Ugye nem csak én mulattam jót, amikor berobbant legújabb megmentőnk, Karácsony Gergely, hogy legyőzze Orbán Viktort? KariGeri akkor lesz miniszterelnök, amikor én Grand Slam győztes, pont ugyanannyira megalapozott az ambíciója. De ha ő nem, akkor ki?

Azt is kérdezhetném: ki lesz a magyar Macron? A kérdés nem teljesen helytálló így, hiszen ő nem egy brutális túlerőben lévő, agresszív és gátlástalan, mindent uraló rendszer ellen indult harcba - így az ő példája nem lehet egy az egyben a mi reményünk. Ami mégis fontos: megmutatta, hogyan kell az illiberális tébollyal szembeszállni, progresszív, de mégis racionális politikát kínálni. Na de ki lesz a mi Macronunk? Erősen szubjektív sorok jönnek:

Ismerjük ezt az embert?

Úgy értem, egy jól ismert korábbi politikus ő? Vagy elég ha egy "közepesen ismert" közszereplő? Esetleg az esélyesség éppen a semmiből jövőknek jár, hiszen ők frissek és nehezen támadhatóak?

Szerintem az esélyesség nem ezen múlik, az persze nem árt, ha valaki nem egy lejáratott komcsi mamut, vagy esetleg elítélt bűnöző, vagy bukott miniszterelnök, de:
mindegy ki lesz Orbán ellenfele, brutális rágalomözönt kap a nyakába. Nem a valósággal kell majd megküzdenie, hanem a percepcióval - így a saját valóságának milyensége is mindegy, az a lényeg, hogyan tudja formálni a magáról kialakuló képet. 

Ki fogja jelölni?

Na ez már érdekesebb kérdés. A választási rendszerből - meg amúgy is - az következik, hogy egy ellenzéki jelölt tud a legnagyobb eséllyel harcba indulni Orbán ellen. De ha csak egy jelölt van, akkor mindenki őt támogatja. Ha mindenki őt támogatja, akkor egy csomó olyan párt is támogatja, akik a többség kialakulásának komoly gátjai. Konkrétan: ha beáll Gyurcsány, beáll Fodor, beáll Bokros...akkor az magával ránt bárkit a bukásba.

Szóval a jelölő szervezetek kiléte nagy kérdés. A legjobb jelöltet is diszkvalifikálja a vállalhatatlan párttámogatás. 

Most spolierezem magam: hiszek abban, hogy lehet olyan ember, aki az összes többi pontnak megfelel. De ezt a feltételt szerintem most senki nem tudja megugrani. 

Hogyan fogja jelölni?

Jó, tegyük fel, hogy egy erős és vállalható szövetség indít egy jelöltet. Nagyon nem mindegy kik, nagyon nem mindegy kit, de az sem, hogy hogyan jelölnek valakit.
Képzeljünk egy skálát 1-10-ig: 1-es a Gyurcsány-válság utáni miniszterelnök casting, 3-as a Mesterházyt kiadó összefogós bénázás, 10-es Orbán egyértelmű jelölté válási folyamata. Na itt kéne legalább 8-ast produkálni. 
Szivárogtatások, nyilvános hercehurca. üzengetés nélkül, elegánsan és erőt mutatóan kell ezt megoldani. Nem könnyű, és nem elhanyagolható feltétel ez.

A jelölt maga sokat tehet ezért. Ha képes olyan ügyesen politizálni, hogy nem eleve elbénázott körülmények között válik jelöltté, akkor azzal már az esélyeit is jelentősen növeli.

Civil vagy politikus?

Tök mindegy. Mi az, hogy civil, mi az, hogy politikus? Mi értelme van ennek a különbségtételnek? Valamiért az ellenzék mágikus erejű szónak tartja a civilt. A kormány meg jó érzékkel rongálja a szó jelentését. Én pedig azt gondolom, ez egy értelmetlen kategória a politikában. Aki politizál, az politizál. Annak legyen célja a hatalom megszerzése és/vagy befolyásolása, különben ne kérje semmiben a támogatásom. 

Szóval: hagyjuk ezt a civil témát. Csak pártok nyerhetnek választást, csak politikus lehet miniszterelnök, ezt fel kell vállalni.

Jobbos vagy balos?

Ezt beugratós kérdésként tettem fel magamnak, de átláttam magamon, és nem ugrottam be!

Szóval az egész magyar politikai élet alapvető problémája a törésvonalak menti gondolkodás. Ezeket a törésvonalakat változtattuk évek alatt szakadékokká, és ezek bénítják meg az országot. A politikusok érdeke viszont az, hogy ezek fennmaradjanak, hiszen ők az egyes törésvonalak által határolt kis szigeteken ragadó emberekre, mint könnyen és jól meghatározható és befolyásolható célcsoportra - azaz saját politikai fennmaradásuk biztosítékaira -  gondolnak. Ez talán eddig működött is. Most viszont két baj van a törésvonalakkal:

A jobboldal megnyerte a törésvonal-háborút. 

A társadalom meg lassan beledöglik a következményeibe.

Tehát azt hiszem, Orbán Viktor lehetséges legyőzőjének másik nagy feladata az lesz, hogy felülemelkedjen a szakadékokon, kiegyezzen a legkülönbözőbb társadalmi és gazdasági csoportokkal, és örökre elfelejtse a jobb-bal felosztást, ami iszonyú károkat okozott ennek az országnak. 

Nő vagy férfi?

Orbán ellen több taktika létezhet. Van például a zseniális Mesterházy-féle semmi taktika. Amikor egy jelöltnek elfelejtettek karaktert építeni, mert azt hitték a szavazatok automatikusan járnak az orbántakaroggy után. Nem jártak.
De létezhet olyan taktika is, hogy egy ellenorbánt gyártanak: erőset, harcosat, aki természetesen férfi kell legyen.

És van az én kedven elméletem, miszerint Orbánt nem orbánizmusban kell megverni, hanem az ellenpontját kell megteremteni. Példák:
Elég a harcból, teremtsünk békét, legyen egy integratív, békés, mosolygós ellenfele. Vagy, hagyjuk egymás gyalázását, teremtsünk jövőképet, legyen egy erős víziót szuggesszív módon átadni képes ellenfele. Sorolhatnám, de gondolom nem meglepő a vége: Orbán férfi, az ellenorbán lehetne nő is.

Hogy nem tart még itt a magyar társadalom? Miért, hol tart? Tudja ezt most valaki? Bármi lehet, és annak van a legnagyobb esélye, aki a legváratlanabbat húzza. Például azt, hogy nőként nekimegy a macsó tuskóságot kimaxoló miniszterelnöknek.  

Fiatal vagy öreg?

Van egy aspektus, ami miatt a generációs téma szerintem nagyon fontos: Azt látom ugyanis, hogy az öregróka politikusok nyikhajozzák a fiatalokat, a fiatalok meg dinoszauruszozzák az öregeket. Én ismerek öreget, fiatalt is, és azt kell mondjam, ebben a vitában egyiknek sincs igaza, és mindegyiknek igaza van. De az közös hibájuk, hogy mindegyik a másik nélkül képzeli a megoldást. 

A fiatal vagy öreg témához még annyit tennék hozzá, hogy naivitás azt gondolni, hogy egy olyan formáció jelöltje lehet miniszterelnök, amelyik csak fiatalokból áll. Igen, a Momentumra gondolok. Jó amit csinálnak, de így erősen korlátos. 

Erős vagy gyenge?

Visszautalnék a férfi vagy nő kérdéshez: de nem azért ,mert ez ugyanaz pepitában, hanem mert ez pont nem olyan kérdés. Pontosabban, ez nem is kérdés: erős, hát persze, hogy erős. Ha nő, akkor is. 

A politika, ne szépítsük, a hatalom megszerzésének, megtartásának és gyakorlásának művészete. Aki le akarja győzni a mindenre polipként rátelepedő, izomból politizáló, ezerszeres túlerővel bíró kormányt és holdudvarát, az mutathat egy pillanatnyi gyengeséget is? Hát jó, hogy nem.

Az erő a politikában a legfontosabb. Nem értesz egyet? Biztos sok gyenge politikus véleményét hallottad a témáról, akik önnön gyengeségük alól felmentést adnak azzal, hogy ők jópofának, softnak, emberségesnek stb, hazudják magukat. Nem azok, csak reménytelenül tehetségtelenek. 

Ezt nem én mondom ám, ezt az ország mondja. Ezért nincs ellenfele Orbánnak. Mert csak és kizárólag olyan emberekre szavaznak tömegek, akikről elhiszik, hogy megcsinálják, amit mondanak, hogy megvédik az övéiket. Szomorú, hogy Orbánt ilyennek gondolják, de annyira nem is sokan gondolják ám ezt, és vajon akkor is ezt gondolnák, ha nem bohócok indulnak el vele szemben? 

Ha valaki itt ellentmondást észlelne a férfi-nő kérdésben leírtakkal, akkor annak mondom, hogy az erős nem egyenlő az erőszakossal, sőt...én például gyengének tartom az erőszakos embereket. Orbán is az, hiszen gyenge volt tisztességesen nekiállni egy jobb országot csinálni, 5 perc után átlátta, hogy ez neki nem megy, ezért létrehozott egy maffiaállamot, amit nem az igazi erő, hanem a gátlástalanság edzett sziklakeményre.

Megnyerő vagy megbízható?

Szakember vagy színész, jófiú vagy rosszfiú (vagy lány), észérvek vagy érzelmek?
Talán valahol egy olyan kőpapír-olló játék ez, ahol tudjuk, hogy a másik ollót mutat, de azt nem, hogy a kő, vagy a papír üti-e. Tudjuk mit várhatunk a kormányzati kampánytól, de ennek az élét ésszel vagy erővel vehetjük el? 

Erre megint adnék egy jó kis kitérő választ. Tök mindegy ez is, csak rohadt jól kell csinálni, és konzekvensen, és a jelölt személyiségéhez passzolóan. Ugye láttuk milyen volt, mikor próbáltak Bajnaiból erőteljes hangot kicsalni, nem...aki nem tud kiabálni, az ne kiabáljon, cserébe érveljen pengeélesen. Ha meg egyik sem megy, akkor ne akarjon már miniszterelnök lenni, az Isten áldja már meg. (Itt megint ne keverjük a valódi erőt, az erőből való cselekvéssel.)

Jól kommunikál vagy bénázik?

Ha eddig nem vitattad a leírtakat, most biztos fogod...de szerintem ez nem feltétlenül kérdés.
Megint ugyanazt mondom, hogy az erő, a karizma, a hitelesség nem mindig ugyanazon tőről fakad. Nekem hiteles tud lennie a dadogó zseni és hiteltelen a harsogó, szétcoach-olt mintapolitikus.
Legyen az, aki. Bénázzon, essen el a cipőfűzőjében, egye le magát fagyival, csak legyen önmagával rendben, és legyen ez az önmaga is rendben.
Fontos: ice bucket challenge-t csak akkor csináljon, ha nem hasonlít Leslie Nielsenre, és nincs körülötte ló, és mindezt nem Crocs paucsban, taknyosan síró unokával teszi - mert a bénázásnak is van hátára, nem mondom, hogy nincs. 

Populista vagy józan?

Populizmusban nem lehet legyőzni Orbánt. De populizmus nélkül sem. Na ezt is elfelejtik az ellenfelei.
Az azért megint elég vicces, mikor valaki populista akar lenni, de már az sem megy. (Horváth Csaba, és az ingyenes BKV megvan?) A másik jellemző ellenzéki hiba, mikor büszkén verik a mellüket, hogy ők nem populisták. Tök jó. De nem is nyernek soha választást.

A populizmushoz elég szégyenlősen állnak most az ellenzéki politikusok. Vannak, akik akarnak, de nem tudnak azok lenni, és vannak, akik tudják, hogy nem tudnak azok lenni. Kéne.  Azt is mondhatnám: elvárom. 

Nem ugyanaz kormányon és ellenzékben populistának lenni. Nem ígérheted, hogy nyugdíjat emelsz, és nem is kormányozhatsz úgy, hogy akkor is emelsz, ha nincs rá tér - egyik sem jó. De akkor mi a populizmus megengedhető formája?
Egyszerű a megoldás. Nem hülyeségeket kell ígérni! Soha ekkora tere nem volt a populizmusnak, mint most, és ezt "jó" értelemben mondom. Joggal üvölthetjük habzó szájjal, hogy visszavesszük az ellopott földeket, stadionok helyett kórházakat építünk, a milliárdosok helyett a szegényeket támogatjuk - hát ez a valóság, nem? Akkor meg mondjuk el, és ne sajnáljuk rá a hangerőt. 

Mikor lépjen színre?

Mondjuk tavaly. A 2018-as választásokon már nem lehet csodát tenni. Ez nem pesszimizmus, ez tény, amit lehet vitatni, csak nem érdemes.

Miben támadható?

Az elején utaltam erre: mindegy. (ezt is nyilván ésszerű keretek között értem) A valóság nem számít. 
De kicsit fokoznám ezt. Azzal, hogy tagadni sem érdemes. Nekik van 10 egységnyi erőforrásuk azt állítani amit akarnak, az ellenzéknek van ugyanerre 2. Meg lehet ezt a csatát nyerni? Nem. A politikai marketing is marketing. Egy pont után a számok számítanak. Hányszor jön szembe az üzenet, ez a lényeg.

Nem kell beleállni a tagadásba, de bele kell állni a nyíltságba. Igen, ennek a jelöltnek 3 felesége volt, és mindtől elvált. Igen, ez a jelölt Soros egyetemen tanult. Igen, ez a jelölt egyszer berúgott Badacsonyban és lehányt egy kerítést fényes nappal. ÉS?

Milyen háttérre van szüksége?

A győzelemhez iszonyú sok pénz kell. Iszonyú sok pénzt pedig csak úgy lehet előteremteni, ha sokan hiszik el, hogy jó befektetés támogatni egy pártot, egy jelöltet.

Nem, nem arra gondolok, hogy adj 10 millát, és kapsz majd közbeszerzést. Arra gondolok, hogy adj 10 millát, és nem egy lecsúszott, reménytelen országban kell milliomosnak lenned, és külföldre küldeni a fiad, és kórházi fertőzést kapni, ha éppen nem a magánorvosod 10 kilométeres körzetében szenvedsz balesetet. Ja, és persze nem olyan országban, ahol bármikor kinyírhat a kormány, mert ő csak a saját milliomosait szereti. 

Ez nagyon progresszív hozzáállást, őszinteséget és transzparenciát igényel. A mikrodonáció például rengeteg kiaknázatlan lehetőséget rejt, de ne legyünk naivak: mecénások nélkül nem megy. Mecénások nélkül soha nem is ment, csak mindig azt hazudták, hogy ők nem léteznek. 

Mi a legfőbb erénye?

Az erő, a karizma, a hitelesség - már írtam. És azt is, hogy ez sok forrásból jöhet, sok módon és formában. Vannak a kötelező leckék, vannak a buktatók, és van a plusz. Amit nem foghatunk meg kézzel, ami a legnagyobbak sajátja. Lehet itt balfaszkodni még 2-3 cikluson át, de amíg egy igazán követhető ember, ellenmondást nem tűrően nem rántja össze ezt a szanaszét esett szánalmas társaságot, addig nem lesz semmi.

Az ellenzékben tombol a nihil és az egyetlen dolog, amiben jók, az egymás fúrása. Mindenki odáig lát, hogy a III. kerületben ő szerezze a külső bizottsági helyet, és ne a másik 2%-os párt.

És ezt addig játsszák, amíg nem jön valaki, aki lesöpri őket a sakktábláról.

Igen, a győztes jelölt erényeit az bizonyítja majd, ha megnyeri az ellenzék háborúját, utána mehet a kormány ellen. És a paradox: az ellenzék háborúját éppen az ellenzék silánysága miatt nehéz megnyerni, de sok sikert X.Y!

Megjegyzés: Macron győzelme megmutatta, hogy ki lehet lépni a megszokott keretekből,  lehet rövid idő alatt komoly sikereket elérni, mert óriási az igény a régi bal-jobb felosztású őrület elhagyására, új típusú, hiteles(nek tűnő) és progresszív politizálásra. És bizony a nacionalista populizmus is legyőzhető. Ehhez azonban nyugalmat, biztonságot és józanságot kell ígérni. Ahhoz, hogy ezt el is higgyék pedig kell a fent említett erő, karizma, hitelesség.