Ritkán nézek stand upot, de arra a poénra emlékszem valamelyik arctól, hogy: ha lenne itthon pálinka, akkor már nem lenne. Erről az jut eszembe, hogy aki ebben az országban normális, az már biztos nem normális. Hiszen aki normális, az szükségszerűen belehülyül, ahogy a pálinka is szükségszerűen elfogy. Ez tényleg szükségszerű? Erről szól a cikk.

Mármint nem arról, hogy a pálinka szükségszerűen elfogy-e, hanem, hogy mindenképpen szükséges-e a saját hangulatunkat, mentális és fizikai egészségünket azzal rombolni, hogy beleéljük magunkat a politikába, hogy mérgezzük vele a saját gondolatainkat és az emberi kapcsolatainkat. Nyilvánvaló, hogy aki nem közvetlen haszonélvezője a rendszernek (azaz nem polgármester, vagy marha szerencsésen pályázó építési vállalkozó) és minimálisan józan gondolkodással bír, az tudja: nagy a baj. (Hadd ne fejtsem ki miért). A kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a ténnyel.

A közöny bűn?

Alapvető igazság, hogy amin nem tudunk változtatni, azon ne húzzuk fel magunkat. Azt hiszem ez akkora igazság, hogy még senki nem tudta megvalósítani, de azért illene rá törekedni. 

Na de a közöny...a közöny az egyenesen bűn, ezt harsogják az ellenzéki megmondók, én meg rohadtul nem értek velük egyet.

Azért nem értek velük egyet, mert közönyösnek lenni épp ugyanolyan választás, mint kommunistának, nácinak, fideszesnek vagy kisgazdának lenni - demokrácia van. Nem várható el senkitől, hogy a családja, a munkája, a hobbija elől az időt tök felesleges zsörtölődéssel töltse. 

Az ellenzéki politikusok képtelenek bármi azonsulható ügyet teremteni, ezért az érzelmi zsarolás eszközével élnek, így harsogják: "nem hagyhatjuk..." Próbálnak hiszterizálni, és lelkiismeret furdalást kelteni abban, aki nem tesz az országért azért, hogy 4 év múlva is legyen állami támogatása egy-egy közepesen tehetséges, megfáradt ellenzéki csoportocskának.

Igen, ismerem a gyakran idézett versrészleteket, híres és idevágó mondatokat, meg, hogy cinkos aki néma. De jelenleg egy demokráciában élünk, és ha eljutunk oda, hogy ez diktatúrává válik, az nem azért lesz, mert emberek nem kaptak elégszer agyvérzést a csütörtöki kormányinfó miatt, hanem azért, mert nem volt rendes 100 ember, aki összerántson egy értelmes politikai formációt, megszervezze, ne árulja el 2 millió forintért, és elindítsa a választásokon, és rábírja az emberek többségét, hogy 4 év alatt 15 percet szánjanak a jövőjükre 

Ennyi lenne a dolgunk. Akit meg jobban érdekel, aki szeret ezzel foglalkozni, az foglalkozzon. Valamiért sokan azt hiszik, hogy normális dolog a politikával izomból foglalkozni. Nem, nem az.

És akkor mi van a lelkiismerettel?

Már több cikkem után megkaptam, hogy a poszt író fotelforradalmár, és az ilyenek miatt passzív az ellenzék, de a tüntetők legalább csinálnak valamit stb. A tüntetők ventilálnak, én is ventilálok, ki így, ki úgy. Hozzáteszem, előfordul, hogy egy cikkemet többen olvassák, mint amennyien egy óriástüntetésen összesen vannak, szóval ez is nagyon relatív kérdés. Meg az is, hogy ki mit tesz/tett a tüntetéseken. Én pl. szerveztem is ilyeneket, csak rájöttem, hogy semmi értelme. 

Az én lelkiismeretemet inkább az kezdte el piszkálni, hogy azt vettem észre, hogy a gondolataim döbbenetesen magas százalékát töltik ki olyan negatív gondolatok, amiken hiába rágódok. Amik elveszik a helyet a saját életemet előre vivő gondolatoktól, amik negatív spirálba, rossz hangulatba döntenek.

Hadd ne legyen szar életem Lázár János cinizmusa miatt! Igen, Lázár például arcpirítóan cinikus, és hazudik. Kósa felháborítóan elbutult és hazudik, sorolhatnám. De emiatt nem fogok senkivel összeveszni, és nem fogom determinálni a hangulatomat.

A sápitozás passzivitás

Orbánéknak addig jó, amíg az ellenségei az ATV előtt hergelik magukat. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ne tudná 2 nap alatt bekussoltatni a hitgyülis keresztapát? A helyzet az, hogy nem is akarja. Hadd érezzük azt, hogy van még hely a megszólalásra, hogy van tér az ellenzéki politikusoknak a szereplésre, a betelefonálónak az orbánozásra. 

Amint átlépne az ATV egy határt, amint valódi hatással bíró emberek, valódi veszélyt jelentenének a rendszerre, akkor menne a telefon Németh úrnak. Amúgy volt már ilyen, de inkább nem mondom mikor, és ki miatt.

Szóval, ha nem hiszed el, hogy a sápitozás semmit nem ér, akkor nézd meg a pártpreferenciák alakulását. Hogy állnak a sápitozó pártok? 

Kereslet-kínálat a frusztráció piacon

Tele vagyunk gondokkal, ki nem mondott sérelmekkel, csalódásokkal, sokaknak pedig simán csak unalmas az élete. Remek lehetőség a gondjaink projektálására a politika. Na meg a saját sikertelenségünk okát is mindjárt megtalálhatjuk a híradóban.
Furcsamód a mai hatalom mintha direkt gyártaná is az utálható figurákat. Mint valami hollywoodi film gonosz karakterei. Mészáros, Vajna, Rogán, Tiborc, Pintér, na meg a főgonosz Orbán. Csodás alanyok egy kis utálkozásra, szitkozódásra, addig sem kell az életünkkel foglalkozni. 

Nem tudom feltűnt-e, de olyan hollywoodi film nincs, ahol a gonoszt ne ellenpontoznák a jóval. Nem tudom hány ember nézné meg a Csillagok háborúját, ami csak a sötét oldalról szólna.
Ha nem lenne ez az ellenpontozás, a film elbukna. Ahogy a magyar ellenzék hangulatában elmerülők is bukásra vannak ítélve. Mert csak a gonosz legendáját építették fel, a jóét nem - tényleg, miért nem?

A frusztráció terelhetősége

A 2010 előtti fidesz nagyon ügyesen terelte és használta a frusztrált tömegek erejét az akkori kormány ellen. Hergelte, majd becsatornázta az elégedetlenséget. Minden Hír Tv előtt üvöltő családfőt és nagymamát hadba állított. Eredmény: egy agresszív, permanens háborúban álló vezetői elit, egy szétszakadt társadalom, egy össze-vissza terelhető, ellenségkép-függő, csordalelkű fidesz tábor, és egy egészségtelen ország-lelkület.

Szóval van erő a frusztrációban, csak két baj van vele:

Ahhoz is kell tehetség, hogy egy politikai erő ezt kihasználja. De erre jelenleg csak a Fidesz és a Jobbik képes érdemben. És ne felejtsük el, hogy a Fidesznek azért volt egyfajta jövőképe 2010-ben. Az más kérdés, hogy mekkora lufi volt, de volt. 

Illetve: a frusztráció-alapon szerveződött erő soha nem lesz alkotó erő. Mindig az önigazolást keresi, mindig másokkal szemben, és nem valamiért határozza meg önmagát. 

Neked van különbékéd?

A nyilvánvalóan rossz rendszerhez való tudatos viszonyulást én úgy hívom, különbéke. (A szót úgy loptam. Szabő Lőrinc írt ilyen címmel verset)

Azt gondolom, egyszerűen nincs joga semmilyen önös érdekből megosztó, elnyomó, hazug és tisztességtelen rendszernek elvenni a mindennapoktól az energiát és a jókedvet. Ha mégis hagyjuk magunkat, akkor még jót is teszünk a hatalommal. Enervált dühből még nem volt forradalom, békés és normális kormányváltás meg végképp nem, és nem is lesz. 

És most nem a struccpolitikára gondolok megoldásként. Nem a létező tagadására, még csak nem is a relativizálására. Szerintem fontos tudnunk, hogy miben élünk, azt is, mit tehetünk ellene, de sajátmagunk védelmében tudatosan kell meghatározni a viszonyunkat a rendszerhez.
Mit tudunk tenni ellene, és mi az, amit már magunk ellen teszünk. A hatalomról lepattannak a haragunk nyilai, de magunkra és a körülöttünk élőkre veszélyesek lehetnek. 

Szóval a gőzkieresztés...Nekem például ez a blog a gőzkieresztés helye. Régebben lefekvés után lamentáltam közügyeken, amikre semmi ráhatásom nem volt. Melyik a jobb?

Azt hiszem elég nagy az esélye, hogy az életem 90%-ában rossz kormányok alatt éljek, emiatt az életem 90%-ában boldogtalannak kéne lennem, és bevonzani  a sikertelenséget az "úgyismindenszar" mentalitással? 

A rendszer sem rosszabb, sem erősebb nem lesz, ha tudatosabban, önérzetesebben és cinikusabban állunk hozzá. Sőt.

Remélem senki nem azt a következtetést vonja le, hogy ez a cikk a beletörődésről, a "kollaborációról", az önzőségről és a gyávaságról szól. 

Látod a tömeget és látsz az élén egy vezetőt. Ki ez az ember, és hogy kerül oda? Régi dilemmám a politikai vezetőkkel kapcsolatban, hogy ők vezetik a tömeget, vagy csak ráéreznek, hogy a tömeg merre megy, és mindig elé szaladnak?

Ez nem üzlet, ez politika!

A politikai és az üzleti vezető egy alapvető dologban különbözik: a cégvezetőt nem a dolgozók választják meg. A legsikeresebb szállodavezetőt nem hiszem, hogy megválasztanák a dolgozók, mert ki akar pontosan, precízen a munkaidejének minden percében dolgozni? Más kérdés, hogy mennyire lenne fenntartható, tiszta, rendes egy olyan szálloda, aminek a vezetőjét a dolgozók választották...Ha pazarolod a céges autóval a benzint, a főnököd kirúg. De a demokrácia más... ott te rúghatod ki a főnöködet! Ezért az üzleti vezetők vezetik az embereket, a politikai vezetők többsége pedig követi. Logikus. Ezért a politikában nincsenek elvek, csak a népszerűség.

Trump oroszbarát? Folyamatosan cikkeznek arról, hogy Trump oroszbarát, aztán egyszercsak Amerika odabombáz, ahova az oroszok nagyon nem szerették volna. Mert Trump nem oroszbarát. Nem oroszellenes, nem oroszbarát. Önmagában semmi ellenes és semmit támogató. Mindent az adott pillanat dönt el. Az, amit a nép éppen szeretne. Ő az első tökéletes politikai vezető.

Mi az ok?

A vizualitás ereje. Mert az van, ami látszik - és most sok minden látszik. Ma mindent láthatunk, mindenről van kép és videó, a fontosról és a nem fontosról egyaránt. Ha azt mondom, részeg volt egy koncerten az Ossian énekese és összevissza beszélt, senkit nem érdekel. De ha megmutatom videón évekre meghatározó „dolog” lesz belőle. Pont erről mondta Lukács a Tankcsapdából, hogy nagyon örül, hogy régen nem volt ennyi kamera, mert róla is lenne ezer ilyen felvétel. A dolgok tehát megtörténnek, de amit felvesznek és Facebookon, meg Isntán elénk kerül azt erősebben érzékeljük. Az már egy dolog lesz onnantól. És ha kellően sokan pörgünk egy dolgon, akkor arra a politikus is lecsap. 

A fa tetején maradt kiscicát megmentő tűzoltót akár régen is fogadhatta volna az elnök, de ha a videó nézettsége elér egy kritikus szintet, akkor ma már biztos, hogy fogadja is. Ha van két konfliktus, ahol gyermekeket kínoznak és az egyikről van videó, akkor az elnök ott fog beavatkozni. Ezt látjuk ma. Háttérbe szorul a szövetségi politika, a geostratégia, mert mindent visz egy Facebook videó.

Bocs, nincs idő mindent végig gondolni!

Az agyunk képes nagyon bonyolult összefüggések megértésére és őrületes leegyszerűsítésre is, és naponta annyi mindennel találkozunk, hogy nem marad energia mindent a maga komplexitásában végig gondolni, így egy csomó dolog egyszerű, zsigeri, indulati kezelésben marad.
Reggel felkelsz, elindítod a családot, mindenkinek bérlet, hozzá diákigazolvány eltéve, táskák bepakolva, kulcsok eltéve (A lépcsőház kulcsból kettő elveszett, ezért azt az egyet elteszed te, hogy majd ebédidőben összefuss a feleségeddel, hogy oda tudd adni neki, hogy haza tudjon menni a kölcsönautóért és visszavigye a szüleinek, mert a tiéd épp be lett adva, hogy lecseréljék a téli gumikat). Közben mélyen a fejedben hetek óta lakáshitel konstrukciókat hasonlítgatsz össze. Minden egyes dolognak ezer leágazása van: párra fókuszálsz, párat elengedsz, csak így tudsz működni.
Ebbe a képletbe jönne bele a szíriai amerikai rakétatámadás értékelése. Egyetértesz vagy ellenzed? Like vagy dislike? A telefonodról olvasod a hírt, mellette a videó a gyerekekkel történt szörnyűségről. Eleve mit tudsz Szíriáról? Kivételes esetben ismered Aszadot, olvashattad, hogy a támadásért ő a felelős, hallhattad, hogy Putyin Aszadot támogatja, de sokkal többet nagy eséllyel nem tudsz. Szíria közelmúltját, politikai helyzetét, a szomszédokkal, az oroszokkal, az USA-val való pontos viszonyát nagyon kevesen ismerik. És ez csak egy hír, egy benyomás, ami ér. És ha erről véletlenül pont mindent pontosan tudsz, mi van a következő hírrel, ahol Egyiptomról van szó, vagy a szingapúri kínaiakról? Róluk is mindent tudsz?

Külpolitika, orvostudomány, Mars utazás, kisebbségi ügyek, klímakérdések percenként jönnek veled szembe, a valós, saját életed történései, kihívásai, dilemmái mellé, úgy, hogy 8-10 órát a munkahelyeden vagy, pár óra edzéssel is kéne számolni, és valakinek biztos születésnapja/esküvője/temetése van a héten, vagy beteg, esetleg segítesz neki költözni úgy, hogy gyerekkorod óta Real szurkoló vagy és megnéznéd a Bayern-Realt este.
Nincs idő mindent végig gondolni.

Így történhet, hogy zsigeri, első benyomások alapján nézel videókat, lájkolsz, gerjeszted ezt vagy azt az ügyet, amely ha eléri a kritikus tömeget, akkor a politikus is reagál, kiszolgálja azt a döntésedet, azt a lájkodat, amit teljesen átgondolatlanul vezetés közben, vagy épp félálomban a tv előtt nyomtál.
Majdnem, hogy véletlenszerű az egész.

Témák, amiktől el kell búcsúznunk

Minden eltűnik, ami nem tudja érdekesnek mutatni magát, vagy az összetettsége, időbeli kiterjedtsége okán nem könnyen befogadható. Sajnos jobb, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy kikopik a közbeszédből minden olyan téma, ami háromnál több mondatban magyarázható el, és egy hétnél később kezdi el kifejteni a hatását.

Kérdés, hogy egyszerű válaszokból lehet-e tartósan fenntartható életet élni?
Mandela még azt mondta, hogy a vezető pont attól felelős vezető, hogy meglép olyan dolgokat, amelyek szerinte jók, még akkor is ha a nép éppen nem ért azzal egyet.
De kit érdekel? Én is csak a róla szóló filmben hallottam, lehet nem is ezt mondta. Mindegy.

Orbán ellenfelei egy olyan focicsapatra hasonlítanak, akik a sokadik megalázó vereség után is ugyanazzal a vesztes taktikával futnak ki a pályára. Sőt, a borítékolható bukás előtt/közben még kifejezetten lelkesek is, aztán meg nem értik az eredményt. Nézem a CEU-ért menetelő tömeget, és magamban annyit mondok: bravó, ismét sétáltok bele a tök nyilvánvaló csapdába.

Te lelkes vagy? Szerinted most elindult végre valami? Maradjunk a focinál: úgy indult el valami a magyar ellenzékben, ahogyan a nyári EB eufória után a magyar fociban - sehogy. De legalább az indokolatlan lelkesedés még mélyebbre ásta a változás lehetőségét, hiszen akik a dolgok konzerválásban érdekeltek, azok azt szeretnék, hogy a közvélemény egy része azt érezze, éppen változik valami. Nem, most betonozódik be még jobban. Felsorolom, miért látom így:

A pozitív jelek

Hogyne, ilyeneket is lehet látni: sokan voltak, fiatalok voltak, szellemesek voltak. Új arcok voltak, korábban nem politizálók is mentek. Az idő is jó volt. Lesz szerdán is egy tüntetés, sőt, hétfőn is volt. Volt fideszesek, kdnp-sek is "átálltak". Remek hírek, nem? És akkor ebből mi következik...? 

Minek is örülünk?

A Facebook szerint minden hatodik ismerősöm ott volt a vasárnapi tüntetésen. Én inkább Colombot néztem. Előre bántott az a frusztráló érzés, hogy tudtam: béna, esetlen, koncepciótlan beszédek lesznek, amatőr szervezés, és persze az események gyalázatos interpretálása a média 90%-ában.

Közben az ismerőseim 48-as hősnek érzik magukat, mert sétáltak egy nagyot, sőt, volt aki állítólag be is rekedt a sok skandálástól - durva, nem? 

És akkor mi is lesz ennek a vége? Úgy értem, a szavazófülkékben, ahol a hatalom birtokosait választják, ott mi fog történni?

Ez csak egy buborék

Ez egy buborék. Két értelemben is:

Ki fog pukkadni, ahogy az összes többi hasonló. Végig álldogáltam már pár ilyet, aztán csak 2/3 lett a vége, meg Boldvai Lászlók egyéni jelöltként. Szemfényvesztés, önjelölt hősök pojácáskodása. Kipukkad, elfelejtjük. Aztán amilyen hülyék vagyunk, majd újra kimegyünk egy gumicsont ellen tüntetni.

És olyan értelemben is buborék, hogy csak a saját gondolatbuborékunkat nézzük. Hú, mennyi Facebook ismerős posztol, mennyi #istandwithceu profilkép. Aztán nevetünk a "hülye" és "szakmaiatlan" kormánymédián, hogy hú de be vannak tojva, mekkorákat kell hazudniuk - nem barátaim, ti hazudtok, mikor azt mondjátok: "megmozdult valami", ők csak profin végzik a gusztustalan munkájukat. 

Az külön vicces, mikor emberek cikkeket írnak írról, hogy miért baj, hogy bezárják a CEU-t, az ismerőseik, meg megosztják és ők is dühösen kommentelnek. Hát persze, hogy óriási baj történik éppen. De ennek az egésznek köze nincs az érvekhez, a szakmához, az értékekhez. Épp ezt akarják, hogy egymásnak írogassanak emberek cikkeket olyan témákról, ami a választásokat eldöntő tömeg számára pont teljesen érdektelen, és ráadásul el sem jut hozzájuk.

Szóval ki is csinálja jól?

Nem nehéz az embernek egy Németh Szilárd interjú után az intellektuális fölény pozíciójába helyezkedni. Ez különösen könnyű, ha egy platformon vagyunk a nyugati világ tudományos és politikai elitjével - mi vagyunk a jók, a képzettek, a műveltek, a fideszesek pedig a sötét idióták. Hát a nagy fenét!

Van itt egy kormány nevű pragmatikus bűnbanda, aki a hatalmas öntudattal és intellektuális felsőbbrendűség érzettel megáldott értelmiséggel szemben tud valamit: választás nyerni. (Amerikában is van egy ilyen csávó amúgy, vörös a haja)
Akkor ki a hülye? Szerintem az, aki az országot rottyra vágó kormánnyal szemben akkor megy ki tüntetni, amikor a kormány úgy akarja, és olyan képet alkot magáról, amilyet a kormány akar láttatni róla, hogy '18-ban a Fidesz és a Jobbik versenye legyen a választás.

A CEU tüntetés hatásai

"A pesti nyikhajok kimennek tüntetni a zsidó migránssimogató milliárdos elitegyetme miatt" - most folytassam? A választópolgárok ezt látják, ezt mossák bele az agyukba, miközben pár ezer pesti jófej örül egymás fejének.

A fidesz receptje a napnál is világosabb:

- uralják a nyilvánosság nagy részét, és a maguk előnyére alakítják a választási törvényt

- ezzel uralnak kb. 2 millió választópolgárt, etetik őket a propagandával, ellenségképeket gyártanak nekik

- hűbért adnak a szerencsés közeli köreiknek, ez plusz szavazat, és plusz támogatottság

- a többieket elengedték, meg is dögölhetnek, de a lényeg, hogy ellenséget csináljanak belőlük és fragmentálják őket

- közben egészen zseniális bűnszövetkezetet hoztak létre, minden egyéb csak ennek van alárendelve

Na, hát ebben a rendszerben egy CEU melletti kiállás pont arra jó, hogy tovább erősítsék ezt a teljesen torz társadalmi felosztást.
Most mérgelődünk, cikkeket írunk, molinókat rajzolunk, kacérkodunk a radikalizmussal, azaz csináljuk a "belvárosi, idegenszívű" hecckapmányt - aztán 2018-ban szomorúan ücsörgünk egy belvárosi szórakozóhelyen egy ellenzéki párt eredményváróján.

Ez a pár 10 ezer dühös ember arra lesz képes, hogy megszavazza a 7. kerületben elinduló full alkalmatlan, félig a Fidesz zsebében lévő MSZP-s jelöltet (nyilván nem gondolok senkire konkrétan, csak tipizálok, haha), de a budai körzetek többségét már a Fidesz nyeri, ahogyan Körmendet, Monort és Salgótarjánt is. És a végén csak ez számít. Nem a vicces molinók. 

"De ez most más, ezt most túltolták"

Nem. Nem más. Ugyanis nem lehet túltolni. A következő pontban mondom miért.

Csak az bukik meg, akit megbuktatnak

Furcsa, hogy egy ilyen csúnya történelmi hagyományokkal rendelkező országnak olyan naív, és minden praktikus gondolkodást elvből elutasító ellenzéke van, mintha legalább Izlandon élnénk.

Van pedig egy fontos dolog: az erő. Amiről valamiért mindenki szégyell beszélni, vagy csak nem akar, mert tudja, hogy gyenge.

Orbán megbukott, már többször. De gondoskodott arról, hogy ne legyen, aki megbuktassa. Vagy esetleg a Momentum megbuktatja egy rakás politikai amatőrrel? Vagy az MSZP egy rakás politikai hullával? Vagy a DK egy rakás félhülyével? Nem, ki van ez találva.

Az ellenzék a kormány hatalmának kulcsa.

Ja, amúgy marha viccesek ezek az orbános Bukás videók. Úgy értem, tényleg vicces, hogy pár koleszos csávó azt hiszi, ha tud videót feliratozni, vicceseket mondani, és kimenni az utcára, akkor nem lesz szánalmas, hogy azt hiszi, egy ligában játszik Orbánnal, és majd a főnök egy percig is ilyenek miatt idegeskedik, hogy ki mászkál tömegekben az utcán. 

Orbán köszöni jól van, a ráncai, a furcsa mentális állapotára utaló jelek nem abbéli feszültségétől alakultak ki, hogy Harangozó Gábor (MSZP) majd hogyan hozza nehéz helyzetbe egy parlamenti interpellációval. Vagy, hogy Juhász Péter feljelentései meddig jutnak a fideszes ellenőrzés alatt álló "igazságszolgáltatási" gépezetben.

Csak az bukik meg, akit megbuktatnak, és csak az buktathat meg, akinek ereje van, és ezt el is hisszük róla. Orbánt előbb buktatja meg Lázár, mind bármelyik ellenzéki balfasz. Előbb kap szélütést egy Simicska-afférhoz hasonló dolog miatt, mint a felvonuló egyetemisták miatt.

De akkor hogyan kéne?

Nem tudom. Ha tudnám, nem névtelen blogot írnék munkaidőben.

De azt tudom, hogy az erő nem a vezérek nélkül flangáló tömegben van!

Az erő a karakterekben van, a tervekben van, a kitalált, végiggondolt stratégiákban van, a professzionálisan lenyomott kampányban van, az ellenzéki homokozó vitáin való felülemelkedésben van, a tehetségben van, a politikai innovációban van, az egységes, egyértelmű és őszinte kommunikációban van. És abban, hogy nem szakadunk el egymástól. Hogy nem csak a CEU-ért megyünk tüntetni, hanem a napi szinten a kórházban döglődő nincstelenek miatt is. 

És, hogy hogyan nem kéne: gőgösen, a valóságtól elszakadva, az egy után a kettőt nem látva, zsákutcákba sétálva, egymástól elzárkózva (ld: ÜVD esete a magyar "ellenzékkel")

Pedig ez egy magas labda volt ám

A CEU ügy önmagában marginális. 10 millióan vagyunk, abból hányat érint ez? És hányhoz jut el az eset valódi jelentősége, abszurditása?  De két dologra jó lett volna ez az ügy, mielőtt elmegy a szokásos irányba:

- ahogyan az ELTE jogi karán szakmai alapon összefogtak, és karakánul viselkedtek emberek, úgy lehetne ismét megteremteni egy ideológiailag heterogén, de egy cél ELLEN egységesen fellépő ellenzéki elitet. Ami tudja, hogy egy a cél, legyőzni ezt a szürreális, kapzsi rémuralmat. Ezekből a körökből követhető és integráló erővel rendelkező emberek nőhetnek ki. Valami ellenpólus-féleség alakulhatna ki.

- ha az értemiségi elit a volt kdnp-stől a volt szadisig végre felismerné közös nemzeti érdekeinket, akkor a következő lépés lenne, hogy a milliók felé forduljanak. Az éhezők, kivándorlók, kiszolgáltatottak milliói felé. Mert feléjük csak a két gyűlöletpárt gyakorol érdemi gesztusokat (a hazugságpropaganda is gesztus). De ehhez persze kéne az őszinte szándék, és a képesség, hogy ne 30 éve megásott árkokból beszélgessenek egymással nem létező dolgokról.

Összegezve: ne tévesszen meg a Facebook falad, ne tévesszen meg a tömeg ereje. A tömeg erős dolog, ha van célja. De ennek a tömegnek nincs. Ez a tömeg csak azt akarja, hogy ne szűnjön meg  CEU - csak szólok, nem is fog.
Az egész balhé lényege az, hogy az ellenzéket beskatulyázzák a Soros bérenc kategóriába. Ahogyan Erdogan tette a gülenistákkal. Jófejek a tüntetők, hogy maguktól bemásztak a skatulyákba. 

A CEU bezárása ellen, az anitszemita propaganda határait már nem súroló, hanem rég átlépő sorosozás ellen nem a CEU elleni tüntetésen kell harcolni. Hanem a választásokon.
És mi lesz a választásokon? Ilyesmi: fidesz 44%, jobbik 29%, a többi pártra meg izére nincs tippem, mert egy évvel a választások előtt sikerül úgy állniuk, hogy tippem sincs ki kivel indul együtt-külön stb. Bravó. És ez azt jelenti, hogy az ellenzéki pártoknak sincs elképzelése, nem pedig én vagyok alulinformált. (A sajátos választási rendszer miatt ez ha nem is 2/3, de erős Fidesz többség lenne)

A Fidesz egy dologtól félhetne, egy erős párttól, ami ellene indul a választásokon. Amelyik tudja, hogy kell 106-ból legalább 60 egyénit megnyerni, mi fán terem egy sikeres helyi jelölt, hogyan kell naggyűlést szervezni, meg országjáró kampányt, országos és helyi karaktereket építeni, támogatókat szerezni, tematizálni, ügyeket kreálni és vinni stb.
Az elmúlt napok eseményei tettek bármilyen lépést efelé EGY ÉVVEL a választások előtt? Nem. Az utcán bohóckodni annyit ér, mint az utcán bohóckodni, de centivel sem többet.
11 focista, mindegyik más irányba fut, a fele ráadásul tök balfasz - aztán nem értik, miért lesz 0:3, köszönöm, hogy ti vagytok a jövőm védelmezői, de inkább megvédem magam.

Utolsó mondat: örülök, hogy ennyien kimentek, nem őket bántom, és tényleg mozdulni látszik valami. De a valami nem elég.

Olyan sokan olvastátok ezt a cikket, hogy olajszőkítés kolléga is belelkesült, és írt egy bejegyzést, ha ez tetszett, az is fog, itt eléred! Lákjvadász bombázás a címe.

Ide kattintva tudjátok követni a blogot Facebookon!

A terror a fejedben és a szívedben él, ezért te is legyőzheted. Sőt, neked kell legyőzni. Nem, a terror igazából nem Szíriában, Irakban és Afganisztánban lakik, hanem bennünk: a hazugságokban, félelmekben, a médiahisztiben, a sztereotípiákban és a Nógrádi Györgyökben. Fanatikus állatok mindig lesznek, de ha magunkban rendet teszünk, a terrorizmus annyira lesz ördögi és veszélyes jelenség, mint egy ritka betegség, amiről nem is tudsz, és úgy is van rendben, hogy nem tudsz róla.

Tudod hányan haltak meg az elmúlt egy évben terrortámadásban Magyarországon? Igen, a szám 0. És elkerülhető kórházi fertőzések és műhibák miatt? Sok ezren. Ez a kérdésfeltevés demagógia? Nem! Az a demagógia, hogy olyan emberekkel és jelenségekkel ijesztgetnek, amikkel az életben nem fogsz találkozni, a valós nyomorunk pedig mindeközben tabu.

Miért a terror van mindig a címlapokon, miért a nem létezővel riogatnak? Hogy félj. Attól, amitől a kormány akarja, hogy félj. Ne a valóságtól, hanem az illúzióktól. Mert a valóságtól nem tud megvédeni, az illúzióktól viszont igen. Mivel véd meg az illúzióktól? Egy másik illúzióval. Mert illúziót gyártani lehet, ha van elég pénzed és elég gátlástalanságod. A valóság nehezebb terep. A valóságot a kormány elvesztette, mert a valóság nehezebben kormányozható. Ezért terel az illúziók világába. Ezért beszélnek a Somogy megyei nénik terrorizmusról, meg migráncsokról, miközben nincs tüzelőjük, ellenben -15 fok van.

Mielőtt belém kötnél: nem állítom, hogy a terrorizmus nem létezik, nem állítom, hogy nem lehet holnap Budapesten is támadás, nem mondom, hogy nem kell ellene harcolni, sőt, én azt mondom, hogy harcolni kéne, de minden terepen! Harcolni kell, és nem úgy, mint a terrorral riogató, így abból hasznot húzó kormányok...ugye. Zavaros, amit írtam? Igyekszem kifejteni mire gondolok, vigyázz, TLDR!

1. Az írás apropója

Nem, szerencsére tegnap nem robbantottak sehol Európában, más az apropó:  Itt járt az az ember, aki a hatalmát egy brutális terrortámadás-sorozat (?) után szerezte, és a módszereit nem felejtette el. Az történt, hogy 1999-ben csecsen (?) terroristák moszkvai házakat robbantottak. (Én nem hiszem, hogy a csecsenek voltak, sőt egyenesen biztos vagyok benne, hogy az orosz szolgálatok voltak az elkövetők). Az orosz emberek félni kezdtek, és jött egy ember, aki biztonságot ígért, hát megválasztották. A semmiből elnök lett, ma pedig éppen hazánk körül legyeskedik. A hívei mástól félnek és a biztonságot benne látják, az ellenfelei meg tőle félnek, és vagy börtönben, vagy koporsóban, vagy kussban vannak. Elég nyomasztó rendszer - és minden egy terrortámadással kezdődött. Nyilván ezer más dolog is kellett a hatalomra jutáshoz, de ez a cikk a terrorizmusról szól.

2. A terrorizmus célja és módszerei

Itt az "autentikus" terroristákra gondolok, nem a különböző szolgálatok által megrendezett álterrorra.

Aszimmetrikus hadviselés. Egyszerű: a kisebb, szegényebb, kevésbé felszerelt ellenség is tud fájdalmas veszteségeket okozni, ha közvetlenül a civil lakosságot támadja. Hiába csak 10 terrorista állt szemben 66 millió franciával, ha egy koncertteremben kalasnyikovozni nem a világ legbonyolultabb dolga. 

Megfélemlítés. Elnézést, ez érzéketlennek hathat: a támadások valós pusztító ereje egy átlagos nap autóbaleseteinek következményével egyenlő, csúnyán hangzik, de gazdasági és katonai szempontból szinte elhanyagolható. Az igazi erő a cselekmények hatásában rejlik. Abban, hogy azt érzed, ez veled is megtörténhetett volna. A félelem reakciókat szül, méghozzá irracionálisakat, és az ész forradalmára épülő társadalmunknak ez az igazi tragédia.

Figyelemfelkeltés. Persze vannak (voltak) azok az oldschool, szinte "szerethető" arcok, akik sokszor jó, vagy legalábbis az iszlám fundamentalizmusnál jobb ügyekre akarták felhívni a figyelmet és nyomást akartak gyakorolni bizonyos döntéshozókra. Katonai és gazdasági erő nem lévén maradt a terror. A Baader-Meinhof csoport, vagy a harcosan hazafias baszkok, na meg az IRA - sokat hallottunk róluk a hírekben, és nekik éppen ez volt a céljuk, figyelmet akartak az ügyüknek. Különben ki a fene tudná, hogy a baszkok válni akarnak...

Szimbólumok. A "jó" terrortámadás szimbólumokat hordoz magában. Nézzük ismét a párizsi esetet:
Ugye a cél a félelemkeltés volt, a "velem is megtörténhet" hatás. Mit támadtak? Éttermet, focimeccset és koncertet. Én éppen néztem a francia-németet a tv-ben, Evránál volt a labda, amikor hallani lehetett egy robbanást. Eagles of Death Metal koncert? Voltam rajta Pesten, a Dürerben, még csocsóztunk is a zenész arcokkal. Étterem? Hétvégén én is járok étterembe a barátaimmal. Párizs? Legalább 5 ismerősöm volt akkor a városban. Minek a szimbólumait támadták tehát? A modern, nyugati életünk hétköznapjainak szimbólumait, úgy, hogy te, én és még sok millió európai érezze: velem is megtörténhet, én sem vagyok biztonságban. Ezek a fickók tehát nem hülyék. Azt támadják, ami a legfontosabb: a szabadságunk, a hétköznapjaink, a jólétünk biztonságát. És tudják, hogy milliók éreznek úgy: az én életemet támadják. Na de miért jó ez nekik?

A rendszerbe szivárgás. Ha felszínes és kormány hű biztonságpolitikai szakértő lennék, akkor biztos az elkövetők agyának sötét rejtelmeit fejtegetném. De mivel sem kormányhű nem vagyok, sem ún. szakértő, ezért ezt a szempontot hanyagolnám. Most komolyan az a kérdés, hogy annak az elvakult elmebeteg állatnak mi van a fejében, aki felrobbant ártatlan embereket? Nem érdekel. Az érdekel, hogy akik kiképezték, fegyvert, útlevelet, pénzt, információt, instrukciót és hátszelet adtak nekik, azoknak mi volt/van a fejében. Szerintem például most kéjes öröm. Örülhetnek, hogy az erősnek és legyőzhetetlennek hitt várunk, ez az ún. jóléti társadalomra alapuló demokrácia elkezdett roskadozni. Mégpedig többek közt azért, mert az ő gyilkolászásuk dominó effektust okozott. És már a zalalövői kocsmában is az arabok a téma, pedig 1992 óta nem járt ott arab, az is csak eltévedt. Erősödő félelmek, pánikreakciók, irracionális viselkedés - a terror lavina végigzúgott Európán, és a felelőtlen populizmus nem szégyelli, hogy mások tragédiájából csinál üzletet. 

Új módszerek. Sajnos a terroristák is haladnak a korral. Méghozzá néha visszafele, de nekik még ez is bejön. A titkosszolgálatok nyomatják a high-tech cuccaikat, szuper modernek és már mindent látnak. Erre fogja magát egy palesztin őrült, beül a furgonjába, és belehajt egy esküvői menetbe. Ezt hol lehet megelőzni? Melyik ponton? A terrorcselekményeket a felkészülés stádiumában lehet a legkönnyebben meghiúsítani. Amikor a potenciális elkövető hamis útlevelet készít, fegyvert vásárol vagy megfigyel egy épületet, vagy csak belenéz pár kamerába, amibe nem kéne. De azt hogyan és hol akadályozza meg a modern terrorelhárítás, hogy reggel a tízórai mellé a konyhakést is becsomagolja mondjuk egy agymosott Lille-i diák, aztán bemegy a suliba és nyakon szúrja 3 osztálytársát? Egyre nehezebb és egyre bonyolultabb feladat megállítani a terror hullámait. Mert az elkövetésben egyszerűsödnek, a szervezésben, toborzásban modernizálódnak. 

3. A terror cinkosa - a média

Az ingerküszöb. Van olyan gusztustalan dolog, amit még nem láttál a TV-ben? Nem nagyon. A hírek pedig már nem hírek, hanem rendőrségi hírek. A média szomjazik a még durvábbra, a még drámaibbra, a még ijesztőbbre. A terror nekik egy tökéletes dolog. Igen. Ők már csak ilyen szenvtelen, rossz értelemben vett profik. Ahogy korábban említettem, a terrorizmus célja, hogy beszivárogjon a rendszerünkbe, az életünkbe. Vicces, hogy ezért semmi mást nem kell csinálniuk, mint gyilkolászni, és a média máris rohan, és példás stréberséggel "tudósít". Ha nem így tenne, az a sajtószabadság korlátozását jelentené? Nem. Inkább valami sajtóetika-szerűt, de ennek a szónak jelenleg semmi értelme nincs.

Démonizálás. A média kedvelt eszköze. Agyakba égetett félszavak, manipulatív ijesztgetés. Megint lecsapott a rém, újra ölt a nem tudom mi. Úgy képzeld el, mint egy jól megírt negatív karaktert egy filmben. Mint a Heath Ledger-féle Joker. Ugye mennyire más Jokert legyőzni, mint valami béna bohócot? A médiának is kellenek az ördögi figurák. És a terroristák maguk írták magukról a karakterrajzot, méghozzá nagyon jóra. 

Hírverseny. Az ingerküszöb egyre feljebb kerül, a démoni elkövetők kéznél vannak, a médiumok pedig bajban, mert egyre kevesebb a bevétel (kivéve ha állami), ráadásul a social media sokkal gyorsabb és közelibb, így a kialakult hírversenyt megnyerni élet-halál kérdés. És nem csak a piaci alapon működőknek, ha még van ilyen itthon...Azt a 60-as évek módszereivel összerakott szar híradót csak akkor van értelme nyomatnia az MTVA-nak, az ECHO-nak, a TV2-nek, ha valaki meg is nézi. Ezért sem spórolnak a sokkolással (meg azért sem, mert ez a kormány utasítása). A terroristák legnagyobb örömére. Hadd féljen a sok dagadt európai a fotelben, gondolják.

4. A terror cinkosa - a politika

Semmi sem az, aminek látszik. Nem mennék bele konteo-elméletekbe. De a régi okosságra érdemes figyelni, miszerint: minden cselekmény mögött azt kell nézni, ki jön ki belőle jól. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy ki tudja a legjobban kezelni. Kin látod, hogy mindenre van válasza, ki az, aki szépen vezeti végig a következmények láncolatát, és aztán nyer a választásokon, vagy felhatalmazást kap egy háborúra stb. A terrorizmus is színház, ne hidd el, hogy pusztán az agymosottak ámokfutása. Túl sok politikai következménye van ugyanis egy terrorcselekménynek, hülye lenne a politika csak nézni bután, és nem használni ezt a fegyvert. Te elhitted, hogy Torgyánt, meg Deutsch-ot fel akarták robbantani? Ne máááár.

Terrorista vs. szabadságharcos. Egy újabb terrorizmussal kapcsolatos közhely. Innen nézve terrorista, onnan nézve szabadságharcos. Na, kifejtem. Emlékszel, amikor divat lett a turbómagyarok körében szimpatizálni azokkal az arab terroristákkal, akik amúgy a keresztényeket kiirtandó hitetleneknek tartják? Jól mentek a palesztin sálak a jobbikos boltokban, aztán mostanában vége lett a nagy barátságnak. Akkor szabadságharcosok voltak, most terroristák. Minden csak a politikai narratívától függ. 

Manipulációs lehetőség. A politikai kommunikációs fegyvertár atombombája a "mi megvédünk titeket tőlük". Ehhez kell egy ellenség, és kell valami ijesztő dolog. A terrorizmus éppen ezt kínálja tálcán, előre elkészítve, csak élesíteni kell a propaganda minisztériumban.

Illúziók világa. A terrorcselekmények sajnos valóságosak. Az álhírek, a gyűlöletkeltés, a dramatizálás és a gátlástalan hazudozás pedig már más. Az illúzió, amiről az elején beszéltem. Ez egy win-win üzlet. A terrorista nyer, mert örül, hogy robbantgathat, a populista politikus is nyer, mert ijesztgethet, és a biztonság illúzióját ígérheti. Mindjárt arról is lesz szó, hogy miért iszonyú veszélyes ez.

5. Azzá válsz, ami ellen harcolsz... 

Gyűlöletáramlás. A terror célja a végtelen harc. Kicsi, békétlen közösségek akarják lángba borítani a világot. (Mert nem minden muszlim terrorista ám, mivel ha az lenne, már az egész Föld lángolna). Ha te átveszed a gyűlöletet, ha minden arabot/muszlimot (általában azt se tudjuk kit) meg akarsz ölni, ki akarsz tiltani, akkor olyanná válasz, mint azok, akik ellen harcolsz. Ők is ki akarnak irtani minden keresztényt és zsidót, sőt még van a szunnita-síita törésvonal is, hogy a többit ne is említsem. 

Befolyásolhatóság, radikalizálódás. Agymosottak, őrültek, mindenre képesek, agresszívak - mondjuk a szélsőséges csoportok tagjaira. Azok. És a Magyarok Nyilai, meg a Nemzeti Arcvonal miben különbözik ettől? De tényleg miben? Bénábbak és gyávábbak, abban.
És itt álljunk is meg egy pillanatra: ha egy iszlám szervezet embere lőtt volna le egy magyar rendőrt, akkor is ekkora felháborodás lett volna, vagy százszor ekkora? Magyar terrorista ölhet magyar rendőrt? 

Tekintélytisztelet. Ha félelem és bizonytalanság uralkodik, akkor az erősebbet, a harcosabbat választják az emberek. A sok erős és harcos politikus/vezető pedig nem ért máshoz, mint a konfliktuskereséshez. Leegyszerűsítve: Európa ma azért boldog és békés hely, sőt a valaha volt világok leboldogabbja és legbékésebbje, mert a II. Világháború után megértették az emberek, hogy mennyire veszélyesek tudunk lenni egymásra. Aztán azt is, hogy mennyire inspiráló és jövedelmező a barátság, a kooperáció. Aki ma ellenséget keres a szomszéd országokban, vagy a hazánkon belül, az ennek a világnak a végét akarja. Egyet tehetünk, bátrak és erősek leszünk, és a hatalmat nem az erő illuzionistának adjuk. Különben olyanná válunk, mint ami ellen harcolunk.

6. ...ezért inkább magadat kell legyőznöd.

Nehéz, de tudnunk kell elengedni a dühöt. És a félelmet, az agressziót, a csábító bosszút. Nem győzöm hangsúlyozni: azért kell ezt megtenni, mert a terror célja nem 10-20-30 ember megölése. A terror célja, hogy aláássa a békén, tiszteleten, együttműködésen alapuló világrendünket. Azt a világrendet, amiben egyrészt mi boldogabban élünk mint valaha. Másrészt akkora erőfölénye globális szinten még egy szövetségi rendszernek sem volt, mint annak amiben élünk. Erővel minket legyőzni nem lehet. Oroszország például egy globális szinten közepes, de nagyon fejletlen, kilátástalan gazdaság, ami nem lehet valódi erő és befolyás alapja. Ezért jönnek álhírekkel, fizetett és lekenyerezett béruszító politikusokkal, és próbálják aláásni a rendszert. Ehhez a terror remek kiinduló pont, amolyan szikra, igen.

Mint a hülyegyerekkel! Ha nem figyelsz rá, nem csinálja - ismerős? Túl merész ez a gondolat, hogy úgy győzzük le a valós és a megrendezett terrort, hogy nem figyelünk rá? Lehet. De szerintem egyszerűbb, mint a közkeletű fotelszakértői megoldás, mely szerint: " a gyökerénél kell kezelni a problémát". Ja, ott is kell. De hol is a gyökere? Te elmennél ahhoz a gyökérhez az 50 fokban lövöldözni? És a másik oldala: lehet-e a mass media és a social media eszközeit, azaz a szabadságát korlátozni? Miért ne lehetne? Lehet az emberek személyes szabadságát korlátozni a terrorizmusra hivatkozva? Lehet kínvallatni? Igen. Ok, akkor lehessen a médiát is szabályozni. És ez nem a sajtószabadságról szól, hanem arról az elvről, hogy az életünk fontosabb, mint a híradó előtti reklámsáv eladhatósága. De még egy érv: a híradóban lehet meztelen embereket mutatni? Nem. Miért nem? Mert a sajtóetika ezt mondja. Akkor mi lenne, ha azt is mondaná a sajtóetika, hogy a média ne legyen a terrorizmus üzemanyaga, ami belobban és felégeti a békés világunkat.

Terror mindig lesz. Miért? Hát mert mindig lesz, akinek érdekében áll és aki kapható rá. A kérdés csak az, hogy mekkora hatással tud működni. Amíg léteznek köztünk olyan emberek, akik érdekeltek a terrorizmussal való cinkosságban - politika, média, orosz ügynökök, hülyék stb. - addig veszélyben vagyunk. Szóval, én nem a késes muszlimtól félek igazán, hanem a köztünk élő cinkosaitól.

Megjegyzés: amíg mi itt rettegünk, addig minden nap történik a világ távoli és kevésbé békés részein terrorcselekmény. Tehát akinek van kedve, az rettegjen tovább, én inkább arra koncentrálnék, hogyan lehet a világnak ezen a békés felén maradni. 

7. Egy rendpárti állam rendetlensége, az erőfitogtatás gyengesége

Ez a valós veszély! Te elhiszed, hogy Magyarország meg tudja védeni magát? Hogy a kerítés bármit is ér ebben a harcban? Nem. Magyarországnak fogalma nincs, hogyan kell ezt csinálni. Itt az nem robbant, aki nem akar. Mert ez nem egy kemény állam, hanem egy keménykedő állam. A rend és a keménység egy illúzió. Egy szemfényvesztés abban az országban, ahol semmi, de semmi nem működik. Késik a vonat, füstül a metró, random emberekre ront páncélozott járművekkel a TEK, az adóhivatal elnökét adótanácsadó cégek fizetik, semminek nincs következménye és még azt a rohadt havat sincs már senki, aki eltakarítsa, ja és a határőreink sem kapnak kaját...ez a rend? Ez a kemény, fegyelmezett, poroszos állam? Nem, ez egy cirkusz, ahol csak remélni lehet, hogy a játékpuskákba soha nem kerül éles lőszer, mert lábon lőjük magunkat. 

Ha bábozol, a valódi harcban alulmaradsz. Mert nem ismered a szabályokat, mert a sajátjaid közt élsz, csak tőlük kapsz visszajelzést, így képtelenné válsz megvédeni magad. Ma itthon ez zajlik. 

Magunkat tesszük célponttá. A putyin-pártiak (elképesztő, hogy ezt le lehet írni) rettegnek, a nyugat-pártiak bagatelizálnak. Na ezért vagyunk jó célpont. Egy támadás a rettegést tovább szítaná, a bagatelizálókat elhiteltelenítené (mondjuk eleve azok is), és minden adott lenne a Nyugat egyik, Keletre néző bástyájának lebontásához. Egy jobbra tolódott, bizonytalan, nacionalizálódott Magyarország - ez most a nyugati világ ellenségeinek egyik óhaja. 

Teréz körút. Nem is írom le....Helyezd a képbe ezt a darabot.

8. És a liberalizmus hibái - így teljes a kép

Végül és röviden:

A liberális menekült politika (bár ilyen összefoglaló terminológiát nem lehet használni, sorry) rossz, mert nem megnyugtató. A higgadt erő érzetét várnánk el, de csak bizonytalanságot és káoszt látunk, ezért pattog a labda a populista térfélen. 

A liberálisok (ez is leegyszerűsítő kategória, de na...) nem tudják megvédeni a racionális érveiket, mert biztonságérzetet nem adnak melléjük, anélkül nem működik semmilyen eszmerendszer, ezt meg kéne érteni. 

Joggal vár minden érintett polgár erőt és szakértelmet. Joggal várnánk világos menekültügyi direktívákat. Joggal várnánk közös európai fellépést, a konkrétumok és a szimbólumok szintjén is.

Egyszer olvastam egy olyan véleményt, hogy Oroszország nem nagyhatalom, hiszen a nagyhatalmi lét feltételeit nem tudja teljesíteni. Ezért szinte kényszerből, meg persze sok évszázados reflexből menekül előre. Én el tudom ezt hinni, és hozzátenném: minden kihoznak ebből a helyzetből. Ügyesek, okosak, gátlástalanok és jól manipulálnak. És a manipulációs fegyvertáruk talán legerősebb darabja a hergelés a terrorral, a menekülthelyzettel, demográfiai, politikai és etnikai feszültségek kiélezésével. Nem megnyugtató, de éppen ezért kéne kicsit megnyugodni.

Botka László a lehető legjobb jelölt, akit egy MSZP szintre süllyedt párt kidobhatott magából. Relatíve fiatal, mégis tapasztalt pártpolitikus és városvezető, sikeres, jó megjelenésű, karakteres ember. És ami a legfontosabb, van sztorija. Olyan jelölt-forma, ellentétben mondjuk Mesterházyval. Mielőtt ennek bárki örülne a bal-, vagy bárki megijedne a jobboldalon (azért ilyen ugye nincs?): be kell látni, Botka tökéletesen esélytelen. Éppen az alkalmassága teszi esélytelenné.
Lehet, hogy ez paradoxnak hangzik, de a magyar politika abszurd világában semmi sem paradox, semmi sem elég fura ahhoz, hogy ne történhessen meg. Mondom, miért gondolom ezt!

Mielőtt felsorolnám az öt pontot lépjünk kicsit hátra és nézzük a nagy képet:

A Fidesz pontosan tudja, hogy a szavazótábora már soha nem lesz arányaiban akkora, mint ahány mandátumot szeretnének,  ezért a következő matekban gondolkodnak:

- a saját szavazótábort megtartják a jelenlegi szinten
- kihasználják a saját maguk számára átírt választási törvény 'adottságait'
- olyan helyzetben tartják az ellenzéket, hogy azok soha ne nőhessenek föléjük.

Így mindig kijön a győzelem, és jó esetben a kétharmad is.
De a Fidesz tábora és a választási törvény önmagában nem elég, ezért a Fidesz legfontosabb - és amúgy zseniális - húzása az ellenzék blokkolása: amíg az MSZP és a DK a két legjelentősebb erő az demokratikus (pff) ellenzéki oldalon, addig a Fidesz kormányon lesz. 

Az 5 ok, amiért Botka meg fog bukni:

1. Az MSZP vezetése

Vajon miért pont Molnár Gyula lett az MSZP elnöke? Vajon ki akarhatta ezt? Kinek jó, hogy egy papíron is kétes múltú politikus áll a legnagyobb ellenzéki párt élén? (Igen, felmentette a bíróság, de ez a mai világban semmit nem jelent)

Az MSZP vezetésének egy része nem érdekelt a győzelemben. Pontosítok: nem érdekelt abban, hogy a lehető legjobb politikai konstrukcióban és a lehető legjobb kampánnyal menjenek neki 18-nak. Egyszerűen azért, mert tudják, hogy ők úgysem nyernek. De ha nem is tesznek meg mindent a győzelemért, akkor nyugton hagyja őket a kormány. Nem kell idegeskedni, lejártatókampány áldozatává válni, és valódi tét nélkül lehet élni az állam pénzén. Nyilván, ezek nem a régi közbeszerzéses, ingatlanmutyis, pukkklacis, pályázatos szép idők, de jobb mint a börtön, vagy a teljes kiszorulás a közéletből és a közpénzek közeléből (a képviselői juttatások is közpénzek például).

Botka korábban is szálka volt az MSZP erős embereinek szemében. Éppen azért, mert ő feltehetően nincs benne ebben a játékban. Feltűnően könnyen engedték őt most előre. Miért? Mert aki elöl megy, azt könnyebb hátba szúrni. Ja és tudod miben voltak mindig is a legjobbak a szocik? A hátba szúrásban. 

2. Az aknák

Elképzelhető, hogy Botka elég erőssé vált a párton belül, és mégsem tudják hátba szúrni. Ekkor léphetnek működésbe a Fidesz által gondosan elrejtett aknák.

Az MSZP és a DK politikusait a Fidesz nem támadja "békeidőben". Azért, hogy ne gyengítse az ellenzéken belüli pozíciójukat. A választások előtt pedig előhúznak egy Simon vagy Zuschlag kártyát, és máris le van járatva az ellenzék. Ezt játszották 14-ben is. Persze lehet, hogy véletlenül éppen akkor derültek ki a dolgok...

Továbbá, a Fidesznek megvannak a beépített emberei ezekben a pártokban. Akik például a "kiélezett" választási harc közepén is képesek minden erejüket latba vetve meghekkelni még Ron Werber ördögi terveit is, hatástalanítva ezzel az ellenzék negatív kampányát. Ez durván hangzik? Tényleg, pedig pont így történt 14-ben.

3. Gyurcsány

A kormány adu ásza. A nagyságrendileg 5%-ra tehető lelkes, elvakult tábora komoly erő a baloldalon. Az összefogás-mantrájuk 2013 óta fogva tartja a valódi változást akaró ellenzéket. Ha Gyurcsány nélkül indul a baloldal, akkor elveszt 5%-ot, ha vele, akkor elveszti az összes többi választó szimpátiáját, és jó eséllyel szintén 5, de inkább 10%-nyi szavazatot. Közben a jobboldal által ördögként lefestett volt miniszterelnök vidáman politizál, cége még vidámabban prosperál, és érdekes módon őt soha senki nem támadja érdemben. Gyurcsány már nem a szidás tárgya, hanem maga a szitokszó. Akivel csak egy utcában járt, azt mindjárt vele kompromittálják. Nem hiszed? Akkor lépj be a DK-ba!

Vagy közös listán indul az MSZP és a DK, vagy nem. Ha közös listán indulnak, akkor ugyanannyit fognak elérni, mint 14-ben, egy Gyurcsánnyal súlyosbított lista ugyanis ennél sokkal többre nem képes.

Ha külön listán mennek, de koordinált jelöltekkel, akkor valószínűleg ezen a két listán kívül még lesz legalább két baloldali pártlista. Ez messze van a választási rendszer által diktált optimumtól, ami az egy listás megoldás.

De van itt más is: Gyurcsány addig nem nyugodott le 2014 előtt, amíg szét nem szedte Bajnait. Az első meghökkentő lépése az volt, amikor beletrollkodott az Együtt által szervezett október 23-ai rendezvénybe. Bajnaiék közelében sokan már ekkor tudták, hogy jó eséllyel vége a játéknak (vége lett). A vérnyugdíjasai által ezen a rendezvényen előadott "összefogást" performansz egészen az Együtt egyik pillérét adó Szolidaritás mozgalomig ért, így kényszerítve Bajnait, hogy ugorjon saját politikai sírjába. Ő is egy volt miniszterelnök, de Gyurcsány nagyon simán bábozott vele. Miért lenne más Botka esetében? Talán azért, mert Botka jobban ismeri a pártpolitika fondorlatos világát, és alapvetően keményebb karakter, mint Bajnai. De azért nem tennék Botkára.

4. A daráló

Ha Botkát elég jó jelöltnek tartja a Fidesz, akkor a céljuk ugyanaz lesz, mint Bajnaival: annyira meggyengítik, hogy ne tudjon hivatalos kihívóvá válni, hogy már az ellenzék belső jelölő harcát is elveszítse.

A Fidesz módszere erre a következő: nekiállnak minden rendelkezésre álló eszközükkel (ami sokkal többi, mint 4 éve) lejáratni Botkát, míg az ellenfeleit békén hagyják (lásd fent). Mit fog csinálni ezzel szemben az ellenzék? Semmit. Kárörvendve nézik majd, ahogy a propaganda próbálja a víz alá nyomni Botkát. Ezt tették Bajnaival is. 

Ha Botkát nem tartja elég jó jelöltnek a Fidesz, és nem darálja be a hivatalos miniszterelnök-jelöltté válásáig, akkor valószínűleg már tudják, hogy miért nem annyira jó jelölt. Ez esetben ott van Habonyék kezében az a fegyver, aminek elsütésére a legjobb pillanat az, amikor már nem lehet visszavonni Botkát a lista éléről.

Így vagy úgy: Botkát bedarálják. Talán még lenne is ereje ellenállni ennek, de a sajátjai nélkül ez nehéz lesz.

5. Az ellenzék állapota

2017 van. Alig több mint egy év van a választásokig. A választókerületek 90%-ában nem látszik esélyes ellenzéki jelölt, pedig a modell adva van - lásd Kész Zoltán esetét, de mondhatnám azt a néhány független polgármestert is, aki városban tudott nyerni 14-ben. Az ellenzék legnagyobb baja nem az, hogy széttagolt, mert egy év alatt össze lehetne rántani a dolgokat. A legnagyobb baja az, hogy se pénze, se ötlete, se emberanyaga, se víziója nincs, és ráadásul a két legnagyobb erő az ellenzékben Molnár Gyula és Gyurcsány Ferenc vezetésével vonul hadba.

Botka mögé nem fog beállni a teljes ellenzék, ami érthető is, hiszen az MSZP jelöltje. Ez önmagában még nem baj, hiszen a koordinált egyéni jelölt állítás és maximum két ellenzéki lista bár nem ideális, de tudna működni. Tudna, de nem ilyen emberekkel, nem ilyen szervezetekkel.

Összegezve: 

A kormánynak a szándéka és a képessége is megvan arra, hogy befolyásolja Orbán legfőbb kihívójának személyét. Az ellenzéknek pedig megvan a kellő gyengesége, gerinctelensége és ostobasága, hogy ehhez nevetve asszisztáljon.

Sokszor említettem a Bajnai-féle párhuzamot, nem véletlenül: ezek a módszerek és jelenségek 2014 előtt már megmutatkoztak, a felállás pedig semmit nem változott érdemben. 

Botka igazi esélytelensége pedig pont abból fakad, hogy elég ijesztő jelölt. Ezért eléggé utálják az elvtársai és eléggé félik az ellen oldalon lévők. Jó, ez így leírva vicces, de azért komolyan vehetőbb, mint Mesterházy, nem?

Ja, van egy + 1 pont is, ami mindent üt: Ha tévedek a fentiekben, az azt jelenti, hogy Botka László eleve esélytelen, ezért nem is ijesztő és nem is utálható, így a cikk is értelmetlen. De azért, kösz, hogy elolvastad!

Egy megjegyzés: lehet, hogy Medgyessy Péter többek között éppen azért is nyerhetett 2002-ben, mert valahogy besurrant a radar alatt. Persze, akkor még nem volt a Rogán-Habony féle őrület, és létezett az MSZP, mint igazi párt, nem volt a baloldalon egy olyan elszabadult hajóágyú, mint a mostani Gyurcsány, de volt az akkori okos és dinamikus Gyurcsány, aki sokat segített a kampányon.

A kormány nyílt harcot hirdetett a civilek ellen.  Ez rossz, sőt aggasztó, de a sopánkodás helyett én azzal szeretnék foglalkozni, hogy vajon miképpen állhatott elő egy ilyen helyzet: miért áll fegyvertelenül, nevetségesen erőtlenül minden csoport, amelyet a kormány betámad? Van értelme ebben a helyzetben orbánozni, meg rezsiszilárdozni?

Kezdeném azzal, hogy nincs, nincs értelme orbánozni. Ez a véleményem, orbánozni pótcselekvés, különösen annak, aki nem akarja megérteni, hogyan jutottunk idáig. A poszt nem a jóságos civilekről és a gonosz kormányról szól - kerülném ezt a szűk narratívát, mert a dolgok mögött mindig van valami más, ezt keresem, jó szórakozást!

A civilek elleni háború szerintem nem a civilekről szól, tágabban értelmezve inkább  arról, hogyan vált védtelenné minden, amit a liberális világrend itthoni képviselői szilárdnak hittek. Kit érdekelnek a civilek, de kit érdekel a többi dolog, az emberi jogoktól a sajtószabadságig?

Tényleg, kit érdekelnek a civilek?

Vicces, amikor egymást hergelve ilyet mondanak emberek: "ebből biztos botrány lesz". Nem. Abból nem lesz botrány, hogy történik valami valakikkel, akiket igazán csak pár ezer ember ismer. Vajon hány magyar választópolgár tudja kibontani a TASZ betűszót? Hányan ismerik Orbán és Soros igaz történetét? És a Helsinki Bizottság küldetését? Mivel a válasz az, hogy nagyon kevesen, ezért az említett személyek és szervezetek szabad prédák, nem védi őket semmi, mert nem ismeri őket senki. Tudod miből lett először IGAZI botrány például a Rákosi-éra legsötétebb napjain? Az elvesztett berni döntőből. Nem a koncepciós perekből, vagy a kuláktalanításból. 

És mi az, ami szintén nem érdekel már senkit?

A balliberális elit kormányzása idején egyesek annyira elszakadtak a valóságtól, hogy hajlamosak voltak azt hinni, eljött, vagy hamarosan eljön az idő olyan kérdések társadalmi szintű megbeszélésre, mint melegházasság, eutanázia, drogliberalizáció. Ez az idő nem jött el. Őszintén, bár fontos kérdések ezek, de azon még talán túl lehet lépni, hogy ezeket most egy darabig nem beszéljük meg. Az már ennél is parább, hogy az emberi jogok, az emberiesség, a sajtószabadság, az állam átlátható működése (és sorolhatnám) is devalválódott fogalmak lettek. Már itt tartunk, és még nincs vége.

Mi az, ami szintén nem fogja érdekelni az embereket?

Egy történés akkor tud igazán ijesztő lenni, ha nem önmagában, hanem egy folyamat részeként vizsgáljuk. A folyamatot én így látom: nincsenek már szent tehenek, nincsenek tabuk, nincsenek érinthetetlen értékek, mert a korábban mögöttük álló erő és önvédelmi rendszer bedőlt. Ma még nincs konkrétan kimondva, de hónapok kérdése, és Európa is diplomáciai szinten deklarált ellenség lesz. És aztán ki tudja, hogy még mennyire mélyen kalandozunk el a józan észtől távoli sztyeppébe, és hogy vissza tudunk-e onnan térni? Mondjuk az EU-ból történő kilépés után.

És mi az, ami inkább érdekli az embereket?

Nem tudom, hogy egy ellenzéki politikus, vagy egy politikailag aktív "civil" mit gondol, mi érdekli ma az egységnyi magyar választópolgárt. Pontosabban tudom, csak nem akarom elhinni. Nem akarom elhinni, hogy nem veszik észre az alábbi (nagyon) leegyszerűsített képletet:

- vannak a "balosok": az ő gondolataikat ismerik, tudják befolyásolni - igazából nekik politizálnak. Ők már ilyenek maradnak, de a számuk és befolyásuk egyre elenyészőbb. 

- vannak a lekötelezett "jobbosok": tudod, aki szórólapozásért trafikot kapott, kampánytámogatásért nyertes pályázatot, ja meg adócsökkentés és CSOK-ot. Az ő fejükben kb. az van, amit Lázár mond.

- vannak a nem lekötelezett "jobbosok": fura állatfaj, mert szarabbul él mint valaha, de a feje mégis rezsiszilárddal van tele.

- és ott az istenadta nép I. : a tömeg. Akik érzik, hogy semmi nem lett jobb, érzik, hogy baj van, de közéleti (!) tájékozatlanságuk és ösztönös viselkedésük miatt befolyásolhatók. A kormány remekül beszéli a nyelvüket, hat a félelmeikre, kihasználja a politikai tudatlanságukat, nekik szól a félelemkampány, az árnyékbox, minden. Egy dolgot szeretnének: biztonságot. Aki ennek az illúzióját felvillantja, megnyeri őket. Mi érdekli őket, az ő fejükben mi van? Amit a híradó mond. Legszívesebben egy terepszínű miniszterelnököt szeretnének látni, valami ilyesmit:

De mondjuk semmiképpen sem egy ilyet:

- és az istenadta nép II.: a tömeg másik fele. Nekik elegük van az egészből, nem fognak zászlóikra idézeteket írni az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából - fogadunk? Esetleg egy közvetlen ígéretért (lebetonozzuk az utcádat), vagy egy még közvetlenebb ígéretért (egy zsák krumpli) elmegy és ikszel egyet.

Demokráciát akartak, hát megkapták Hölgyeim és Uraim. A demokrácia alapja minden ellenkező humbuggal ellentétben a választási matematika. A fentiekből mi is jön ki...? 

És akkor most jön a "hogy jutottunk idáig" rész:

Hogyan koptak el a szavaink?

Úgy, hogy sokan észre sem vették. Régen elég volt az kiabálni: korrupció, és az emberek rezonáltak rá. Ma kiabálhat akárki akármit, csak néz utána bután, hogy nem hatottak a varázsszavak. Kicsit "jön a farkas" jelenség, de szerintem ez ennél összetettebb, folytatom...
Az vagy, amit képviselsz. De ez megfordítva is igaz: amit képviselsz, azt veled azonosítják. Ha rólad kiderül, hogy egy tróger vagy, akkor nem hiszem el neked, hogy az életvezetési tanácsaidat meg kell fogadjam. A számomra fontos értékeket számomra hiteltelen emberek jelenítik meg ebben az országban. Ez bennem azt okozta, hogy ilyen cikkeket írok, de kitartok az elveim mellet. A többségnek viszont nincs ennyi ideje ezzel foglalkozni, így hajítja - tök jogosan -  az elveket az elvek emberei után. Az elvekkel a szavaink is kukába kerültek, és csak üresen csengenek a körúton belüli pártszékházakban meg az Aurórában. A szavakkal meg a jogaink is a semmibe lettek, mert ami a papírra van írva az semmi, aki alkalmazza őket, az a minden. 

Hogyan nem vettük észre, mi történik?

Egyszerű. Ki kellett volna nézni a Magyar Narancs mögül. Ez szerintem annyira triviális, hogy nincs is kedvem kibontani.

Ha hangoskodsz, csak még jobban megutálnak az elveiddel együtt!

Én például szeretem a zöldet a városban és utálom az elcseszett, korrupcióban tocsogó presztízs-beruházásokat. De most már úgy vagyok vele, hogy szépen öntsék le betonnal az egész átkozott Ligetet és rendezzünk rajta Nemzeti Tizenegyesrúgó és Hurkatöltő Bajnokságot.
Vannak ezek a magukat nevetségesen heroizáló módon 'Ligetvédőknek' hívó, irritáló tarisznyás balfaszok. Na miattuk mondom ezt. Ők és az általuk képviselt attitűd az, amire jogosan mondják egyrészt, hogy tök jó, hogy kiállsz a fákért, de mondjuk a kórházakért is kiállhatnál ilyen hisztérikusan; másrészt, hogy az ügyeddel együtt komolyan vehetetlen vagy. Azt hiszem, mindenki ilyen arányt, stílust és célt tévesztett ellenzékre vágyik.

A reprezentáció fontossága - ki, mit, milyen kontextusban?

Az van, hogy a hatalom alapjának tekinthető szavazatokat leadó emberek élik az életüket, ami nem könnyű. Eközben nem feltétlenül foglalkoznak alapvető jogi, politikai, társadalmi fogalmi keretek értelmezésével. Furcsa? Hát ja, ez nem annyira szokás. Ezért az emberek többségének a szavakról nem gondolataik vannak, hanem érzéseik. Azokat pedig nagyban meghatározza, hogy ki, mit, milyen kontextusban mond nekik. Ha ebből a hármasból valamelyik nem stimmel, akkor borul a mutatvány. Egy orvosnak nem hiszed el, amit az atombombáról mond, egy tolvaj szavára pedig nem adsz kölcsön pénzt. Mesélek erről valamit...

Egy történet erről

Valamikor Gyurcsány alatt volt egy balhé a Hollán Ernő utcában. Az olvasók biztos emlékeznek, én nem annyira, de valami olyasmi volt a lényeg, hogy náci arcok betámadtak egy jegyirodát. Biztos nem szolgálták ki őket kannásborral, vagy nem volt jegy a Kárpátiára, szóval balhéztak, és azt hiszem be is törtek egy kirakatot, fenyegetőztek stb. Nem egy jóízű sztori, főleg nem egy olyan kerületben, ahol elég sok olyan ember él, aki megélte a vészkorszakot. Közel lakom, hát kimentem az ügy kapcsán szervezett demonstrációra. Dühített az eset, de annál is jobban dühített az az undorító, gátlástalan rátelepedés, amit a Gyurcsány-Schröder páros előadott. Dühös voltam, mert arra gondoltam, hogy ez az ember (GYF) itt komoly dolgokról beszél, fontos emberi értékekről, elvekről, és mivel a személye maga a hiteltelenség, így ezeket a dolgokat voltaképpen maga után rántja a semmibe. És aki őt utálja (az ország 95%-a), az azokat is utálni fogja, akiket ő képvisel. Ez régen volt. De igazam lett. (Erről majd még úgyis írok.)

A Körút és a Maslow piramis

A fentieknél is fontosabb: az ún. értelmiségiek elfelejtették a főiskola/egyetem első félévében tanult alapvetést a Maslow piramisról. Előbb teszünk a biztonságunkért, és utána azért, hogy tiszta legyen a cipőnk, előbb várunk megoldást a közbiztonság problémájára, mint az iskolai szegregációra, akkor is, ha éppen az előbbi miatt kell az utóbbit beáldozni. 
Amikor halára vált arccal sírnak emberek az ATV-ben, akkor erre is kéne gondolniuk (ja igen, meg arra, hogy az ATV egy kapzsi szektás színháza bukott balosokkal dühös balosoknak). Nekünk itt a Körúton belül nincsenek létproblémáink. Nem kell félni a tyúktolvajoktól, a hidegtől, a rossz terméstől. A mi problémáink akkor lehetnek validak mások szemében, ha az ő - Maslow piramison lejjebb szereplő! - problémájukat már megoldottuk. 
Akinek a lét a tét, attól ne várjunk azonosulást a TASZ problematikával. Sajnos ez ilyen egyszerű. Még akkor is, ha a TASZ éppen az ő jogait hivatott védeni. Paradox, de így van.

A jóléti rendszer alapja nem az elvei, hanem a jólét maga (és nem egy csoport jóléte)

Elérkeztünk a lényeghez: a nyugati modelleket lelkesen másoló, szép ingekben nyugatias dolgokat mondó politikusok és holdudvaruk kora leáldozott. Miért? Azért, mert bár sokáig el lehet adni az embereknek a mázat, a végén kiderül, hogy a hiperkorrekt, nyugatias arcok valójában korruptak, ráadásul fogalmuk sincs, hogyan léphetünk egyel közelebb Ausztriához. 
Az emberek dühösek lettek Európára, a polkorrektségre, az emberi jogokra, a szabad (pf) sajtóra, mindenre. Azért, mert ezeket a szavakat kapták jólét helyett. Mintegy elvárásként, hogy akkor vagy rendes ember, ha ezeket tiszteletben tartod...Óriási hiba.
A jóléti állam alapja ugyanis a jólét maga, és nem a jóléti állam elvei. A békés, nyugodtan élő dán nyugdíjas befogadó a környezetvédelem problémájára, a frusztrált, szegény, becsapott magyar nyugdíjas pedig azt mondja:
"Hol érdekel engem ez a baromság? Erről pofáztok, miközben én a kórházi folyosón fogok meghalni? Azonnal hibást akarok! A civilek meg a migráncsok? Dögöljenek meg!"

Az a döbbenetes, hogy a magyar kisembernek igaza van, úgy értem, jogos a frusztrációja. A magyar kisember pedig ikszekkel választja ki, ki lesz a nagyember. És ő nem azt választja, aki női egyenjogúságot ígér, hanem azt, aki két zsák krumplit. 

És a civil szervezetek? Ebben a történetben hol érdekelnek bárkit is, ne vicceljünk, védtelenek és gyengék. A kormány ezt érzete meg, röviden a folyamat még egyszer: a kormánynak ellenség kell, hogy a permanens honvédő háború érzetét fenn tudja tartani. Rájöttek, hogy szinte minden határt átléphetnek. Hagyhatnak éhen halni menekülteket, küldhetnek rendőröket alapítványokhoz, a józan ész őrei politikai és társadalmi támogatottság nélkül csak rikoltozó szerencsétlenek. A jog? Ne vicceljünk. Külön probléma, hogy a világban éppen hasonló folyamatok vannak, az inkorrektség forradalma söpör végig a nyugati világon, ezért itthon simán túl lehet tolni a biciklit.

Van  megoldás?

Van. Miért ne lenne? Megoldást kéne kínálni az égető problémákra, hitelesen és őszintén beszélni az egészségügyről, a szegénységről, a cigány-problémáról, az elvándorlásról. És hagyni a francba az érthetetlen szavakat, azokról akkor kell beszélni, ha már sikerült leváltani ezt a borzasztó kormányt. 
Igen, ez áldozat. De inkább úgy mondanám, politikai racionalitás, avagy pragmatizmus. A politika, a hatalom kemény dolog. És egy szegény, lecsúszó országban nem lehet másképpen viselkedni, mint keményen, populistán, pragmatikusan. Ha Orbán lennék, és ellenfeleket kéne választanom, olyanokat választanék, akik ezt nem látják be. A rossz hír, hogy ő már választott, és be is jött ez a választás, sőt 18-ban is be fog.

A jobboldali média most imádja Kunhalmi Ágnest, és meg kell valljam én is, csak más okokból. Már akkor felfigyeltem különleges képességeire, amikor elröhögte magát egy szoci rendezvényen, mert valami olyasmit mondott, hogy igenis vannak ott fiatalok. A kormánymédia szerint egy tudatmódosító szer áll a fura röhögőgörcsök hátterében, szerintem valami egészen más. 

Ha varázserővel rendelkező, kissé gonosz manó lennék, akkor biztos azzal átkoznám meg a politikusokat, hogy minden egyes égbekiáltó baromság/hazugság kimondásakor rájuk tör a röhögőgörcs. Orbánt például minden szerdai rádióinterjúja után kórházba kéne szállítani a görcsök miatt, és 300 milliós nézettséget produkálna az erről készült felvétel. Kunhalmi talán éppen egy ilyen varázslat fejlesztésén dolgozó manó kísérleti példánya - az eredmény elég biztató!

Ez a magyarázat pont olyan életszerű, mint a jobbos sajtóé, ezért arra jutottam, csak érdemes lenne komolyabban megnézni ezt a jelenséget. Ami amúgy nagyon vicces, mindig imádok komoly helyzetben röhögőgörcsöt kapó embereket nézni, olyan jó látni kicsit kizökkenni a valóságot, valahogy így:

Előzmények

Kunhalmi Ágnes egy fiatal, csinos szocialista politikusnő, aki talán komolyabb ambíciókat is dédelgetett magában egy olyan párt tagjaként, ami zsigerből utálja a fiatal, tehetséges, ambíciókat dédelgető párttársakat (mondjuk nem is nagyon van ott ilyen). Azt nem tudom, hogy Kunhalmi mennyire tehetséges, mindenesetre esélye sem volt igazán magasra jutni, még ebben a bukásra ítélt káoszhalmazban sem. Szerencséje sem volt, 56 szavazattal maradt le a mandátumról az egyéni körzetében a 14-es választásokon, bár listáról végül a Parlamentbe jutott. 

Nem is ez az érdekes: az érdekes az, hogy akárhányszor láttam őt tévében, vagy élőben beszélni, mindig az az érzésem támadt, hogy feltelepítették rá a politikus szoftvert, amit minden nyilvános szereplés előtt bekapcsolt. A többi politikus is így csinálja, de Kunhalmiból mindig hiányzott a szoftver megfelelő üzemeltetéséhez szükséges lazaság, politikusi csibészség. 30 évesen úgy beszélt, mint egy 60 éves irodalomtanár, úgy öltözködött, úgy gesztikulált, olyan frizurája volt, hogy egyszerűen rohadtul nem volt hiteles. 
Az ilyen erőltetett dolgokkal az a baj, hogy elég hozzá egy kis megcsúszás, és borul az egész. Nem akarok bulvárosodni, de úgy hallani, szegény hősnőnk meg is csúszott, és az összeomlás nem maradhatott el.

El lehet ezt mondani komolyan?

Most az egész ország Kunhalmin röhög. A balosok szégyellik, a jobbosok gúnyosan kárörvendenek. Én nem tudom...én komolyan sajnálom és komolyan együtt érzek vele. Miért?

Hát, mert ha kiállítanának december 30-án egy MSZP-s molinó elé akkora baromságokat mondani, mint hogy 2016. a fideszes politikusok bukásának éve volt, akkor elsőként kivágnám a molinót az ablakon, aztán meghívnám szegény újságírókat egy körre, ha már feleslegesen fáradtak el a világ legértelmetlenebb sajtájára. De ezt nem tehetem, nyilván. Így maradna a feszítő önellentmondás - a magamra húzott máz és vele szemben a valódi énem, hogy inkább húznék haza, mint itt bohóckodjak; a betanult (nyomtatva elém rakott) tehetségtelen politikacsinálók által rutinból odafirkantott ökörség és vele szemben a tudat, hogy ökörséget beszélek. 

Lássuk már be: valójában nem az lenne a természetes, ha valaki kiáll, és azt mondja, hogy 2016. a fideszes politikusok bukásának éve volt, hanem az, ha ezen elröhögi magát. 

Elértünk arra a pontra, hogy az a normális, ha valaki idiótaságokat mond rezzenéstelen arccal, és az az abnormális, ha ezen röhögőgörcsöt kap. Én ezzel nem akarok azonosulni, nekem ezért volt így hitelesebb ez a produkció, mintha full komolyan előadta volna.

Najó, de ilyet mégsem csinálhat egy politikus, hát ezért fizetjük?

Azt hiszem sokakban ez merül fel. És az van, hogy egyet kell értenem. Kunhalmi Ágnest megértem. Már korábban is látszott rajta, hogy nem tudja hiba nélkül játszani a szerepét, nem bírja a nyomást, és nem bírja, hogy folyton egy másik ember szavait mondja. Megértem őt, de sajnos nincs helye ebben a színházban, mert bármennyire is hazudnak minden darabban, bármennyire alacsony az előadások színvonala, ennek a szakmának megvannak a követelményei. Például az, hogy ne 12 éves idióta módjára tartsál meg egy olyan sajtótájékoztatót, amit annak a pártnak a nevében csinálsz, aminek köszönheted a karriered, és a havi fizetésed. Ezt a fizetést pedig nyilván az adófizetők állják. Szomorú, de ez van.

A címben azt írtam, Kunhalmi Ágnes a leghitelesebb magyar politikus (nyilván a helyén kell kezelni ezt a kijelentést...). Ezt továbbra is tartom. Annak ellenére, hogy az egész imázsa egy nagy hazugság volt mindig is.
Amiatt mondom, hogy hiteles, mert néha, egy-egy percre kibukott belőle valami, ami iszonyú őszintén, bájosan, önirónikusan kinevette ezt a szart, amit elő kell adnia minden nap. Más politikusnak, legyen ellenzéki vagy kormánypárti, fele ennyi igazán őszinte momentum sem jut.

A címben írt, és az előbb megerősített állításomat azonban csak akkor tudom 10 nap után is megvédeni, ha Kunhalmi Ágnes hamarosan lemond minden tisztségéről, visszaadja a mandátumát és elkezd valami olyan munkát csinálni, ahol nem kell minden nap egy másik ember bőrébe bújnia, ehhez neki nincs ereje, hagyja meg ezt a melót az igazi politikusoknak. 

Ez a szomorú konklúzió, de a szocialista politikusnőnek emiatt a produkciója miatt kevésbé kell szégyellenie magát, mint az összes többi kollégájának az év több napján előadott gátlástalan hazudozása és közlemény-felolvasó bénázása miatt. 

Szóval álszentek ezek a fránya politikusok, és bár ezt megszokhattuk, ez mégis egyre aggasztóbb hatásokkal jár: erről is írtam korábban, ide kattintva belenézhetsz, ha érdekel.

Ez pedig csodás:

Mi egy kultúrában a győztes megítélése? Magyarország a veszteseket szokta kompenzálni, a győztesekkel meg valahogy nem tud mit kezdeni. Nem tudjuk, hogy is kellene a teljesítményt, a győzelmet, a sikert kezelni. Mi a Csinibaba című filmből Boston Cézárjának a kudarcát tapsoljuk meg. Jobb híján. A teljesítmény után járó jutalom, mint olyan, mára annyit ér, hogy több minisztérium inkább elhatárolódik tőle. Miért mondom ezt? Nézzük meg, hogyan jutalmaztak a minisztériumok a tavalyi év végén!

Mindenhol ugyanannyit, vagy ugyanannyit nem

Szomorú év lehetett ez a minisztériumokban és ezáltal Magyarországon, hiszen volt olyan minisztérium, ahol egyetlen egy ember sem nyújtott átlag feletti teljesítményt. Aztán volt olyan, ahol kivétel nélkül minden dolgozó csak egy kicsit teljesített jobban, és volt olyan, ahol a dolgozók egyetlen szakmai többlet-hozzájárulása a közöshöz az volt, hogy gyermekeket nevelnek. Legalábbis a nyilvános jutalmazási adatok ezt mutatják.

Olyan fontos, stratégiai intézményekben, mint a Földművelésügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a mögöttünk hagyott esztendőben egyetlen árva dolgozó teljesítménye nem érdemelte ki az elismerést.
Azt hiszem, el kellene ezen gondolkodni az említett helyeken, különösen annak fényében, hogy van két minisztérium, ahol a jutalmazások alapján az állomány minden tagja kivétel nélkül ugyanannyival teljesített jobban! A Honvédelmi és az Igazságügyi Minisztérium dolgozói ezért egységesen ugyanakkora összeget kaptak év végi jutalomként a teljesítményükért. Ennek a két intézménynek a személyi állománya, a legmagasabb szinttől egészen a frissen kezdő referensekig, pontosan ugyanakkora többletteljesítményt nyújtott, ha ők képesek erre, akkor joggal kérdezhetjük meg, hogy miért nem követte a példájukat legalább néhány közszolga a másik öt tárcánál?!

Ennél többet mond, hogy akadt olyan minisztérium, ahol annyira nem volt különbség az évközi munkavégzések minősége között, hogy a jutalmazni akaró vezetésnek nem volt más választása, mint a vállalt gyermekek alapján jutalmazni. A vezetők végigmentek az év végi teljesítményértékelésen, és azt állapították meg, hogy minden dolgozóé ugyanolyan jó volt, ráadásul, mindenkié éppen olyan, mint tavaly, szóval nem lehetett alkalmazni az ilyen esetekben megszokott "mindenki ugyanannyival többet kap" elvet. De mivel hisznek a teljesítmény jutalmazásának pozitív hatásaiban, ezért továbbmentek, nem annyira igazságos módon, de megnézték a jelenléti íveket. HIHETETLEN, de minden dolgozó percre pontosan ugyanannyit volt bent. Ez sem jó. Képzettség, tapasztalat, ambíciók, hiába minden, ezek is megegyeztek. Egészen elképesztően homogén az állomány. Nagy sokára megtalálták az egyetlen olyan tényezőt, amiben különbséget lehet tenni az pedig a gyermekszám.

Itt tartunk. Hogy az egész egy vicc. Nem én mondom, hanem ők. Nem az zavar igazán, hogy nem osztottak jutalmat idén pár minisztériumban és ezzel átnéztek a jobban teljesítőkön, mert elfogadom, hogy az az elvük, hogy nincs jutalom, mert szerintük, a munkájáért mindenki megkapja az őt megillető bért. Ez lehetne egy legitim álláspont. Az zavar, hogy valójában nem ez van a háttérben, hanem az, hogy 26 évvel a szocializmus után egy közintézmény azt gondolja, hogy akkor dönt JÓL, ha nem különbözteti meg év végén teljesítményalapon a dolgozóit, még jelképesen sem!

A teljesítmény jutalmazása

Ma nálunk egy minisztérium összerezzen, ha arról kérdezik kiknek és mennyi jutalmat osztott ki. Összerezzen, és vagy azt gondolja jó válasznak, hogy nem ad senkinek, vagy azzal próbálja elütni a dolog élét, hogy adnak jutalmat, de ahhoz kötve, hogy kinek mekkorák a gyerekei. Szögezzük le gyorsan, ezek az intézmények egyik esetben sem adnak az év végén jutalmat a jobban teljesítő munkatársaiknak, úgy gondolják, hogy az nem lenne helyes. Aki jobban dolgozott, az nem kap semmit, vagy semmivel többet, mint mások, mert a minisztérium sajtóosztálya nem akar magyarázkodni.

Jutalmat normális esetben teljesítmény után ad a munkáltató. Év végén jellemzően az egész éves teljesítményt akarja jutalmazni így. De miért gondolja azt egy minisztérium sajtóosztálya, hogy az a jó válasz, ha nem adnak teljesítmény alapú jutalmat? Mert Magyarországon a jutalmakat sem a jó teljesítmény után szokták adni, hanem más szempontok alapján. A minisztérium ezt vallja be, mikor jó pontotokat vár attól, hogy büszkén nem ad senkinek. Hát csak volt abban a minisztériumban egy ember aki ügyesebb volt mint a többi?! Hát csak volt olyan kolléga, aki 2016-ban egy picivel több energiát fektetett a munkájába, mint a többi?! Hát csak volt olyan ember, aki lelkiismeretesebben írt meg egy előterjesztést, mint a többiek?! Én azt hiszem, hogy voltak ilyenek és nagyon sajnálom őket, amikor nem kaptak jutalmat ezért, vagy ugyanannyit kapnak, mint a kevésbé jól teljesítő kollégájuk.

Egy pillanatra gondoljunk már bele, hogy mi letagadni való lenne abban, hogy valakit, aki egész évben jól dolgozott megjutalmaznak? Nem ez lenne a legvállalhatatlanabb dolog, maradjunk annyiban. Milyen üzenetet küldenek ezek a közintézmények azzal, hogy nem mernek jutalmat adni a jól dolgozó munkavállalóiknak?

Bajaink vannak a győzelemmel

Érdemes arról is beszélni, hogy akarunk-e egyáltalán jól teljesíteni, nyerni. Jó-e az, vagy tökmindegy? Egy sportoló nyilatkozta a tévében, hogy a kudarcokból mindig jól fel tudott állni, de fogalma sem volt, hogyan kezelje a sikert. Mint a Csinibabában, amikor a Ki mit tudon az volt a fószer száma, hogy elszakítja a mellére tekert láncot. Erőlködött, erőlködött, de esélytelenül feladta és erre mindenki felállva tapsolt. Ez a mi magyar szocialista maradványunk, mi vagyunk a próbálkozó, de nem nyerő és ezt elfogadó Boston cézárjai, aki szerethetőbb, mint a győztesek.

Fiatalon fociztam a város utánpótláscsapatában, - a felnőtt csapat másodosztályú volt, de az utánpótlásban együtt játszott az első és a másodosztály, szóval a legmagasabb szinten voltunk – és soha nem hallottam, hogy nekünk nyernünk kellene. Edzettünk, futottunk, odautaztunk, visszautaztunk, kimostuk a szerelést, minden csináltunk, ami ránézésre foci, de a győzelem soha nem jött szóba, mint elvárás. Persze volt, hogy nyertünk, örültünk is neki, de jelentősége nem volt. Rendszerint azt sem tudtuk, épp hányadikak vagyunk a bajnokságban.

A jutalmak elinflálódtak

Azért fordulhat elő, hogy ma egy minisztérium büszke rá, hogy nem ad jutalmat, vagy hogy mindenkinek ugyanannyit ad, vagy hogy csak a gyerekeseknek ad, mert a jutalomról már senki sem a teljesítményre asszociál. Tény, hogy rossz volt a kiindulási alap, a rendszerváltás előtti gyakorlat alapján nagyjából kiröhögésre volt érdemes minden díj, kitüntetés, jutalom. Aztán ezt követte 26 olyan év, amelynek a végére inkább nem is adnak senkinek, vagy mindenkinek ugyanannyit, mert abból legalább baj nem lehet.

A gyanú árnyéka

Adódik a kérdés, hogy miért alakult ez így? Miért vetül a gyanú árnyéka egyszerre a jutalmazottra és a jutalmazóra? Hiszen általában erről van szó. "Miért pont ez kapta, na vajon mit kellett ezért tennie?" és  "Miért pont neki adta, na vajon...?"
Az a helyzet, hogy az állami szférában fel sem merül a kiérdemelt elismerés lehetősége. Ami felmerül az az alkuk, a játszmák, a viszonzott szívességek, a leplezetlen uram-bátyám viszonyok sajátos igazságtalan logikája. Ha megérdemelt, ha nem egy honorárium, mindenki kényelmetlenül érzi magát. Itt a baj. Szerencsésebb helyeken ezt az egészet a motiválásra találták ki, a magyar közszférában pedig inkább demotiváló hatása van. Ezt talán mindenki érzi már, ezért olyan kényelmetlen, kötelezően kelletlen valami ez a jutalmazósdi. Nézzük a lehetséges variációkat:

Ugye milyen előremutató perspektívák? Ezt valahonnan a szocializmusból hoztuk, ez érthető, de 26 év alatt talán meg lehetett volna változtatni, hitelessé, ösztönzővé tenni, mondjuk úgy, ha kitartunk amellett, hogy:

A teljesítményt igenis meg kell becsülni

A legjobb dolgozókat jutalmazni kell. Át kell adni az okleveleket, ki kell tenni a hónap dolgozóját a falra stb.. Nem is a pénz a lényeg, hanem hogy a látszategyenlőségből lépjünk ki, tudjuk elfogadni, ha megjutalmaznak a teljesítményünkért, és azt is tudjuk elfogadni, ha mást jutalmaznak meg a teljesítményéért.
Mikor kicsi voltam, az osztályfőnök kitalálta, hogy aki jól megold egy feladatot, az kap egy játékkártyát, és havonta összegezzük, ki kapta a legtöbbet. A szülők nyomására a rendszer fél évet élt meg, abba kellett, hagyni, hogy ne bántsuk meg azokat a gyerekeket, akik nem kaptak kártyát. Mert ettől ők okosabbak lettek? Nem. A többiektől elvettek egy motivációs lehetőséget? Igen.

Ha a győztesekkel továbbra sem tudunk mit kezdeni, akkor veszítünk.

Az előző posztomban arra próbáltam választ találni, hogy miért értékelődött le a politikus szakma presztízse, azaz: miért csak a tök hülyék, a tolvajok, és a tök hülye tolvajok választják ezt a hivatást. Most folytatnám a gondolatmenetet azzal, hogy miért hiányoznak nekünk a jó vezetők. És mi lenne az a változás, ami teret adhatna jobb embereknek, jobb politikusoknak. Inkább a második kérdés az érdekes, elég búsongó politikai blog van, nem állnék be a sorba. Szóval kezdjük, vigyázz, hosszú lesz!

Vannak országok, ahol a politika, és úgy általában a közélet színvonala így távolról alacsonynak tűnik, mégis jól mennek az ország dolgai. Szerintem tipikusan ilyen Olaszország, ahol most éppen szegény Renzi ásott magának egy gödröt, hogy bele tudjon ugrani. Egy ország, ahol Berlusconi többször újra lett választva és szabadlábon van, ahol Ciccolina parlamenti képviselő lehetett. És ez az ország, a világ egyik legélhetőbb országa (ok, ez szubjektív), ami hiába van folytonos válságban, valahogy mégis, Olaszország, az Olaszország. 

Miért kezdtem ezzel? Egyszerűen azért, mert nem tudom eldönteni, hogy igaz-e a tétel, miszerint egy cég olyan sikeres, mint amilyen jók a vezetői, egy ország olyan sikeres, mint amennyire jó a kormánya.
Ez nehéz, hosszú, talán megfejthetetlen kérdés, ezért maradjunk annyiban, hogy egy ennyire rottyon lévő társadalomnak, mint a magyar, azért iszonyú nagy szüksége lenne felelős és tehetséges vezetőkre. Ez nem kérdés. Nekünk, nélkülük nem megy, az olaszoknak lehet.

Miért nem? Mert nekünk nincsenek hagyományaink az önmenedzselésre. Csak a követésre, az alkalmazkodásra, a megfelelésre, a csodavárásra. Az olasz példánál maradva: hiába bohóckodnak általában korrupt gavallérok az ország élén, az emberek tudják, hogyan kell élni.
Délen lassan, nyugodtan, kicsit szegényen, de szívből és vallásosan, északabbra szorgosabban, modernebben, de ami az egész országra jellemző, hogy a hagyományokra, a közös tudásra építve. A világ legismertebb brandjeit tulajdonló dinasztiáktól a toszkán kisvárosok ezer éves tudásából élő kisvállalkozókig az emberek tudják, hogy mi az élet. Mi nem tudjuk. Mert nekünk mindig megmondták. Akkor uránt bányásztál, most a lapátot támasztod 50-ért. Ez majd talán megváltozik. De addig is, marhára nem mindegy, ki mondja meg. Most például azt mondták, úgy kell élni, hogy agy nélkül gyűlölni kell. Na ezért baj, hogy silány emberekre vagyunk bízva. Ugye nem kell folytatnom...? (hú, pedig a végtelenségig tudnám)

Tagadd az álszentséget!

Elnézést, nagyon messziről kezdem: Soha életemben nem éreztem akkora szorongást a társadalom jövője miatt, mint a Drót utolsó részeit nézve. Ültem a TV előtt, és üvölteni volt kedvem, amikor a világ legjobb sorozatában megmutatták nekem, mi fertőzi meg folyton a világot: az álszentség. 

Végignéztem az eposzi magasságokba szerkesztett történetfolyamot, kb. 60 részt, és a végén azt vettem észre, hogy hánynom kell a munkásoktól, a papoktól, a rendőröktől, a politikusoktól, az újságíróktól, a tanároktól, csak a drogos hajléktalanoktól és a gengszterektől nem, azoktól a gengszterektől, akik szó nélkül fejbe lőnek bárkit, bármiért. 

Igen ez egy filmsorozat. De azon kevesek egyike, amiket direkt olyanra csináltak, hogy fájjon nézni, hogy magadra ismerj, meg a kollégádra, meg a polgármesteredre. Hogy jön ez ide? Unalmas, hogy lassan filmkritikává változik a poszt? Figyelj, ezért:

Van egy karakter, Clay Davis szenátor. Fekete és demokrata. Két dologból él: kenőpénzből és körmönfont álszentségből. Ismerős? Amikor nagy nehezen esküdtszék elé állítják, simán, de nagyon simán ússza meg, egyszerűen annyival, hogy a többségében fekete esküdtek előtt kijátssza az "én csak egy egyszerű fekete vagyok, mindent a testvéreimért teszek" kártyát. A tárgyalásra menet a Leláncolt Prométheusz egy példányával érkezik, és valami ilyesmit mond: "Ebből a történetből merítek most erőt. Prométheusz ellen haragra keltek az istenek, mert szerette az embereket, mert ellopta nekik a tüzet, amit az istenek korábban csak maguknak akartak tudni. Nem vagyok bűnös, csak azért támadnak, mert elvittem a tüzet a nélkülöző testvéreimnek" 

Tökéletes jelenet: a kőgazdag, romlott, korrupt politikus mindig, de mindig be tud bújni a szerencsétlen elesettek mögé, akiket megetet az álszentségével.

Ezzel az egésszel az a baj, hogy mindenkinek vannak bűnei. Neked is, nekem is. De ha jó ember vagy, nem tudod ilyen undorító módon letagadni.
Viszont, ha rossz ember vagy, akkor hiába több a bűnöd,mégis tisztábbnak látszol, mert bármit megteszel, bármit hazudsz, bármire képes vagy. Például, amikor Orbán vagyonosodását firtatják, akkor a keresztényi eszmék jegyében uszít, ahogyan Gyurcsánynak sem volt drága a 2 millió romános népszavazás - hogy ezt rágd, és ne a valódi problémát.

De hogy a fenébe jön ez ide? Úgy, hogy ez az egész rohadt posvány maga, és ez globális jelenség. Az előző posztomban említett kontraszelekció (=a jó és tehetséges embereknek büdös a politika) alapja az álszentség uralma. Példákkal magyarázom, mire gondolok:

1. Tegyük fel, hogy a jövőbeli új ellenzéknek van egy potenciális vezére. Fiatal, jó megjelenésű, tehetséges és karizmatikus. De a stábjában tudják, hogy meleg. És azt is tudják, hogy ezt más is tudja. Mi történik? Egyértelmű, nem indítják el, mert esélye sem lenne. Esélye sem lenne a korrupt, gonosz senkikkel szemben, mert az álszentség három másodperc alatt felzabálja az ártatlant. 

2. Tegyük fel, hogy kinő a semmiből egy ellenzék, nem ilyen álellenzékes, Molnár Zsoltos izé, hanem egy rendes. A győzelemhez pénz kell. Honnan van pénz? Külföldi alapítványoktól, magyar pénzemberektől, a változásban érdekelt külföldi és magyar cégektől, és egy pici mikrodonációból. Egyszerűen ez a fiktív erő nem tudná igazolni egy rendes kampány költségeit. Mert az senkit nem húz fel, hogy az oroszok, törökök melyik jobboldali nagymagyar pártot pénzelik. De képzeld el azt a hisztériát, amit a Fidesz és a Jobbik csapna, ha nyugatról nyilvánosan pénz jönne a magyar ellenzékhez. 

3. Tegyük fel, hogy egy nem fideszes és nem jobbikos politikus azt mondja: igenis baj van a magyar cigánysággal. Igenis ők is felelősek a sorsukért, igenis demográfiai katasztrófával és komoly társadalmi konfliktussal fenyeget a helyzetük. Hazudna ez a politikus? Nem. Mégis megbélyegeznék, lerasszistáznák a liberális megmondóemberek, akik olyan rohadt hitelesek, hogy kb. 20 éve nem találnak el semmit, amit megszakértenek.

Folytatni lehetne sokáig, de a konklúzió: az álszentség mindig győzedelmeskedik a jó felett. 

Az fogja megtörni ezt az átkot, aki ki meri mondani az igazat. Aki vállalja a gyengeségét és a hibáit. Aki nem baloldali hazugságokat mondd a baloldali szavazóknak, és nem jobboldaliakat a jobboldaliaknak. Aki felvállalja ezt a konfliktust a mostani világgal, aminek pontosan ugyanúgy része Kövér László, mint Fodor Gábor vagy Molnár Gyula. Aki ennek a konfliktusnak a felvállalásától hitelessé, karizmatikussá és érdekessé válik. Aki az új hanggal bátorságot adhat másoknak is. 

Tudom, sőt, látom előre a szkeptikus kommenteket: a kormány úgyis a földbe döngölné azt, aki ki merne állni, a politikusok mindig is hazudtak, ezután is hazudni fognak, és így tovább.

Ez nem igaz. Méghozzá azért nem, mert nincs is más út. Az kockáztat a legnagyobbat, aki egy eleve vesztes helyzetben nem kockáztat. 

Gondolj bele, mit csinált Bajnai Gordon: feltűnt, ígéretes volt, majd belement a szokásos ballib játékba, mert nem mert erőt mutatni, jó értelemben vett radikalizmussal élni, politikai hekket elkövetni, nekimenni Gyurcsánynak stb.. Belesétált a régi világ csapdájába. Bedarálták, és a darálót együtt tekerte kéjes vigyorral Orbán, Gyurcsány és Mesterházy. Bajnai gyenge volt, és a gyengék sorsára is jutott. 

Kockáztatni kell, mert nem kockáztatni, az maga a lassú és biztos öngyilkosság. És a kockázatvállalás lényege: üsd pofán az álszentet! Akkor is, ha nyugdíjemelésről hazudik a komlói kultúrban, vagy ha rezsiharcról az egri polgárok házában.

Ha ezt megtenné valaki, ha elindulna egy ilyen folyamat, akkor lenne remény arra, hogy a politikába nem csak a haszonleső, tehetségtelen idióták szállnának be. Itt látom a megoldását az előző posztban írt problémának.

Ez utópia? Naiv idealizmus? Nem! Mondom, hogy miért nem:

Ha szobrot kéne állítani a gyomorforgató hipokritáról, akkor korábban Semjén Zsoltról mintáztam volna. Manapság egyre inkább úgy érzem, hogy ez inkább egy szoborcsoportot érdemel. A liberális álszentség ugyanis ugyanolyan veszélyes és gyomorforgató jelenség, mint az álkeresztényi, nem csak nálunk, hanem világszerte.
Miért nyerhetett Trump, miért erősödik a Jobbik, miért nyerhet Le Pen stb? Mert az embereknek elegük van azokból a politikusoktól, akik a világtól elszakadva ítélkeznek, és néznek le másokat mondjuk azért, mert roma helyett azt mondják: cigány. Ha én cigány lennék, büszke lennék a cigányságomra, és rosszul lennék ettől a polkorrekt romázástól. De ezeknek a kiüresedett gondolatiságú politikusoknak ez miért olyan rohadt fontos? Azért mert nekik sincs már más fegyverük, mint az álszentség. 

És itt jön a paradox csavar: az emberek kezdik megunni a képmutatást, és vágynak az igazságra. Ezért bekajálják a radikális őszinteség álcájába csomagolt kamuvilágot, az álhíreket, a bunkóságot, a tomboló populizmust. Az igazságra vágyva esnek a még nagyobb hazugságok csapdájába.

Ez kinek a hibája? Azoké, akiknek a birtokában több volt az igazság, mégis kevesebbet mertek beszélni róla, mint az új kor szélhámosai, a Vonák, Trumpok, Boris Johnsonok, Le Penek.

Az álszentség elleni háború tehát nem naiv idealizmus, nem egy eltévedt képzelgés, hanem az új világunk valósága. Szomorú tény, hogy a valóság narratívája éppen a  hazugok játékává vált. Ez ijesztő, ez veszélyes. 

Na ezért mondom, hogy kockáztatni kell annak, akinek maradt tisztessége, kőkeményen szembe kell állni az álszentség diadalmenetével. Aki ezt megteszi, annak fogunk hinni.
El kell kezdeni a valóságról beszélni. És a valóság nem a melegházasság, hanem a kaposújlaki tyúklopás, meg a bedőlt devizahitel problémája.
Ez a Trumpok, Vonák titka: nem mondanak igazat, de legalább releváns (vagy annak tűnő) problémákról hazudnak, és az elitista polkorrekt hang helyett a hétköznapi nyelvet használják.