A 2018-as választásokon a kormány leváltható, mert elkövetett egy hibát: túltolta az amúgy jól kitalált stratégiáját. Hiába aprózta fel az ellenzéket, hiába látszik most teljesen esélytelennek a kormányváltás, az események olyan irányban fordultak, hogy elképzelhetővé vált az elképzelhetetlen: a teljes összefogás, a DK-tól a Jobbikig.
A folytatásban arról lesz szó, hogy miért állt elő ez a helyzet, milyen keretek mentén valósulhat meg a kormányváltó összefogás, és milyen következményei lehetnek egy ilyen választási akciónak.
I. Miért és miért most?
1. A kormány a falig tolta az ellenzéket
Az MSZP-be akkorát rúgott a Fidesz Botka kinyíratásával, hogy már el kellett küldeni Németh Szilárdot "vitázni" Molnár Zsolttal, hogy az egy kicsit elbábozhassa az ellenzékesdit. A Fidesz is érzi, hogy hatalmának egyik bástyája, a nem túl erős, de nem is túl gyenge MSZP, most ledőlni látszik. Így a pártban lévő, nem a Fidesz által rángatott emberek számára simán elfogadhatóak lesznek olyan pánikmegoldások, amik korábban fel sem merülhettek. A tét ugyanis a túlélés lett.
A Jobbik betámadása sem túl értelmes megoldás a Fidesz részéről. Betiltással fenyegetőzni, rendőrökkel plakátot leszedni nem jó ötlet, éppen arra jó, hogy alapot adjon egy, a kormány elleni közös fellépésre, ahol a politikai különbségeket félre KELL tenni. Kell, ugyanis teljesen mindegy, ki mit gondol a politikáról, ha már politizálni sem lehet.
Nem gondolom, hogy a Fidesz ott tartana, hogy pártokat szüntet meg, de a mostani retorikája nagyon közel van ehhez. És ez elindíthat egy újfajta összefogást, ami nem politikai-ideológiai alapon, hanem valami ennél sokkal erősebb alapon állhat. A sarokba szorított állat analógiája működhet, meglepő erővel ráadásul. Paradox, de lehet, hogy éppen a kormány túl hatékony ellenzék rombolása forrasztja ebbe az ellenzéket, hiszen lassan mindenkinek leesik, hogy a fragmentált működés az örök reménytelenség taktikája.
2. A kormány a falig tolta saját magát - a Sorosozás nem old meg mindent
Nem csak az ellenzék kerül lassan kényszerhelyzetbe, de a kormány magának sem adott másik utat, csak a teljes idiotizmusét. Ez pedig veszélyes lehet.
Ismerjük az unalomig ismert képletet: a Fidesznek kell kb. 2 millió ember, akit folyton tüzel és egyben tart, és kell egy megosztott ellenzék. A megosztott ellenzék megosztottságát az előző pontban leírtakkal veszélyeztetik, a saját tábor egységét pedig azzal, hogy egyre nagyobb baromságokat mondanak, egyre vállalhatatlanabb stílusban.
Ma például ezt mondta egy államtitkár a Parlamentben: „A sátán/Soros terv ellen küzdeni keresztény kötelesség”
Nézzük meg közelebbről ezt a 2 millió embert: nagy részük az a szerencsétlen, akinek semmivel nem jobb a Fidesz alatt (sőt), de elhiszi, hogy félni kell Brüsszeltől, meg Sorostól, és Orbántól várják a védelmet.
A másik részüknek tényleg jobb, mert kaptak néhány trafikot, járdafelújítást vagy könyvtár igazgatói állást. Ennek a rétegnek a nagy része viszont pontosan tudja, hogy amit Orbán mond, az köszönőviszonyban nincs a valósággal, de amíg ez a rendszer garantálja a jólétet, addig leszavaznak a Fideszre.
Leegyszerűsítve: a retorika azoknak szól, akiknek rossz, a valós tettek meg azoknak, akiknek jobb. A kérdés, meddig tudják a második csoportba tartozókat etetni, mert ezeknek az embereknek sem jut ám már túl sok, és ezek az emberek is észreveszik, hogy "már minden a Lőrincnek megy", és ezek az emberek nem kajálják be a migráncsozós bullshitet, sőt, egy részüket kifejezetten irritálja.
A Fidesz egységes, ahogyan a tábora is. De ha az ellenzék váratlanul új harcállást venne fel, akkor az a Fideszen belül is érdekes törésvonalakat alakítana ki. Navracsics, Pokorni, de már Lázár sem ujjong örömében, a főnök ámokfutását látva, ezt se feledjük...Nyilván most a hűséges idióták vannak az első sorba állítva, de ezzel pont a feszültséget növeli Orbán. Akinek egy pici esze is van, az most már nem érzi magát komfortosan a Fideszben.
Egyszerűen nem lehet mindenkit lesorosozni, nem lehet a kórházak témájában interpelláló ellenzéki politikusnak minden alkalommal sorosozással válaszolni - a kormány viszont elindult ezen az úton, és nem fordulhat vissza.
3. 100 dolog elválaszt, de 1 összeköt
A baloldali összefogás nagy problémája mindig az volt, hogy mi legyen a vállalhatatlan arcokkal. Ez a dilemma nagyjából ki is nyírta a baloldal esélyeit, mert egyszerűen nem volt jó válasz a dilemmákra.
A dilemmát úgy lehet feloldani, ha emeljük a tétet. Fogjon össze mindenki mindenkivel, így értelmetlenné válik az ellentétek mentén politizálni. Kit érdekel hogy bekerül-e Gyurcsány a Parlamentbe, hogy több egyénit is megnyer a Jobbik? A tét nem ez. A tét az, hogy lesz-e egyáltalán értelme politizálni, mást akarni, jobbat akarni ebben az országban?
Rengeteg dolog áll az ellenzéki pártok között. De az az egy mindenkit összeköt, hogy ezt a kormányt meg kell állítani, amíg nem késő.
Tovább menve: nyilván van 5-10 olyan pont, amiben DK-tól Jobbikig mindenki egyetért. Mert gondolom senki nem akar még rosszabb kórházakat, még több lopást, még kevesebb pénzt az oktatásba, még több antidemokratikus intézkedést, még több kivándorló fiatalt.
4. A '2022-re készülünk' taktika már most megbukott
A Momentum az egyik olyan párt, amelyik talán az "arcvesztés kockázatát elkerülendő" kimaradna egy ilyen súlyos és vállalhatatlan arcokkal tarkított összefogásból.
De mi értelme is lenne ennek? Nagyjából semmi. Már most látszik, hogy ha az ellenzék nem lép meglepőt, és nem próbálja átvenni a kezdeményezést, akkor újra és újra ugyanazzal a taktikával győz majd a Fidesz.
Mi lesz más 22-ben? Még rosszabb helyzetben lesz az ország? És? A választásokat akkor is a Fidesz tartja majd a kezében, hiszen nem lesz akkor sem hasonló súlycsoportú ellenfele.
II. Hogy kivitelezhető a kivitelezhetetlen?
1. A teljes összefogás legfontosabb üzenetei
Az ilyen típusú összefogás-ötletek ellen mindig azt az érvet hallottuk, hogy kizárt, hogy egy DK-s olyan listára szavaz, ahol ott van Vona, vagy kizárt, hogy egy Jobbikos leszavazzon egy MSZP-s egyéni jelöltre.
Ez az érvelés butaság. Miért, mit fog csinálni a Jobbikos? Nem megy el szavazni, az jobb? Azzal megoldódnak a problémák? A választási kampánynak egy ilyen összefogás esetében három feladata lenne:
- elmondani, hogy külön mindenki nagyot bukna, együtt mindenki egy kicsit nyerni fog, és végeredményben eltakarodik Orbán
- elmondani, hogy a kormánynak megbocsájthatatlan bűnei vannak, és ezeket megállás nélkül sulykolni
- elmondani, hogy mi az a néhány terület, ahol kormányváltás esetén azonnali intézkedéseket vállal az új kormány (egészségügy, szegénység, kivándorlás, korrupció stb.)
2. A legkevésbé elutasított esélye
Ki legyen a miniszterelnök-jelölt? Azt gondolom, hogy két meghatározó elv mentén kell kiindulni a kérdés megválaszolásához. Az egyik elv az, hogy az összefogási paletta közepéről kell választani. Hiszen aki középen van, az senkitől sem esik olyan távol, ami kizárná az elfogadását.
A másik elv, hogy nem a népszerűség számít igazán, hanem az elfogadás esélye. Aki a legkevésbé elutasított, annak van a legnagyobb esélye rövid idő alatt a legnépszerűbbé válni. Példa: lehet, hogy Vonának több szavazója lenne most, mint Szélnek, de vajon melyiknek van esélye pár hónap alatt más táborokból sok szavazót megnyerni?
Az előző példában meg is válaszoltam a kérdést: Szél Bernadett lenne a legalkalmasabb.
3. Szakértő kormány, ügyek mentén
Egy ilyen széles koalíció nem működhet másképpen, mint egy projekt. Meghatározott célokkal, meghatározott felelősségi körökkel, politika nélkül.
Ez elég viccesen hangzik, mert politikai pártokról beszélünk, de egyszerűen nincs más választásuk. Nyilván a kormányzás, mint az elejétől kezdve deklaráltan válságkezelő, szakmai jelleggel.
Nyilván marha könnyű ezeket a mondatokat leírni, de a gyakorlatban összefogni egy ennyire heterogén és egymással szemben ellenérdekelt, szedett-vetett bandát...maga a lehetetlenség. Óriási fegyelem és önuralom kell ehhez, és ezek pont azok az erények, amik nem igazán jellemzik az átlag magyar politikust.
A szakértői kormány meg tipikusan az a kifejezést, amivel olyan kétségbeesett politikusok szoktak dobálózni, akik egyáltalán nem szakértők, de annál inkább törtető politikusok.
Ezért a legfontosabb az lenne, hogy 5-10 ügyben konkrét vállalásokat tegyenek a pártok, a magyar embereket leginkább érintő, és legjobban kommunikálható ügyekben - egy ilyen széles koalíciónak ugyanis semmi más nem adna legitimációt, mint az, hogy ezeknek a sorsdöntő ügyeknek a rendezését megoldja.
Szóval nem lenne ez sem egy fáklyás menet, de legalább az esélyt megadná valami változásra.
4. Az árkokat ideiglenes betemetni!
A fenti, vállalt ügyek mentén folytatott kormányzás alapja, hogy ne komcsizzák meg nácizzák le egymást naponta a koalíció tagjai. Erre nincs garancia...
De abban meg lehet állapodni, hogy a politikailag kínos ügyeket a következő választásokig jegelni kell.
Abban mindenki egyetértene, hogy emelni kell az egészségügy költségvetését, abban senki sem, hogy hogyan kéne kezelni a menekült-problémát.
Maradva a példánál: ha én, mint választó, garanciát kapnék arra, hogy emelik az ellátás színvonalát, de cserébe minden menekültügyi szabályozás maradna úgy, ahogy van, akkor azt mondanám, ok.
Ez a példa az, ami a látszólag életképtelen ötletnek a megvalósíthatóságát bizonyítja. Képesek vagyunk mindannyian áldozatokat hozni, engedni a vélt igazunkból, ha tudjuk, hogy ezzel egy magasabb szintű problémát oldunk meg.
5. Mi lesz a kollaboránsokkal?
A Fidesz kollaboránsainak kifejezetten szuper volt az eddigi fragmentált, értelmezhetetlen közeg - lehetett kavarni, zavaró repülni, ide súgni, oda dezinformálni stb. Bizonyos balos háttéremberek például egyszerre 2-3 pártban kavarták az amúgy is zavaros vizeket.
Egy olyan rendszerben, ahol mindenkinek egy irányba kéne eveznie, egyszerűen kiabálna, hogy ki az, aki ellenérdekelt.
6. Listák és jelöltek
Ez a kérdés egy külön posztot is kitöltene, ezért inkább nem megyek bele részletesen. A lényeg: közkeletű vélekedéssel ellentétben van megoldás a választási matematika területén is.
Sőt! A Fidesz a rendszerét egy fragmentált ellenzékre alakította ki. Ha ez átfordul, akkor földcsuszamlás-szerű győzelmet arathat az ellenzék - a matek tehát éppen nagyon sebezhetővé teszi ezt a rendszert.
A listák és a jelöltek leosztásánál minden azon múlik, hogy ki mennyire lesz képes áldozatokat hozni és felelősen gondolkodni. Nehezen képzelek el egy felelős és áldozatkész Gyurcsány Ferencet, de ebben a helyzetben egyszerűen bele lenne kényszerítve ebbe, még ő is. Miért? Mert itt már tényleg nyilvánvaló lenne, hogy aki kimarad, az a Parlamentbe sem jut be.
A leosztásnál egyébként a minél több matematika, minél kevesebb elv kellene, hogy működjön. Egyszerűen azért, mert ha nyerés van mindenki nyer, az pedig akkor lesz, ha minden megoldás az optimum felé tesz lépéseket és engedményeket.
7. Morális problémák
Ezt a pontot szeretném gyorsan elintézni: Az összefogás szélessége az, ami értelmetlenné teszi a fintorgást. Egy baloldali összefogásban lehetnek nem kívánatos személyek, az LMP-t is megértem, hogy nem fog össze mondjuk az MSZP-vel. De ez egy más helyzet. Itt érdemes áldozatokat hozni, mert van miért.
Tök jó lenne, ha olyan országban élnénk, ahol a demokrácia megoldaná ezeket a problémákat, de nem olyanban élünk. A baloldali szavazóknak meg üzenem, hogy a Fidesz már rég annyira a jobb szélre tolta magát, hogy a Jobbik ahhoz képest már lassan marxista lesz.
Összefoglalva
Már mindenki tudja, mi a Fidesz választási stratégiája, hiszen éppen másodszor látjuk működés közben. Azt is látjuk, hogy a legnagyobb kockázat, ha az ellenzék nem vállal kockázatot: ha a biztos vereség tudatában, kicsinyes mamlaszként szaladnak az újabb demoralizáló vereségbe.
Pedig a kormány verhető. A matematika is meg van hozzá (éppen a saját rendszerüket lehet ellenük fordítani), és a választói hangulat is meg lenne, hiszen súlyos és mindenkit érintő gondokkal küszködik mindenki, aki kiszorult a NER Kánaánjából.
Felelősség és áldozatkészség - ennyi hiányzik csupán.
