Horthy 60 éve halott. A szelleme mégis újra és újra kísért. Ellentmondásos történelmi figura volt, de jó lenne észrevenni, hogy amikor róla van szó a magyar politikai közéletben, akkor nem róla van szó valójában. Orbán sem róla beszélt, és nem is azért vette szájára, mert róla gondolt valamit. Addig fog ilyen baromságokat mondani, amíg pont azokat a reakciókat kapja, amiket vár. Azokat pedig megint megkapta.
Akkor miről is beszélt Orbán?
Orbán szimbólumokról beszél. Azért emlegeti Horthy-t, hogy reakciókat váltson ki. Olyan reakciókat, amik illenek a politikai stratégiába. Ami nem más, mint hogy élezze az ellentéteket. Hogy fenntartsa a permanens harc állapotát. A saját tábort folyton harci kedvben kell tartani, az ellenfelet pedig a hisztis ajkévoló ballib értelmiségnek kell láttatni. Egyik sem nehéz, elég mondjuk annyit mondani, hogy Horthy kivételes államférfi volt. (bocs "államférfiÚ")
Orbán tényleg kivételes államférfinek tartja Horthy-t?
Vagy ezt gondolja, vagy nem. Én arra tippelnék, hogy semmit sem gondol. Azt hiszem, le kéne szokni arról, hogy komolyan vegyük a miniszterelnök úr értékítéleteit. Hogy miért? Elég elolvasni a 30-20-10-5 évvel ezelőtti véleményét ugyanazon kérdésről. Éppen azt mondja, amit hasznosnak gondol. Meg lehet vetni ezért, de eddig bejött neki.
Miben hisz Orbán?
Nem tudom.
Miért akarja, hogy azt higgyük róla, amit hiszünk?
Orbán azt hiszem ugyanúgy szereti a hívek imádatát, mint az ellenfelek félelmét. Ez nyilván dagasztja az egoját. Ezért talán szeret olyanokat mondani, amivel tudja, hogy megijeszt másokat. De hadd ne menjek el az annyira divatos "fejtsük meg Orbánt és Orbán beteg" irányzat felé, meghagynám ezt a feladatot a nyugdíjas DK-s pszichológusoknak.
Nézzük a pragmatikusabb oldalát: a Fidesz politikája nem a teremtésre, a valódi kormányzásra épül, hanem a harcra. Nem az együttműködésre, hanem a megosztásra. A balfasz ellenzék meg partner ebben. Felveszik a kesztyűt. Más kérdés, hogy elég röhejesen festenek boxkesztyűben, ez nagyon nem az ő sportjuk. Az még nem derült ki, hogy melyik lenne az övék, de ez biztos nem. Na éppen ezért szeret velük boxolni a Fidesz. (ráadásul a Fidesszel szemben elszenvedett megalázó pofonokat úgy igyekeznek kompenzálni, hogy ellenzéki pajtásaikkal bunyóznak)
Így tehát Orbán, de leginkább valami második vonalas verőembere, rendszeres időközönként önt olajat a ballib értelmiség hiszti-tüzére.
Milyen reakciókat vár?
Mondjuk azt, hogy Vágó István tudálékosan kiírja Facebookra Horthy bűneit. Ez miért jó? Hát...én meglehetősen negatív véleménnyel vagyok Horthyról, főleg arról a világról, amit teremtett, de amikor Vágó kezdi el ostorozni, akkor már majdnem szerethető figurává válik a tengernagy.
2006 táján az akkori kormányoldalnak sikerült kitermelnie egy olyan közéleti kört, amelyik már soha a büdös életben nem nyeri vissza a hitelét. Eltűnhettek volna a süllyesztőben, de a Fidesz felismerte, hogy ellenségkép nélkül semmit nem ér az az üres maszlag, amit tolnak. Így hát életben tartják ezt a kört, el is nevezték viccesen, de nem túl találóan ellenzéknek, és hetente dobnak nekik enni, leginkább ilyen hortizós kontentet.
Aranyosak. Amíg világ a világ elszórakoznának így együtt. A kormány és az ő kis ellenzéke.
Ez káros?
Nézhetjük innen, nézhetjük onnan, de nehezen lenne letagadni, hogy a Horthy-korszak egy szemétre való, aljas rendszer volt.
Mégis sokan letagadják ezt. Sőt, sokan egyenesen nosztalgiával emlékeznek róla.
Ez önmagában nem káros, mert - akármennyire is riogatnak ezzel - letűnt korok nem épülnek fel nosztalgiából. Inkább elgondolkodtató, hogy mennyire nincs közös emlékezete az országnak, mennyire szöges ellentétét gondoljuk a közös dolgainkról, és milyen mély árkok vannak köztünk.
Horthy kultusza azért élhet, mert soha nem tettek gesztusokat egymásnak az árok két oldalán állók. Nem ismerték el a másik veszteségét, nem osztoztak a fájdalmában és nem próbálták megérteni a személyes (családi) mozgatóit.
Nem önmagában a Horthy-kultusz káros. Az káros, hogy 60 éve halott emberek emlékezete körül harcolunk, hogy egyesek nincsenek tekintettel mások veszteségeire, és viszont sem. És ami még károsabb, hogy a miniszterelnöknek aktuális és előszeretettel alkalmazott eszköze a múlt árkait újra ásni, és megosztani a népet: hergelni az egyik felét, és érzéketlenül megsérteni a másikat.
És az is káros, hogy senki nem képes felülemelkedni ezen az ócska játékon. A gyerek addig hisztizik, amíg figyelnek rá. A miniszterelnök meg addig riogat Horthy-val, amíg komolyan vesszük. Dehogy akar ő újra Horthy-rendszert, nem akar semmit, távol állnak tőle az elvek. Ahogyan azoktól is távol állnak, akik imádnak ezen rugózni.
A megoldás már-már utópia. Könnyebben elképzelem magam egy űrhajóban utazva a Marsra, mint azt a Magyarországot, ahol az emberek kiegyeznek a múlton, és ahol nem mászik elő egy-egy történelmi szörnyeteg újra és újra szítani a gyűlöletet.
