Láttál mostanában parlamenti közvetítést? Ismered a lakóhelyed politikailag aktív helyi arcait? Furcsálltad, hogy miért lehetett két ilyen színvonaltalan jelölt az amerikai elnökválasztáson? Feltűnt, hogy helyi, országos, és talán globális szinten is hülyülnek és öregednek a politikusok? Ijesztő jelenség, ezért talán érdemes gondolkodni rajta. A posztban találsz majd néhány tragikomikus képet és videót hülye politikusokról, de ami ennél fontosabb, arra a kérdésre keresem a választ: Miért lettek az évek során még gázosabbak a hazai politikusok?

Hogyan jutottunk el a Tállai Andrások világához? Mi ez a kontraszelekció?

1. Előzmények

Előzmények...na azok vannak. Ha felidézem az elmúlt 25 év politikusait, akkor máris az egész bejegyzés alapgondolata kérdőjeleződik meg: változtak ezek valamit egyáltalán? Vagy csak közelebbről látjuk őket, és ezért tűnnek hülyébbnek? Fene tudja, mindenki döntse el maga. Szerintem a mostani színvonalra magyarázatot adhat a tény, hogy a mai generáció tagjai (igen, még  a legfiatalabbak is) ugyanabban a politikai kultúrában szocializálódtak. Biztos minden más lenne, ha nem egy zárt, belterjes, posztkommunista reflexekből élő elit nőtt volna ki a rendszerváltás káoszából. De igaz, milyen is alakult volna ki, ilyen volt a világunk.

2. Közöny, apolitikus társadalom

Ha foci utánpótlásedző lennék, nagyban nehezítené a tehetségek toborzását, ha olyan országban tenném ezt, ahol egyszerűen nincs kultúrája a focinak. Valahogy a politikában is ilyen ez: fiatal demokrácia vagyunk, kialakulatlan hagyományokkal, alacsony társadalmi öntudattal, fásult néplélekkel, beletörődő attitűddel - valahogy nem érzem, hogy minden gyerek álma az lenne, hogy politikus lesz.

3. Presztízs 

Ha munkát keresel, akkor sokszor a fizetésnél is fontosabb a presztízs. Ugyanazért a pénzért a Prezihez mennél vagy a MÁV-hoz? Ugye nem mindegy a presztízs? A politikusok lopnak, nem dolgoznak, hazudnak - ez a közvélekedés. Szerintem ez azért nem teljesen igaz, de tökmindegy, a szakma presztízsét ez a vélekedés alakítja. A blogom alapvetése amúgy az, hogy a valóság maga a percepció. És a politikusokról ez a percepció. A politikáról meg az, hogy ciki, és csak frusztrált nyugdíjasok élik bele magukat.

4. Taszító közeg

Volt szerencsém évekig közelről figyelni politikusokat, és most  inkább egy képpel összegezném a közegről kialakult benyomásom, úgy érzem, ebben úgy benne van a politikus-világ minden avítt, kelletlen kínossága:

5. Mert tökmindegy

A politizálás színvonalát alapvetően határozzák meg az elvárások és a minták. Ha én most egy fidelitas-os hülyegyerek lennék, nagyon is érezném a politikai pályát! Mit látunk, mi kell, mit várnak tőlünk? Leginkább azt várják, hogy minden ráférjen az arcunkra. Ennyi az elvárás, és ilyenek a minták. Ennek tudatában nem csodálkozhatunk, ha a legnagyobb ellenzéki pártnak például ilyen bivalyerős fiatal kommunikátorai vannak:

6. Nincs vonzó és vállalható párt

A politikusoknak van egy olyan tulajdonsága, hogy úgy önmagukban többnyire értelmezhetetlenek. Furcsa paradoxon, hogy éppen a párt nélküli politikusok között találhatóak még a legvállalhatóbb arcok (független vagy civil polgármesterek). De ők is mind valamelyik országos pártban kezdték anno, szóval hiába lenne valaki a világ legtehetségesebb politikusa, ha nincs olyan erő, ami magával rántaná, elindítaná, támogatná. 

7. Mi a politizálás ára? - az alternatív költség

Ha egy lúzer vagy, akkor neked való a politika, mert nincs alternatív költsége a belépésnek. Viszont, ha egy jól menő vállalkozó vagy, netán egy ügyes ügyvéd, vagy megbecsült orvos, akkor nem éri meg közéleti szerepet vállalni (kivéve, ha egyből fideszes tolvajnak állsz, de az más tészta). Amennyi időt politizálással töltesz, annyival kevesebbet dolgozol az eredeti munkádban. Szeretnék eloszlatni egy szerintem téves közhiedelmet: a politika nem könnyű szakma, sok időt, sok munkát, sok lemondást, sok áldozatot követel, sőt veszélyes is tud lenni - ezekről írok a továbbiakban konkrétabban is. 

8. Mi a politizálás ára? - karaktergyilkosságok

Ne tévedjünk, ha valaki tehetséges, eltökélt, jó és tisztességes, azt kicsinálják, ennek egyik eszköze a lejáratás, a karaktergyilkosság. És, hogy fokozzam, soha nem volt a karaktergyilkosok kezében ilyen sok és ilyen hatékony eszköz (közösségi média, állami média monopólium), és a közvélemény is szépen kajálja a negatív álhíreket. Ki az, aki - maradva a korábbi példáknál - kockáztatná a 25 éves jól menő ügyvédi praxisát, vagy az orvosként kivívott megbecsülését, vagy a vállalkozása jó hírnevét egy ingoványos politikai kaland miatt?
Idevág, hogy régóta megfigyeltem egy jelenséget: ha tisztességes vagy, és azt terjesztik rólad, hogy lopsz, az emberek gyűlölni kezdenek. Ha elítélnek, mert loptál, akkor újraválasztanak polgármesternek. Továbbá: ha 3 millát lopsz, gyűlölnek, ha 3 milliárdot, mindenkit hidegen hagy - na ez mi a fenéért van? 

9. Mi a politizálás ára? - veszélyben vagy!

Nem tudom, mennyire ismered mondjuk a vidéki politika világát, de hihetsz nekem: ha elkezded a politikát, ha jelölt leszel, vagy csak egy választókerületi elnök, akkor számolnod kell azzal, hogy először nyomást gyakorolnak rád, megzsarolnak, megfélemlítenek, megfenyegetnek, majd kirúgják a feleséged az állami fenntartású munkahelyéről, rád küldik a NAV-ot (aminek az elnökét fent láttad a kezében és a nyakán egy-egy labdával) és még sorolhatnám. Az ehhez képest semmi, hogy közmunkások tépik le a plakátjaidat, közalkalmazottak munkaidőben figyelik, ki megy el a rendezvényedre, utaztatott bértüntetők szidnak kórusban. Sokan sírnak, hogy ma Magyarországon nincs demokrácia. Én nem szeretek ezen keseregni, de sajnos nem tudom nem belátni: ma Magyarországon súlyosan sérül az az alapjog, ami a demokrácia alapja, nevesül, hogy a közügyekben mindenki részt vehet anélkül, hogy emiatt a hatalom hátrányosan megkülönböztetné, és igen, erővel veszélyeztetné. Ez a realitás, ez van ma, és ez csak durvább lesz. 

 +1 Minek ellenség, ha vannak barátaid?

Ha a sci-fi valósággá válik, és megszületik A Tökéletes Jelölt, akkor nagy összegben fogadni fogok bárkivel, hogy a büdös életben nem fog normális jelölő szervezetet találni magának. Anélkül meg elég nehéz. 
Miért mondom ezt? Hidd el, a politikusok az energiáik jelentős részét arra fordítják, hogy a saját párttársaikat nyírják. Olyan is van, aki például nem is csinál semmi mást. Őszintén, ezt még talán meg is értem ott, ahol ennek tétje van: Fideszes színekben polgármester vagy parlamenti képviselő-jelöltnek lenni komoly perspektíva, aztán egy államtitkári poszt várományosának is - legyünk pragmatikusak, és lássuk be, ez a politika. De hogy emberek miért játszanak House of Card-osdit egy 0%-os ellenzéki pártban, arra mondjuk tényleg hiába keressük a választ a józan ész keretein belül.

A fenti megállapításokat egyaránt érvényesnek gondolom egy választókerületi elnök és egy főpolgármester vagy miniszterelnök-jelölt szintjén - a szint más, de a maga szintjén minden ugyanúgy van. 

Ékes példának a magas labda, amit nem lehet nem leütni, mert újra és újra ámulatba ejt, mert maga a tökéletesség:

Ígértem videókat, de mielőtt megnézed őket: ha tetszett a cikk, >>> követhetsz Facebookon <<<, és elolvashatod >>> az első bejegyzésemet is <<< (igen, ez a második)

És ne feledd, ezt a témát is folytatom azzal, hogy miért vagyunk bajban a hülye politikusaink miatt, és hogy mi lehet a megoldás erre válsághelyzetre.

Ezzel a videóval szeretném demonstrálni, milyen kilátástalan épeszű jelölteket találni:

 Maradjunk az MDF-nél, nézd meg a kedvenc politikai videómat:

 Ma ez megy a politikában. Most komolyan, erre kinek van szüksége?

 És végül, persze, hogy Kósa Lajossal szeretném bizonyítani, hogy tényleg van baj:

A Pharaon-ügynek sok tanulsága van, érdemes róla olvasgatni, például azért, mert a sztori segít megérteni, hogy mennyire nem osztható fel a világ fekete-fehér, jó-rossz, Kelet-Nyugat, terrorista-nem terrorista tengelyek mentén. A magyar politikai elit természetrajzát is jobban érted, ha megismered ezt a történetet. A 444 remek cikkben bontja ki az ügy szálait. A cikket olvasva felmerülhet bennünk: mi lehet az USA szándéka a Pharaon kártyával? Ennek megfejtésére én őszintén szólva nem mernék vállalkozni, ezért kicsit általánosabban teszem fel a kérdést: mit lehet/érdemes csinálni az Orbán-kormány ellen felhasználható kártyákkal?

Röviden válaszolva a kérdésre: semmit, bővebben: itt és most az a jó, ha senki nem kezd vele semmit. Pedig a fejlemények kapcsán biztosan sokan kiáltanak fel ismét, hogy na, akkor most ezzel megbuktatható lesz Orbán, ezt már biztos nem ússzák meg, most aztán végük van - és ehhez hasonlók. A magát demokratikus ellenzékinek valló lelkes puccsisták figyelmébe szeretném ajánlani az álláspontom indoklását, hátha sikerül kettőt lépni a realitás irányába.

A káosz nem lehet alternatíva. Sokáig lehetne azon merengeni, hogy mi az arányos, mi a morálisan helyénvaló, és ha átlépnénk a morális kérdéseken, mi a hatékony külső beavatkozás. A bejegyzés végén kicsit körbejárom a morális kérdéseket is (az elveken bőven lehet vitatkozni, simán lehet, hogy hülyeségeket írok), de először nézzük pragmatikusan: Az biztos, hogy csak akkor szabad fát, szobrot és kormányt dönteni, ha tudjuk merre és mire dől, és mi lesz a helyén. Tudja ezt ma valaki Magyarországon? Ja, látom a DK-s néni piros kötött sapkában jelentkezik, és mondja, hogy a Gyurcsány...

Egy válságot csak úgy lehet megoldani, ha kimondjuk az igazságot. Ha felismerjük, hogy betegek vagyunk, ha beismerjük, hogy nem szeretjük a feleségünket, ha elismerjük, hogy hülyeséget csináltunk, ha megismerjük a válságunk mibenlétét. Ez a válság nem a kormány válsága. Magyarország válsága nem csak a rossz kormány válsága. Ez a válság igazából az alternatíva teljes hiányáról szól. Az ellensúlyok leestek, a fékek elkoptak. 

Szóval, kedves demokratikus ellenzéki: majd valakik bedöntik Orbánt, és? Mi lesz?