Látod a tömeget és látsz az élén egy vezetőt. Ki ez az ember, és hogy kerül oda? Régi dilemmám a politikai vezetőkkel kapcsolatban, hogy ők vezetik a tömeget, vagy csak ráéreznek, hogy a tömeg merre megy, és mindig elé szaladnak?

Ez nem üzlet, ez politika!

A politikai és az üzleti vezető egy alapvető dologban különbözik: a cégvezetőt nem a dolgozók választják meg. A legsikeresebb szállodavezetőt nem hiszem, hogy megválasztanák a dolgozók, mert ki akar pontosan, precízen a munkaidejének minden percében dolgozni? Más kérdés, hogy mennyire lenne fenntartható, tiszta, rendes egy olyan szálloda, aminek a vezetőjét a dolgozók választották...Ha pazarolod a céges autóval a benzint, a főnököd kirúg. De a demokrácia más... ott te rúghatod ki a főnöködet! Ezért az üzleti vezetők vezetik az embereket, a politikai vezetők többsége pedig követi. Logikus. Ezért a politikában nincsenek elvek, csak a népszerűség.

Trump oroszbarát? Folyamatosan cikkeznek arról, hogy Trump oroszbarát, aztán egyszercsak Amerika odabombáz, ahova az oroszok nagyon nem szerették volna. Mert Trump nem oroszbarát. Nem oroszellenes, nem oroszbarát. Önmagában semmi ellenes és semmit támogató. Mindent az adott pillanat dönt el. Az, amit a nép éppen szeretne. Ő az első tökéletes politikai vezető.

Mi az ok?

A vizualitás ereje. Mert az van, ami látszik - és most sok minden látszik. Ma mindent láthatunk, mindenről van kép és videó, a fontosról és a nem fontosról egyaránt. Ha azt mondom, részeg volt egy koncerten az Ossian énekese és összevissza beszélt, senkit nem érdekel. De ha megmutatom videón évekre meghatározó „dolog” lesz belőle. Pont erről mondta Lukács a Tankcsapdából, hogy nagyon örül, hogy régen nem volt ennyi kamera, mert róla is lenne ezer ilyen felvétel. A dolgok tehát megtörténnek, de amit felvesznek és Facebookon, meg Isntán elénk kerül azt erősebben érzékeljük. Az már egy dolog lesz onnantól. És ha kellően sokan pörgünk egy dolgon, akkor arra a politikus is lecsap. 

A fa tetején maradt kiscicát megmentő tűzoltót akár régen is fogadhatta volna az elnök, de ha a videó nézettsége elér egy kritikus szintet, akkor ma már biztos, hogy fogadja is. Ha van két konfliktus, ahol gyermekeket kínoznak és az egyikről van videó, akkor az elnök ott fog beavatkozni. Ezt látjuk ma. Háttérbe szorul a szövetségi politika, a geostratégia, mert mindent visz egy Facebook videó.

Bocs, nincs idő mindent végig gondolni!

Az agyunk képes nagyon bonyolult összefüggések megértésére és őrületes leegyszerűsítésre is, és naponta annyi mindennel találkozunk, hogy nem marad energia mindent a maga komplexitásában végig gondolni, így egy csomó dolog egyszerű, zsigeri, indulati kezelésben marad.
Reggel felkelsz, elindítod a családot, mindenkinek bérlet, hozzá diákigazolvány eltéve, táskák bepakolva, kulcsok eltéve (A lépcsőház kulcsból kettő elveszett, ezért azt az egyet elteszed te, hogy majd ebédidőben összefuss a feleségeddel, hogy oda tudd adni neki, hogy haza tudjon menni a kölcsönautóért és visszavigye a szüleinek, mert a tiéd épp be lett adva, hogy lecseréljék a téli gumikat). Közben mélyen a fejedben hetek óta lakáshitel konstrukciókat hasonlítgatsz össze. Minden egyes dolognak ezer leágazása van: párra fókuszálsz, párat elengedsz, csak így tudsz működni.
Ebbe a képletbe jönne bele a szíriai amerikai rakétatámadás értékelése. Egyetértesz vagy ellenzed? Like vagy dislike? A telefonodról olvasod a hírt, mellette a videó a gyerekekkel történt szörnyűségről. Eleve mit tudsz Szíriáról? Kivételes esetben ismered Aszadot, olvashattad, hogy a támadásért ő a felelős, hallhattad, hogy Putyin Aszadot támogatja, de sokkal többet nagy eséllyel nem tudsz. Szíria közelmúltját, politikai helyzetét, a szomszédokkal, az oroszokkal, az USA-val való pontos viszonyát nagyon kevesen ismerik. És ez csak egy hír, egy benyomás, ami ér. És ha erről véletlenül pont mindent pontosan tudsz, mi van a következő hírrel, ahol Egyiptomról van szó, vagy a szingapúri kínaiakról? Róluk is mindent tudsz?

Külpolitika, orvostudomány, Mars utazás, kisebbségi ügyek, klímakérdések percenként jönnek veled szembe, a valós, saját életed történései, kihívásai, dilemmái mellé, úgy, hogy 8-10 órát a munkahelyeden vagy, pár óra edzéssel is kéne számolni, és valakinek biztos születésnapja/esküvője/temetése van a héten, vagy beteg, esetleg segítesz neki költözni úgy, hogy gyerekkorod óta Real szurkoló vagy és megnéznéd a Bayern-Realt este.
Nincs idő mindent végig gondolni.

Így történhet, hogy zsigeri, első benyomások alapján nézel videókat, lájkolsz, gerjeszted ezt vagy azt az ügyet, amely ha eléri a kritikus tömeget, akkor a politikus is reagál, kiszolgálja azt a döntésedet, azt a lájkodat, amit teljesen átgondolatlanul vezetés közben, vagy épp félálomban a tv előtt nyomtál.
Majdnem, hogy véletlenszerű az egész.

Témák, amiktől el kell búcsúznunk

Minden eltűnik, ami nem tudja érdekesnek mutatni magát, vagy az összetettsége, időbeli kiterjedtsége okán nem könnyen befogadható. Sajnos jobb, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy kikopik a közbeszédből minden olyan téma, ami háromnál több mondatban magyarázható el, és egy hétnél később kezdi el kifejteni a hatását.

Kérdés, hogy egyszerű válaszokból lehet-e tartósan fenntartható életet élni?
Mandela még azt mondta, hogy a vezető pont attól felelős vezető, hogy meglép olyan dolgokat, amelyek szerinte jók, még akkor is ha a nép éppen nem ért azzal egyet.
De kit érdekel? Én is csak a róla szóló filmben hallottam, lehet nem is ezt mondta. Mindegy.