Progresszív politikai blognak indultunk 2017-ben, de 2018 óta nem írtunk semmit, mert úgy éreztük, mindent leírtunk amit gondolunk, és a dolgok azóta csak körbe-körbe történnek a magyar politikában, papagájnak lenni pedig nagyon nem progresszív dolog.

Viszont most újra van egy merésznek tűnő állításunk, ami reaktiválásra késztette blogunkat: MZP hamarosan visszalép.

A blog két szerzője - olajszőke és klinszman - 12 pontban szedte össze gondolatait azzal kapcsolatban, hogy:

1. milyen jelek utalnak arra, hogy MZP már tudja, nem ő lesz az ellenzék jelöltje?
2. milyen okai vannak a gyors berobbanás utáni kínos megtorpanásnak, és az általunk vizionált visszalépésnek?
   
   

Mivel a jelek és az okok logikai kapcsolatai, illetve a szerzők gondolatai sok esetben kibogozhatatlan viszonyrendszert alkotnak, ezért ömlesztve tálaljuk a 12 pontot, jó elgondolkodást!

1. Totálba nyomott alkalmatlanság percepció

Talán ez tűnt fel először. A győzelem legfontosabb feltétele a kormányzóképesség látszata. Lehet okosakat, durvákat, népszerűeket mondani, de az nyer, akiben a vezetőt látják az emberek.

MZP is akkor lehetne miniszterelnök, ha ‘A Vezető’ percepcióját tudná felépíteni, ezt nyugodtan hívhatjuk alapvetésnek. De ha ez alapvetés, akkor miért nem használja az ehhez szükséges retorikai, kommunikációs és politikai eszköztárakat?
Vagy várj…durvábbat kérdezünk: miért pont az ELLENKEZŐJÉT sugározza minden egyes megnyilvánulása? 

Szóval hetek óta ott lebeg a levegőben a kérdés: vajon direkt ennyire szarul csinálja a dolgait? Direkt mond hülyeségeket, direkt készülnek róla homályos képek, direkt vág fájdalmas balfasz fejet törött kézzel, direkt nincs egy erős mondása sem, direkt nem tud helyes szórendben összerakott mondatokat kiírni a szánalmas insta template-jére?
Ha valaki egy valódi miniszterelnöki kampányt csinál, az egyszerűen nem így csinálja, a kérdés az, vajon azért nem csinálja, mert nem akarja? Vagy azért nem csinálhatja majd tovább, mert csak így tudja csinálni?

2. Megfulladt progresszivitás

Összefügg az előzővel: az előválasztási sikere előtt éppen azért tudott megmozdítani politikailag passzív rétegeket, mert új módon fogalmazott meg friss gondolatokat. MZP a kívülről jött, tiszta és bátor ember képét építette, méghozzá feltűnően gyorsan, ügyesen, profin manőverezve a politikai posványban. Ahogy pl. Karigerit megforgatta, az egyszerűen csodás volt.
És azóta? Ugyanazokat az unalmas eszközöket használja a teljesen semmitmondó üzeneti hordozására. Elfogyott a progresszivitás tablettája, vagy mi?

3. Káderek a házban

Gémesi, Pálinkás, Bod-Péter, Herényi, Szentiványi, DoktorMagyar - mi ez a politikai panoptikum? MZP tényleg ezekkel a 10 éve is már leharcolt súlytalan alakoknak számító palikkal akarja megdönteni a NER-t? Ezekkel akarja a fiatalokat harcba hívni?

Vagy Gulyás Joe-val és Sértő-Radics Istvánnal? Az ős szdszes politikai szerencsevadászokkal?
Mikor az utóbbi két urat egy képen láthattuk MZP-vel, akkor végülis elkezdhettük elengedni a '22-es választás eredményén való izgulást. 

4. Gyurcsány

A fidesznek amúgy általában igaza van, csak nem mindig úgy, ahogy mondják. Például lehet parodizálni a Gyurcsány-mantrájukat, de az alaptétel igaz: Gyurcsány irányít az ellenzékben. Az más kérdés, hogy miért, és hogy a fidesznek ehhez mi köze van, és nekik ez miért jó.
Most maradjunk annyiban: ha provizórikus megállapításokat szeretnél tenni az ellenzék ügyeivel kapcsolatban, figyeld Ferit! A “kapitányos” poszt mindent elmond. Gyurcsány, a politikai mestertroll, becélozta MZP-t, és ez az ellenzéki térfelén pontosan egyenlő egy piros lézerponttal a homlokon. 

Hozzá kell tenni, hogy nem csak GYF, hanem más ellenzéki vezetők is szúrkálódtak a napokban MZP felé, aki magyarázkodásra kényszerült emiatt - ez már önmagában egy olyan jel, ami MZP bukását vizionálja.

5. Mindig van egy felmérés

Közvéleménykutatást komolyan venni nagyjából olyan, mintha politikai horoszkópot hívnál segítségül. De van egy nagy ereje ezeknek a dolgoknak: még mindig ez a legjobb eszköz a közvéleményben zajló folyamatok feldolgozható formában való megjelenítésére és a politikai zsarolgatásra.
Ezekre a dolgokra lehet hivatkozni, és már számtalan példát láttunk arra, hogy egy jó időben éppen jót sugalmazó "felmérés" mekkora politikai fegyvernek látszik.
Az ellenzék bezuhanását mutató ”kiszivárgott” felmérés esete a rutinos szemeknek már elég sokat elárul a jövőről.

6. Anti establishment az establishmenttel - hogyan?

MZP alapstratégiájában van egy hatalmas ellentmondás. Ugyanis: ha valaki anti establishment politikát szeretne folytatni, annak ez első dolga az lenne, hogy elhatárolódik attól a bizonyos establishmenttől. Márpedig Gyurcsány maga az establishment, ő is része ennek a rendszernek. MZP ígérete nem Orbán megbuktatása, az ő ígérete az volt (még pár hónapja), hogy új politikai kultúrát teremt, és a 2004 óta az országot uraló Orbán-Gyurcsány lövészárokharc helyett új perspektívát teremt. Szóval a küldetés kudarcának oka, hogy a küldetés önmaga ellen indult. 

7. Átugrani egy másik sakktáblára?

A rezsimváltás hitelességének alapfeltétele az lenne, hogy ne azonnal akarjon valaki nyerni. Először nyerje meg az ellenzéki csatát, azaz tudjon Gyurcsány, Tóth Berci és viccből karlendítő jobbikosok nélkül elindulni. MZP nem várta ki az idejét. Az előválasztáson való visszalépése és Dobrev/Karácsony későbbi veresége nagyon erős politikai tőkét adott volna MZP-nek. Használni tudta volna a “naugye én megmondtam” ütőkártyáját, és ami a legfontosabb, a politikai bűntelenség látszatát adta volna számára.
Ehelyett összegyurcsányozta magát, és ennek következményeit soha nem fogja lemosni magáról. Szóval: első körben pozícióba kellene kerülni az ellenzéki térfélen, ott leütni minél több bábut, és utána meccselni Orbánnal. 

8. Ami nem emelkedik az süllyed

Aki az október 23-ai politikai momentum elalibizéséről és az ősz további részének elengedéséről döntött, az MZP ellen döntött így. Aki akkor a 'nem emelkedést' választotta, az választotta a mostani süllyedést. Ha a döntésben MZP is benne volt, akkor jobb, ha kiszáll. Ha nem volt benne, akkor az sem az ő döntése lesz, hogy kiszáll.

9. Párt nélkül nem lehet

A politikában szükségszerűen a pártok az aktorok. Van egy világ - a politika világa - aminek vannak szabályai. Lehet ezt tagadni, csak nem nyersz választást - bármi mást nyerhetsz, csak pont választást nem. De egyébként jó filmrendező vagy sikeres forma 1-es pilóta sem lehetsz infrastruktúra nélkül. És miniszterelnök sem. Maximum akkor, ha mások - akik rendelkeznek azzal a bizonyos feltételrendszerrel - úgy akarják, de most pont úgy néz ki, hogy nem akarják. Ebben a helyzetben egy kegyelemfrakció Herényi Karcsiékkal, meg a régi MDF-es/SZDSZ-es csapattal nem valószínű, hogy megoldás lesz.

10. Elfalusferisedés

Offtopic: szeretnénk a politikatudomány terminus technicus  gyűjteményébe jelölni az “elfaluferisedés” szót, ami annyit tesz, hogy egy erő sugárzására kitalált entitás (=politikai jelölt) diszfunkcionális működésbe lép, és erő helyett Leslie Nielsen vagy Pierre Richard aurát áraszt magából, amivel teljesen komolytalanná tesz mindent, amit mond vagy csinál.

Elesés, stúdióban megcsörrenő telefon, népszavazás kulcsszámainak bejelentése rosszul... Akit kinevetnek, annak ebben a játékban vége. Ez alapszabály, ezért próbálja a ner sajtó bohócozni a Karácsonyt, meg mindenkit, aki elindul ellene. Ezért nevet Trumpon a 444, és ezért nem nevet Bidenen. Ebben a közegben tehát alap, hogy nevetségessé próbálják tenni egymást a szembenálló felek, de ha valaki hajlamos sajátmagát is belevinni a csetlés-botlásba, akkor abból megrogyás lehet. Hányszor nevettél Orbánon? Egyszer sem. Think about it…

(Egyszer már Kunhalmi Ági mutatványai apropóján elmerengtünk, mitől válik komolytalanná egy politikus, lazításnak ajánljuk is ezt a régi cikket)

11. A legerősebb érv

Képzeld el fordítva az egészet! Képzeld el, hogy Orbán ül törött kézzel a Hír Tv-ben és sértett emberként a fideszes árulókról beszél, miközben látványosan hülyét akar csinálni belőle a szerkesztő. Az őszi-téli ellenzéki álomnak végül az lett a kifutása, hogy ‘21 karácsonyára így, ennél az állásnál  ülnek össze a családok politizálni: Orbán láthatóan élvezi a nagy pozitív bejelentéseket (miközben egyébként lehet, hogy nem is annyira állnak jól a dolgok), láthatóan erőtől duzzad, zseniálist húz Novák Katalin jelölésével és egyszerűen fényévekkel komolyabb embernek tűnik mint MZP - és ne felejtsük, ‘22 tavaszán arról dönt az ország, hogy ki komolyabb, ki kormányzóképesebb mint Orbán.
(Ez amúgy az ellenzék egyik nagy tévedése. Orbánt csak annyi ember utálja, amennyi ember most az ellenzékre szavazna. Többen nem fogják és nem is akarják utálni, a többséget azzal lehet megszerezni, ha valaki kormányzóképesebb lesz és vonzóbb víziót kínál)

12. Ha MZP mégis nyerhet, akkor azt azt jelenti: bárki nyerne.

Valahol ez a legijesztőbb gondolat MZP szempontjából. Ugyanis, ha ezzel a teljesítménnyel és ezzel a gyors karaktervesztéssel nyerhet, akkor nem ő a siker kulcsa. Azaz: már akkor se ő lenne a nyertes, ha nyerésre állna!

És ha ez igy van, akkor miért éppen MZP-t nyeretnék a pártok? Miért nem mást? Miért egy olyan jelöltben bízna a fene tudja hány párt (össze tudja amúgy számolni őket valaki?), aki nem a mindenkivel jóban lévő, hanem a mindenkivel ugyanúgy rosszban lévő fura konszenzus megtestesítője? 

Akinek pedig ez a 12 pont is kevés, az nézze meg a cikk nyitó képét, és gondolja át: miben más ez, mint bármi ami 12 éve a baloldalon történik, és ez a sok bármi hova vezetett? Mert ez is oda fog. Szomorú.