én is ventilálok, ki így, ki úgy. Hozzáteszem, előfordul, hogy egy cikkemet többen olvassák, mint amennyien egy óriástüntetésen összesen vannak, szóval ez is nagyon relatív kérdés. Meg az is, hogy ki mit tesz/tett a tüntetéseken. Én pl. szerveztem is ilyeneket, csak rájöttem, hogy semmi értelme. 

Az én lelkiismeretemet inkább az kezdte el piszkálni, hogy azt vettem észre, hogy a gondolataim döbbenetesen magas százalékát töltik ki olyan negatív gondolatok, amiken hiába rágódok. Amik elveszik a helyet a saját életemet előre vivő gondolatoktól, amik negatív spirálba, rossz hangulatba döntenek.

Hadd ne legyen szar életem Lázár János cinizmusa miatt! Igen, Lázár például arcpirítóan cinikus, és hazudik. Kósa felháborítóan elbutult és hazudik, sorolhatnám. De emiatt nem fogok senkivel összeveszni, és nem fogom determinálni a hangulatomat.

A sápitozás passzivitás

Orbánéknak addig jó, amíg az ellenségei az ATV előtt hergelik magukat. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ne tudná 2 nap alatt bekussoltatni a hitgyülis keresztapát? A helyzet az, hogy nem is akarja. Hadd érezzük azt, hogy van még hely a megszólalásra, hogy van tér az ellenzéki politikusoknak a szereplésre, a betelefonálónak az orbánozásra. 

Amint átlépne az ATV egy határt, amint valódi hatással bíró emberek, valódi veszélyt jelentenének a rendszerre, akkor menne a telefon Németh úrnak. Amúgy volt már ilyen, de inkább nem mondom mikor, és ki miatt.

Szóval, ha nem hiszed el, hogy a sápitozás semmit nem ér, akkor nézd meg a pártpreferenciák alakulását. Hogy állnak a sápitozó pártok? 

Kereslet-kínálat a frusztráció piacon

Tele vagyunk gondokkal, ki nem mondott sérelmekkel, csalódásokkal, sokaknak pedig simán csak unalmas az élete. Remek lehetőség a gondjaink projektálására a politika. Na meg a saját sikertelenségünk okát is mindjárt megtalálhatjuk a híradóban.
Furcsamód a mai hatalom mintha direkt gyártaná is az utálható figurákat. Mint valami hollywoodi film gonosz karakterei. Mészáros, Vajna, Rogán, Tiborc, Pintér, na meg a főgonosz Orbán. Csodás alanyok egy kis utálkozásra, szitkozódásra, addig sem kell az életünkkel foglalkozni. 

Nem tudom feltűnt-e, de olyan hollywoodi film nincs, ahol a gonoszt ne ellenpontoznák a jóval. Nem tudom hány ember nézné meg a Csillagok háborúját, ami csak a sötét oldalról szólna.
Ha nem lenne ez az ellenpontozás, a film elbukna. Ahogy a magyar ellenzék hangulatában elmerülők is bukásra vannak ítélve. Mert csak a gonosz legendáját építették fel, a jóét nem - tényleg, miért nem?

A frusztráció terelhetősége

A 2010 előtti fidesz nagyon ügyesen terelte és használta a frusztrált tömegek erejét az akkori kormány ellen. Hergelte, majd becsatornázta az elégedetlenséget. Minden Hír Tv előtt üvöltő családfőt és nagymamát hadba állított. Eredmény: egy agresszív, permanens háborúban álló vezetői elit, egy szétszakadt társadalom, egy össze-vissza terelhető, ellenségkép-függő, csordalelkű fidesz tábor, és egy egészségtelen ország-lelkület.

Szóval van erő a frusztrációban, csak két baj van vele:

Ahhoz is kell tehetség, hogy egy politikai erő ezt kihasználja. De erre jelenleg csak a Fidesz és a Jobbik képes érdemben. És ne felejtsük el, hogy a Fidesznek azért volt egyfajta jövőképe 2010-ben. Az más kérdés, hogy mekkora lufi volt, de volt. 

Illetve: a frusztráció-alapon szerveződött erő soha nem lesz alkotó erő. Mindig az önigazolást keresi, mindig másokkal szemben, és nem valamiért határozza meg önmagát. 

Neked van különbékéd?

A nyilvánvalóan rossz rendszerhez való tudatos viszonyulást én úgy hívom, különbéke. (A szót úgy loptam. Szabő Lőrinc írt ilyen címmel verset)

Azt gondolom, egyszerűen nincs joga semmilyen önös érdekből megosztó, elnyomó, hazug és tisztességtelen rendszernek elvenni a mindennapoktól az energiát és a jókedvet. Ha mégis hagyjuk magunkat, akkor még jót is teszünk a hatalommal. Enervált dühből még nem volt forradalom, békés és normális kormányváltás meg végképp nem, és nem is lesz. 

És most nem a struccpolitikára gondolok megoldásként. Nem a létező tagadására, még csak nem is a relativizálására. Szerintem fontos tudnunk, hogy miben élünk, azt is, mit tehetünk ellene, de sajátmagunk védelmében tudatosan kell meghatározni a viszonyunkat a rendszerhez.
Mit tudunk tenni ellene, és mi az, amit már magunk ellen teszünk. A hatalomról lepattannak a haragunk nyilai, de magunkra és a körülöttünk élőkre veszélyesek lehetnek. 

Szóval a gőzkieresztés...Nekem például ez a blog a gőzkieresztés helye. Régebben lefekvés után lamentáltam közügyeken, amikre semmi ráhatásom nem volt. Melyik a jobb?

Azt hiszem elég nagy az esélye, hogy az életem 90%-ában rossz kormányok alatt éljek, emiatt az életem 90%-ában boldogtalannak kéne lennem, és bevonzani  a sikertelenséget az "úgyismindenszar" mentalitással? 

A rendszer sem rosszabb, sem erősebb nem lesz, ha tudatosabban, önérzetesebben és cinikusabban állunk hozzá. Sőt.

Remélem senki nem azt a következtetést vonja le, hogy ez a cikk a beletörődésről, a "kollaborációról", az önzőségről és a gyávaságról szól.