Vajon minek köszönhető, hogy a minden elképzelhetőnél alacsonyabb morális szinten, teljesen ötlettelenül kampányoló kormánypárt a 2 hét múlva esedékes választások toronymagas esélyese? Pontosítva a kérdést: az ellenzéki oldal miért nem adta meg nekünk, egy rendes országot óhajtó magyar embereknek, a lehetőséget, hogy leváltsuk Orbán bűnszervezetét?
Ne szépítsük, 2 héttel a választások előtt már nem lehet csodát tenni. Pedig a megoldás kristálytisztán látszik, ahogyan látszott fél évvel ezelőtt is. Akkor, amikor el kellett volna kezdeni cselekedni. Ha egy valódi ellenzéki jelölt indul minden kicsit is esélyes körzetben, a Fidesz nem nyeri meg a választásokat - ezt tudjuk, látjuk, de mintha senki nem akarná ténylegesen megnyerni ezeket a körzeteket.
Az ellenzéki pártok vezetőinek le kellett volna ülnie egy eldugott, lehallgathatatlan terembe, és addig ki nem jönni onnan, amíg nincs lematekozva mind a 106 egyéni körzet. (persze ez már csak azért is utópisztikus gondolat, mert maga GYF küldte volna ki SMS-ben az információkat)
Aztán nekik és a kampányfőnökeiknek újra be kellett volna zárkozniuk ide, és addig ki nem jönni, amíg nem találják ki az egységes politikai kommunikáció alapelveit, a közös kampány operatív sarokpontjait, a kormányzati média ellen felépített alternatív csatornák tervét (2018 van, meg internet...), és aztán neki kellett volna állni dolgozni.
Ehelyett 2 héttel a választások előtt ott tartunk, hogy a legegyenesebb, leghatásosabb és legérthetőbb kommunikációt egy óriáscsirke csinálja.
Az összes többi összevissza beszél, üzenget, taktikázik, cselezget - esélyt sem adva a választóknak arra, hogy megtalálják a kormányváltó jelöltet a szavazólapon.
Biztos sokan kíváncsiak arra, miért viselkednek így a politikusok. Korábban ezen a blogon már írtam arról, hogy egy jelentős részük egyszerűen azért, mert a Fidesz irányítja őket. De mi van a többivel?
A többi egyszerűen végletesen korlátolt és önző. És mint ilyen, egyáltalán nem érdemli meg, hogy kormányra jusson. Azok az emberek ugyanis, akik az ellenzéki politika környékén maradtak, egzisztenciálisan függenek a politikától. Nem magabiztos, a piacon is megélni képes, független emberek, hanem a saját jelenlegi és jövőbeli remélt mandátumaik foglyai. A magyar ellenzéki politizálás ma arról szól, hogy sok dühös ember beáll sok kicsi párt mögé, amit kevés önző, korlátolt, bukott értelmiségi vezet.
Mit kezdene magával Karácsony Gergely a munkaerőpiacon? A válasz egyértelmű, a korábbi liberális kormányzati hátszél nélkül semmit. Ehhez képest az a parlamenti mandátum, amit most meg fog szerezni, parádés megélhetést biztosít neki, nulla felelősséggel. A polgármesterség nem ilyen jó biznisz, ott dolgozni kell, felelősség van, talán meg is unta ezt Gergő, ezért beleállt ebbe a miniszterelnökösdibe, amit ő maga sem hitt el egy percig sem. Felment egy olyan lista élére, ami tele van bukott szocikkal, azokkal a bukott szocikkal, akiket Gergő teli szájjal, undorodva szidott még 5 éve.
Szóval mi, a Fidesz ámokfutásától viszolygó állampolgárok azért nem tudunk (pár egyéni körzet kivételével) olyan jelöltet választani, aki esélyes legyőzni a Fidesz-maffia helytartóját, mert a Gergő-félék megígérték otthon az asszonynak, hogy meglesz a havi 4-500ezer. Ezért elbábozzák, hogy ők miniszterelnök jelöltek, meg kormányváltó politikusok, és remélik, hogy valahogy összejön a listán annyi szavazat, ami az ő helyezésüket is mandátummal jutalmazza.
A helyi szinten politizáló párttársak pedig lila körmökkel kapaszkodnak a gondolatba, hogy ők lesznek az egyetlen jelölt, mert ők is megígérték otthon az asszonynak. (Igen, persze ők is tudják, hogy az egy jelölt a megoldás, de kizárólag magukat tudják annak az egynek elképzleni) A probléma az, hogy minden körzetben van 4-5 ilyen figura. És nincs a pártok élén egy ember, aki azt mondja: ő indul, ő meg visszalép, mert ez a megállapodás, és hát igen...a nemzetünk érdeke.
Közben az az ember, aki valószínűleg a legtöbb nettó munkaórát töltötte a választókörzetének megdolgozásáért, az azt mondta: hátralép. Juhász Péter 2014-ben is hátralépett, akkor viszonylag biztos mandátumtól, mert akkor is megszólalt az igazságérzete. Amíg Karácsonyok vannak és nem Juhászok, addig mi, szerencsétlen, jobb világot akaró emberek egyet tehetünk...ő, nem tudom, mit tehetünk.
Szóval, miért is hagytak minket cserben ezek az emberek? Azért, mert még annyi eszük és/vagy szorgalmuk sincs, hogy felfogják, egy győztes kampány nekik is jobb lett volna, ők is nagyobbat szakítatának vele. De magukról sem hiszik el egy percig sem, hogy meg tudják csinálni. Rohannak elöl a zászlóval, szegény megtévesztett híveik utánuk, közben pedig pontosan tudják, hogy kizárólag a személyes egzisztenciájukért rohannak, a mögöttük lévők sorsa (és a többi sok millió sorsa) pedig sokadlagos kérdés.
Orbánnak végülis igaza van, ezek hazaárulók - csak nem olyan értelemben, ahogyan az egyre aljasabb gazemberré váló miniszterelnökünk mondja. Mondja, mert mondhatja, mert senki nem vágja szájba érte.
Szóval magunkra lettünk hagyva. És addig nem változik semmi, amíg ezt fel nem fogja minél több ember. Amíg egy percig is elhisszük a megélhetési politikusok zagyvaságait, amíg Gyurcsány fejével van kiplakátolva Budapest, amíg a kilóra megvett hitgyüli csordavezére tulajdonolja az 'ellenzéki TV-t', addig csak asszisztálhatunk az ország pusztulásához.
