niche

niche

Így dőlt el uborkaszezonban a 18-as választás

2017. augusztus 16. - nicheblog

Miniszterelnök úr nyaral, talán csak Tállai úr pörög a megszokott sebességen és színvonalon a 40 fokban, szebbnél szebb öltönyökben, szóval alapvetően uborkaszezon van. A nyárnak mégis súlyos politikai következményekkel járó történései voltak. Például az, hogy végleg eldőlt: a magát demokratikus ellenzéknek hívó valami ismét képtelen lesz megszorongatni a Fideszt 2018-ban. Ezért elsősorban magát okolhatja, a Fidesz csak hozta, amit hoznia kellett. De az ellenzék...az kinyírta magát, nézzük hogyan!

Igazából nem is az a baj, hogy mi történt az egyes pártok életében, hanem az, hogy mi nem. Semmi nem utal arra, hogy leszálltak volna a szakadékba tartó vonatról. Mindegyik kicsit másképp, de alapvetően üzembiztosan száguld öngyilkos taktikájával az elkerülhetetlen felé. 

Botka és a Magyar Szarkeverők Pártja

Így áll a helyzet:

Korábbi posztomban már jeleztem, hogy nem adok túl nagy esélyt az amúgy egész pofás jelöltnek mutatkozó Botkának. Ahogy azt várni lehetett, Botkát szépen be is darálta a saját pártja, amely mindig is élen járt a szarkeverésben, sőt, igazából politikusainak 80%-a évek óta űzi főtevékenységként ezt a nem túl produktív tevékenységet (a maradék 20% meg ehhez is hülye, csak vattának van). Nem lett belőle nagy baj, csak majdnem államcsőd, és legalább 12 év Fidesz uralom, semmiség...

De vissza 18-hoz! A választás kimenetele szempontjából nyilván nem mindegy, mi van a legnagyobb ellenzéki párttal. A kérdés azonban nem az, hogy jól vagy rosszul megy a párt szekere. (Itt annyira adná magát egy Szekeres Imre szóvicc, nem?) A kérdés az, hogy mikor tűnik el végre az egész hóbelebanc. A Fidesz hatalmának ugyanis két záloga van: Az MSZP és a DK. 

Amíg ezt a tényt szégyenlősen, álnaivan és gyáván tabusítja a többi ellenzéki szereplő, addig esély sincs a változásra. Ilyen egyszerű ez a képlet, és innentől igazából mindegy is, hogy mi van Botkával. A kormány tudja: a legerősebb ellenzéki párt pozíciójában egy teljesen renoméját vesztett, irányítható (lefizethető, zsarolható) tagokkal bőven ellátott, de mégis egy stabil választói tömeggel bíró pártot kell tartani. Ez megvan. 

Legjellemzőbb nyári pillanat:

A nyár legemocionálisabb, legmagyarabb órájában, a magyar-horvát döntő alatt, a 2. negyed utáni szünetben egy kicsit elmebetegnek tűnő híradós pali tálalásában megtudjuk, hogy Molnár Zsoltot szegényt...szóval szegény Molnár Zsoltot megfenyegették Botka emberei. Parádés. Annyira erős szimbolikája van ennek a fél perces riportnak, hogy oldalakon át lehetne boncolgatni, mint valami irodalmi mesterművet. Ez a politikai kommunikáció mesterműve. Gratulálok a közreműködőknek, elsősorban persze Molnár Zsoltnak, aki zsinórban a második parlamenti választást adta el. 

Mi lesz velük?

Az MSZP-re egy igazi veszély leselkedik. Mégpedig az, hogy egyszerűen kihalnak a szavazóik. Esetleg még az, hogy a Sas Kabaréban a párt bojkottjára szólítanak fel "neves ellenzéki személyiségek". Az utóbbinak nem adok nagy esélyt, az előbbi meg azért nem 2 napos sztori. Így a Fidesz lélegeztetőgépén szépen elevickélnek külső bizottsági helyektől városüzemeltetési pozíciókon át a dicstelen megszűnésig. 

Feri, már segíteni se kell!

Így áll a helyzet:

Gyurcsányról az a helyzet jut eszembe, mint mikor a BL döntőben a Real kispadján ott ült Bale, Morata, és Asensio. Luxuscserék - ahogy mondani szokták. Nem kell őket bevetni, mert a kezdő 11 elvégzi a munkát, de a 75. perc után, a fáradó ellenfél ellen behozni őket mégis olyan jóleső érzés.
Szóval a Fidesz megteremtette csodafegyverét 2013-ban, a hamvaiból feltámasztott, fröccsvörös fejű Gyurcsány személyében, de már be sem kell vetnie izomból a 18-as győzelemhez. Néha egy két jól elhelyezett nyilatkozat, ide szúrás, oda szúrás, és máris blokkolva van az egész ellenzék. Majd a választás előtt mond még valamit véletlenül (mint Asensio a 90. percben), hogy azért biztos legyen a biztos.

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Azt olvastam az Origón: "Ma reggel Tátrai Miklós börtönbe vonul. Helyettem" - írta Gyurcsány Ferenc legfrissebb Facebok-bejegyzésében, aki szerint ha Tátrai terhelő vallomást tesz rá, akkor megúszhatta volna.

Ez azért versenyezhet a Molnár-féle mesterművel, nem?

Mi lesz velük?

Nem tudom, nem is érdekel. A lényeg, hogy az Altust nem kell félteni, az egy remek vállalkozás, szépen prosperál. A DK-ról mint pártról semmi egyéb nem jut eszembe, pedig pont itt ül velem szemben egy kávézóban az egyik elnökségi tagjuk. 

A pillanat gyorsan múló varázsa

Így áll a helyzet:

Odáig tök jól kitalálta a Momentum, hogy egy erős pillanattal (népszavazás) berobbannak a politikai köztudatba. Szerintem az is remek húzás volt (bár akkor nem így gondoltam), hogy egy olyan akcióval léptek be, ami mindjárt párt-szerű operatív működést, terepmunkát, toborzást, személyes kapcsolódást a választókkal...szóval klasszikus politikai építkezősdit követelt. Át is mentek a vizsgán, és úgy tűnt, a kormánymédia figyelme is rájuk kell irányuljon, mert lehet, hogy ők nem esnek hasra a saját cipőfűzőjükben. 

A pillanat megvolt, de mint tudjuk, az csak feltétele és nem garanciája a sikernek. A garancia az átgondoltság és a nyerő stratégia lenne. Azt annyira nem érzem nyerő stratégiának, hogy ugyanarra a 103 pesti fiatalra építenek egy pártot, akikről ezerszer kiderült, hogy nem látnak tovább a Facebook hírfolyamuknál. És az sem nyerő stratégia, hogy kioktató stílusban, a saját magukról kialakult sztereotípiákat erősítve politizálnak, és eleve elzárkóznak minden ellenzéki kooperációtól.

Sajnos csapdahelyzetbe kerültek: összefogni  gáz, nem összefogni is gáz. Ezt a csapdát iszonyú nehéz lett volna kikerülni, de aki erre a pályára lép, annak mondjuk lehetne annyi előrelátása, hogy nem menet közben találja ki, mi legyen. 

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Egyértelmű:

Ez valahogy szimbolizálja a párt működését. Menjünk be az Origóba, tök jó ötlet! De hogy ott mi lesz? Ezt utólag hogyan kommunikáljuk? Tudjuk előre, hogyan lehet ezt ellenünk felhasználni? Ezek a kérdések nem lettek átgondolva.

Mi lesz velük?

Ha most fogadást kéne kötnöm, azt mondanám, hogy: bejutnak a Parlamentbe, ahol 4 évig elücsörögnek, majd szépen megszűnnek. Ez a párt választott egy tisztességes utat, amit soha nem volt esélye végigjárni, és ezt már mind tudják - ez frusztrációt okoz, megbontja az alig létező belső kohéziót, és jó magyar ellenzéki szokás szerint szétfrakciózzák egymást.

Az egy százalékos jelölt

Így áll a helyzet:

A PM általam máig nem értett megfontolásból különvált az Együtt-től, aztán gyorsan szembesült saját életképtelenségével (nem mintha együtt olyan életképesek lettek volna). Így - végül is érthető módon - az egyetlen kezükben lévő fegyverhez nyúltak: "A Gergő népszerű, építsünk rá!".

Ez remek, tényleg Karácsony a legnépszerűbb ellenzéki politikus, de egy ember nem visz el egy körülbelül 80 aktív emberből álló pártot. A szándékuk egyértelmű: futtatják Karácsonyt, és remélik, hogy a kóros miniszterelnök-jelölt hiányban szereplő ellenzéki oldalon valahol igény támad egy magas, szemüveges, fiatal jelöltre.  

Legjellemzőbb nyári pillanat:

"A nagy melegre való tekintettel" szófordulattal indokolt akciója során a párt kiosztott 400 üveg vizet Pesten. Szerintem a nagy melegre való tekintettel elhalaszthatták volna azt az elnökségi ülést, ahol sikerült kitalálni ezt a semmitmondó, még populistának is gyenge akciót.
A PM-ről korábban is azt gondoltam, hogy szeretne ő populista lenni, de még az sem tud lenni. A produkció pontszámát erősen felhúzza az a vicces körülmény, hogy a párt összes akciójában ugyanaz a 10 ember szerepel, és nincs az a fotós, aki leplezni tudná ezt a turpisságot. Így olyan az egész, mint egy ZS kategóriás film, ahol minden bunyóban ugyanazt a 3 embert veri meg a főszereplő. (Tényleg, a Lindában nem mindig Kaszás Gézát verte meg Linda? Vagy csak én láttam túl sokszor ugyanazt a részt?)

Mi lesz velük?

Le sem merem írni mit várok. De az biztos, hogy Karácsony-Molnár-Tóth benne lesz.

Az önmagával indokolt lét abszurditása

Így áll a helyzet:

2013-ban berobbant Bajnai Gordon, majd megalakult Bajnai Gordon pártszövetsége az Együtt-PM, amit az Együtt-ben egymást békésen gyilkoló Haza és Haladás, Milla és Szolidaritás platformok alkottak, illetve a már tárgyalt PM.

Ez a konstelláció ma úgy néz ki, hogy nincs Bajnai (mármint van, csak egy sokkal jobb helyen dolgozik sokkal értelmesebb projekteken), nincs PM, és gyakorlatilag nincs Haza és Haladás, nincs Milla, és nincs Szolidaritás.

A párt eredeti célkitűzése egyértelmű volt: Bajnaival egyesíteni kell a baloldalt, és megnyerni a választást, legrosszabb esetben erős ellenzékké válni. Ez nem annyira sikerült, többek között a cikk elején említett, két kapura játszó szereplők miatt sem. Meg a saját bénaságuk miatt sem.
Most Juhász Péter az elnök, aki bejelentett egy Új Pólus nevű mini-összefogást, ami így leírva szuper, de sajnos az összefogás többi szereplőjét előzetesen elfelejtették megkérdezni, hogy össze akarnak-e fogódni esetleg...így a saját létének értelmét sem értő, és saját szerepét - ennél fogva - eleve nem érteni képes párt várja, hogy valami olyan összefogás legyen, amiben leesik 2-3 parlamenti hely. A párt létezését kizárólag a még benne lévők azon vágya indokolja, hogy létezzenek. Ez nem elég.

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Tudod mikor jönnek a legszarabb ötletek? Amikor nem tudod mit akarsz csinálni, csak annyit, hogy csinálni akarsz valamit. Valahogy így születhetett az Együtt ötlete is, amikor arra jutottak, neki kell esni Matolcsy jegybank-elnöknek, hogy a nemi egyenjogúság jegyében tegyen már nőket is a pénzekre. Szinte látom magam előtt a sarokba szorított, verejtékező homlokú, akadozó beszédű Matolcsyt, amint válságstábja gyűrűjében próbál magához térni ezután az irtózatos ütés után, amit az Együtt bevitt a témában előadott sajtótájékoztatóján.

Mi lesz velük?

Tipp: ha lesz 2 képviselőjük valahogy, akkor újabb 4 év állami támogatásból élés. Aztán lassú elfogyás.Ha nem lesz, akkor gyors.

Lehetett volna más

Így áll a helyzet:

Valamiért Szél Bernadett nem tűnik egy reménytelen esetnek, de ugye politikus párt nélkül nem sokat ér. A LMP van, létezik, de egy protestpárt lendülete vajon meddig tarthat ki? Vagy már nem is protestpárt? 

Valamiért az LMP-t soha nem tudta senki hova tenni, és ez Schiffer távozása után sem lett másképpen. Szomorú, de igaz: hogy a Fidesznek az LMP léte, és pozíciója is nagyon jól jön. Gondoljunk bele: 2014-ben önállóan jutott a párt a Parlamentbe, jelentős kormányellenes szavazatmennyiséget hatástalanítva. 

Hasonló a csapda, mint a Momentum esetében. De az LMP helyzetét talán elfogadhatóbbá teszi, hogy ők sosem ígértek világmegváltást.

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Hát persze, hogy a sátrakból kizavart Ungár esete a Momentumos csajokkal. Az eset tanulsága szerintem nem az LMP-re nézve terhelő, még csak nem is Ungárra. Inkább azt emelném ki, hogy a Momentum a 'senkivel nem kooperálunk' döntésével egy időben kezdte elengedni a szivárogtatást az esettel kapcsolatban. 

Az LMP politikusa hülye volt, de nagyon remélem, hogy senki nem éli olyan naivitásban életét, hogy azt gondolja, egy erősebb fideszes vagy szoci bulin nem történtek sokkal cifrább dolgok. A különbség: régen azért volt akkora profizmus a politikában mindegyik oldalon, hogy ezeket az ügyeket mind a szőnyeg alatt tartották. És volt egy kölcsönös agreement, miszerint egymást sem piszkálják ilyenekkel.

Az LMP-s Ungár túl nagy tróger, az LMP túlságosan feketebárány, a Momentum meg túlságosan amatőr ahhoz, hogy ez az ügy ne robbanjon ki, hát kirobbant, és nagyon tanulságos. Ki akar ilyen pártokra szavazni, akik 20 éves koleszos szintjén adják elő magukat?

Mi lesz velük?

Én valamiért  - bevallottan nem tényekre alapozva - úgy érzem, hogy az LMP-nek van egy viszonylag stabil közönsége, énképe, pár jó arca, és ezáltal esélye az újabb 5-6%-os eredményre (mellesleg ez a Fidesznek sem tenne rosszat, ez azért emeli a bekövetkezés esélyét). 

A kilógó lóláb

Így áll a helyzet:

Van egy politikus, aki annyira szétesett, hogy már talán senki nem gondolja komolyan, hogy nem közvetlenül a Lendvai utcából kapja a pénzt és a direktívákat. 

Egy időben nem értettem, miért jó az, ha annyira béna módon csinálnak egy kamupártot, hogy max 1%-ot tud csak elvenni a többiek elől. De aztán rájöttem...mikor Fodor egy Göncz Árpád portré előtt nyilatkozott, akkor rájöttem. Mindegy mennyi szavazója van a Liberális Pártnak. A lényeg, hogy kellő médiatámogatással a liberális szót a teljes dilettantizmussal, na meg a fűvel azonosítsák az emberek. És persze arra is jó, hogy a rendszerváltás utáni, talán egyetlen használható legendát is meggyalázza, devalválja. Igen, Göncz Árpádra gondolok. Aki már nem él, de tudjuk, hogy a szimbólumoknak nagy az ereje, és a már nem élő személyek is fel tudnak támadni - politikailag. 

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Ez sem kérdés: Fodorék megpróbáltak beadni egy népszavazási kezdeményezést a fű legalizáció ügyében, de sajnos nem sikerült megfelelni a legalapvetőbb formai követelményeknek sem. 

Kell ennél jobb hír a nyár közepén? Nem elég, hogy a liberálisok mind drogosok, még terjeszteni is akarják a drogot, de már annyira leépült az agyuk a sok drogtól, hogy a saját címüket sem tudják ráírni egy lapra.

Én ezért hó végén dupla borítékot adnék Fodornak!

Mi lesz velük?

Remélem sikerül legalizálni a drogot, egyből megoldaná az ország minden problémáját, aztán meg sem állnánk a hétköznapi emberek második legnagyobb problémájáig, a meleg házasságig. 

 

Hát így állnak a pártok. A párton kívüliek meg úgy, hogy Vágó Gábor berántotta a fél ellenzéket egy nyilvánvalóan populista és minden szempontból értelmetlen népszavazási kampányba (biztos erre kell pazarolni az erőforrásokat?), aminek a kimenetele nagyon erősen kétséges. Leginkább arra jó, hogy a '18 tavaszi bukás előtt még bukjanak egyet, csak a biztonság kedvéért. 

És akkor ott van még nagy kedvencem: Gulyás Márton. Aki nem vette észre, hogy azért játszhatta Petőfit 3 napig, mert a kormány éppen egy ilyen figurát akart az ellenzék szimbólumaként prezentálni. Aztán elindított egy mozgalmat a választási rendszer...nem is emlékszem már, mit akart, szerintem ő sem.

Szóval ezek a brigádok hivatottak arra, hogy legyőzzék a Fideszt 2018-ban. A bukásuk oka elsősorban saját alkalmatlanságuk és mondjuk ki, silányságuk lesz.

Azt hittem, 2014-ben egyértelművé vált a tétel, miszerint a kormányváltás első lépése az ellenzékváltás. Persze a bukás valójában nem most nyáron dőlt el, csak most lett volna az utolsó esély arra, hogy valahogy, valami valaki más irányba terelje a dolgokat. Ez nem történt meg, és a fenti példák csak ezt igazolják.

na, de senki ne szomorkodjon, még tart a nyár! Orbán nyaral, Tállai megy mint az állat, és lehet, hogy a hétvégén a PM újra vizet fog osztani!

Honnan lopta ördögi tervét a kormány? Innen:

Az Orbán-kormány mögött nem hülyék dolgoznak, nagyon nem. Pontosan tudják, hogyan kell befolyásolni a közbeszédet, a választási rendszert, az egységnyi választópolgárt vagy éppen az ellenzéki politikusokat. Nem, nem zsenik, csak szépen, szinte kottából alkalmazzák a zsenik már létező elméleteit, vagy másolják a még létezőbb gyakorlatokat. Semmi varázslat, semmi mágia, csak ők (ellentétben ellenfeleikkel) hajlandóak voltak bemagolni pár idevonatkozó tételt, és kellően kemények és gátlástalanok ahhoz, hogy alkalmazzák is ezeket. Például betartották Noam Chomsky tízparancsolatát - nézzük, hogyan lett a 20-30 éves ördögi elmélet létező valósággá, a migránsoktól az iskolákon át a vizes vb-ig!

1. A figyelemelterelés stratégiája

AZ ELMÉLET: "Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de erős érzelmi reakciót képesek kiváltani. Akadályozzuk meg, hogy a tömegek hozzáférjenek a komoly tudáshoz, a közgazdasági, természettudományos és pszichológiai alapismeretekhez, ezek helyett dobjunk nekik gumicsontokat, amikkel elfoglalják magukat."

A GYAKORLAT: Sok korábbi bejegyzésemben utaltam már erre a jelenségre. És a magyar politikusok között is bevett szleng a gumicsont kifejezés. A lényeg, hogy az érzelmekre (főleg a biztonságérzetre) ható gumicsontot képes a propagandagépezet akkorára fújni, hogy már saját nyomorukat sem látják tőle az emberek. Igen, a migráns-kérdésre gondolok például. 

2. Hozz létre problémákat, majd kínálj rájuk megoldást!

AZ ELMÉLET: "A népnek úgy kell a politikai vezetőire tekintenie, mintha ők lennének a nemzet megmentői. Ennek érdekében, elsősorban a média segítségével hamis riasztások és nem létező fenyegetések tömkelegét kell az emberekre zúdítani. Ezek következményeként először aggódni, később szorongani kezdenek. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépjünk közbe és oldjuk meg a máskülönben nem létező, illetve általunk gerjesztett problémákat. A tömegek hálásak lesznek, és minden külső kényszer nélkül, saját meggyőződésből fogják követelni a szabadságjogaik csorbítását"

A GYAKORLAT: Hát ezért riogat, hiszterizál folyamatosan a kormány. Emiatt fújja százszorosára a menekültkérdést, emiatt tart fent folyamatosan valami ködös hadiállapotot, emiatt keres ellenséget. Paradox, hogy egy kormány nem nyugalmat akar adni a polgároknak, hanem permanens feszültséget, de látjuk, hogy ez működik. Nem hiszed? Akkor két friss hír:

- felmérések szerint Magyarországon aggódnak a leginkább az emberek a menekültprobléma miatt. Tényleg nálunk a legsúlyosabb ez a probléma? Nem a németeknél, franciáknál, olaszoknál, görögöknél? De. Csak ott a kormány nem hergeli a lakosokat a menekültek ellen, elég a valós probléma, nem kell még hergelni is.

- új, mindent figyelő rendszer kiépítését tervezi a kormány. Az intézkedést még a lojális adatvédelmi biztos is túlzásnak érzi. Lesz ebből balhé? Nem. Miért nem? A fentiek megadják a választ.

3. A fokozatosság stratégiája

AZ ELMÉLET: "A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rossz következik...így az emberek hozzászoknak a rosszhoz. Sőt: még örülni is fognak annak, hogy nem a lehető legrosszabb verzió következett be"

A GYAKORLAT: Ez is paradox. De minél rosszabbul élnek a tömegek, annál könnyebb őket szemfényvesztéssel befolyásolni. Lásd: Bözsi néni örömét, amikor Orbán Viktor küldött neki 10 000 forintot. Az már más kérdés, hogy a néni amúgy mélyszegénységben él. 

4. A késleltetés stratégiája

AZ ELMÉLET: "A nemzetet meg kell győzni arról, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, kizárólag azért van, hogy szebb, kellemesebb jövőt biztosítsunk számára...Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek: akár évtizedeken keresztül képesek benyelni azt a mesét, miszerint a következő generációnak jobb lesz"

A GYAKORLAT: A magánnyugdíjpénztári befizetések egyszerű ellopása mögött éppen hasonló indokokat találhattunk. Most ez lehet rossznak tűnik, de igazából mi csak megvédtünk titeket, majd évek múltan hálásak lesztek (vagy nem). 

Ha megfigyeljük Orbán szokásos nagy beszédeit (évértékelő, Tusványos), akkor remekül meg lehet figyelni, hogy minden évben igyekszik iszonyú drámai retorikával érzékeltetni, hogy most jött el a nagy harc ideje, majd most váltjuk meg a világot, most kell még egyszer egy nagy erőfeszítés, és aztán...Az emberek meg évről-évre bekajálják, hát persze, mert ilyenek, ezt a Chomsky-hoz hasonló tudósok már rég tudják. 

5. Kezeld úgy a tömeget, mint egy óvodást!

AZ ELMÉLET: "Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, és arról, hogy a történésekben, eseményekben ok-okozati összefüggéseket fedezzenek fel. Ennek érdekében a politikai vezetőknek egyre egyszerűbben kell megfogalmazniuk üzeneteiket. Már-már infantilis módon...a hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására."

A GYAKORLAT: Bár az elmélet nem írja elő, hogy eleve infantilis barmok által kell kimondani az infantilis baromságokat, de a Fidesz több helyen továbbfejlesztette az elméletet, lásd: Németh Szilárd. (Amúgy ez jó taktika, egy láthatóan értelmes embertől nehezebben fogadjuk el a marhaságokat, míg Németh Szilárd teljesen autentikus idióta)

6. Az érzelmekre hass, ne az értelemre!

AZ ELMÉLET: "Minden adandó alkalommal hass az emberek érzelmeire, és ne törődj a racionális gondolkodással. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt. A legtöbb embernél az érzelmi húrok pengetése gyakran rövidzárlatot okoz a racionális elemzési és értékelési folyamatokban. Megnyitja a tudatalatti kapukat, amelyeken keresztül -  ha szükséges - az illető agyában elültethetőek a félelem, a szorongás, valamint a tőle idegen gondolatok és vágyak csírái."

A GYAKORLAT: Mi érné meg jobban? Egy két hét alatt 200 milliárdért lezavart vizes vb vagy egy 200 milliárdos fejlesztési projekt, amiben a leszakadó vidéken élők kapnának életmentő támogatást (vállalkozások, munkahelyek, szociális ellátórendszer fejlesztése stb)? Persze, hogy az utóbbi. De ezzel ma nem lehet kiállni, mert ki tudna versenyezni a vb eufóriával, milyen ráció lenne képes leúszni a cuki és izmos úszókat? A kormány tudja, hogy egy ilyen emocionális bomba mindennél többet ér, nincs az az ellopott pénzmennyiség, ami szemet szúrna az embereknek, akik úszólázban égnek, hogy aztán 1 év múlva azt se tudják, ki hányadik lett az aktuális világversenyen.
(Félreértés ne essék: nem az úszókat bántom, a jelenségről beszélek. Ők erről nem tehetnek. Én eddig is, vizes vb nélkül is szerettem őket, mióta az eszemet tudom.)

7. A tömegek tudatlansága a te fegyvered

AZ ELMÉLET: "Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak arra, hogy magasabb eszméket kövessenek és összetettebb terveket valósítsanak meg. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és vidd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény későbbi manipulálásának ideális eszköze."

A GYAKORLAT: Központosított közoktatás, kinyírt CEU, forráshiányos egyetemek, és a tudás, a tanulás értékének devalválása. A világ éppen az ellenkező irányba halad, mindenki tudja, hogy a tudás, a képzett társadalom a sikeres nemzet alapja. De a kormány célja nem a nemzet sikere, hanem a saját hatalmának megtartása.

Személyes megjegyzés: én éppen most akartam egy színvonalas üzleti master képzést kezdeni. Felvettek, majd kiderült, szinte az összes oktató felmondott (nem jókedvükben). Néztem, hova lehetne átjelentkezni, vagy mit lehetne csinálni: semmit. Volt egy sikeres, jó tanszék, amolyan európai (fúúj, igaz?) színvonalon és mentalitással. Amikor felvételiztem még létezett, amikor felvettek, már nem. Van még egy olyan európai ország, ahol ez megtörténhet? Nincs, de Oroszországban simán.

 8. Légy médiamogul!

AZ ELMÉLET: "A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás lehetőleg minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell a média azon részét, amelyik butítja és félretájékoztatja az embereket, és gazdaságilag ellehetetleníteni azt, amelyik ennek ellenkezőjét próbálja elérni"

A GYAKORLAT: Najó...ennél a pontnál már tényleg azt gondolom, hogy a szájbarágás szájbarágása lenne, ha elkezdeném felsorolni a gyakorlati példákat. Aki Magyarországon él, és képes megérteni egy bekezdésnyi írott szöveget, annak ezt nem kell magyarázni. Ezt a pontot is szépen betanulta és megvalósította a kormány, bravó!

9. Nyájszellem és önvád

AZ ELMÉLET: "Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen és tehetetlenség érzetét, választandó alternatívaként pedig létre kell hozni benne az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniséget nélkülöző nyájat mindig könnyebb ellenőrizni, befolyásolni...Az önvád energiát von el, az önmarcangoló embernek nincs kedve forradalmárkodni"

A GYAKORLAT: Vajon miért veszett ki minden szolidaritás a kormány politikájából? És miért próbálják minden szinten levagdosni az egyéniséget és az ambíciókat, uniformizált szürkeséget teremteni? Az általános iskoláktól az egyetemeken át, a szociális ellátórendszerekig, és persze a kultúrában és a médiában? A létfenntartásért küzdő emberek millióinak kínálják fel a lehetőséget: állj be te is a sorba, jobb nem lesz, de rosszabb se - te úgysem vagy te többre képes, csak egy morzsa vagy, egy jelentéktelen kisember. 

10. Mindenkiről tudj mindent!

AZ ELMÉLET: "Mindent meg kell tenni az egyes emberek megismerése érdekében. Ezt elérendő belső és titkos nyilvántartásokat kell létrehozni a polgárok különféle preferenciáiról, a teljes személyiségükről. Törekedni kell arra, hogy jobban ismerjük a célszemélyeket, mint amennyire ők ismerik magukat...Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömeget."

A GYAKORLAT: A Kubatov-listák már nem elég szofisztikáltak, ezért folyamatosan nyomon követhető a kormány törekvése, hogy minél többet és minél titkosabban tudhasson meg az állampolgárokról. Hogy ezt a pontot mennyire eminensen tartja be a kormány, azt igazából mi nem is tudhatjuk. Csak feltételezni lehet, hogy nem éppen ez az a pont, amit könnyen elengedne a rezsim. 

+1 Tartsd be a 10 pontot, és keress vele pénzt!

Találékony nép vagyunk, adja magát, hogy nem elégszünk meg a fenti pontok eminens betartásával, ha ezen még esetleg pénzt is lehet keresni! A néphülyítés ma külön iparág: félhülye újságírók, médiamogulok, plakátgyárosok, kommunikációs "szakemberek", stadionépítő vállalkozók egész sora keres remekül az adóforintokból finanszírozott társadalmi kísérleten. A hatalom az adófizetők pénzéből hülyíti az adófizetőket, hogy még több hatalomhoz és még több pénzhez jusson - nagyon szép megoldás.

Megjegyzések:

- Noam Chomsky tízparancsolatának magyar nyelvű összefoglalását Tóth Tibor (tiboru) Konteó c. könyvéből idézem, tök jó nyári olvasmány amúgy. Igen, ez egy konteós könyv. 

- Érdekesség: maga Chomsky nem ismerte el, hogy valóban ő írta az ominózus 10 pontot - de akárki is írta, nagyon beletalált. 

- a leírtakban semmi meglepő nincs. Chomsky tízparancsolata azért jó, mert egyben összefoglalja ezeket a jelenségeket, amiket amúgy külön-külön is azonosítani lehet.

- a 10 pont nem csak az Orbán-kormányra jellemző, nyilván nem. A hatalom mindenhol pragmatikus, és mindenhol ismerik ezeket az alapvetéseket. Ha például az USA elmúlt 20-30 évét vizsgálnánk, ott is bőven lenne példa arra, hogy ők is használják ezeket a technikákat. Az már kérdés, hogy egészen más arányokban.

- ha létezik egy sor régi, és ezer helyen leírt elmélet, akkor miért nincs arra ellen-elmélet? Vagy ha létezik, miért nem alkalmazza senki? Hahó, ellenzéki politikusok, a kérdés nektek szól!

Öregecskedő liberálisok

Hogy lettek a fiatal magyar liberálisok pár év alatt minden siránkozó nyuggerek? Hogy lehet, hogy, akik anno Tarlós szigetes zajszint mérésén röhögtek, ma már sírnak minden rendezvényen, ami Budapesten történik, mert hangos, drága és tömeg van tőle.

 

Emlékszem, milyen jó volt fiatalon Szigetre menni, érezni, hogy végre valami történik. Csomó külföldivel együtt bulizni, haverkodni, sörözni. egyszerűen örülni, hogy végre Budapesten is van "valami"! Mentünk a kis haverjaimmal és folyton az volt a téma, hogy mikor, milyen koncert lesz. Hajnalban vidáman sétáltunk haza, vagy dőltünk el egy sátorban, hogy aztán másnap kezdhessük elölről!

Ebben a hangulatban jelent meg egy kerületi polgármester, aki jött itt azzal, hogy milyen hangos, ez a rendezvény meg minden. Hát mennyire rosszarc dolog ilyenekkel jönni? Savanyú a szőlő! Gyere inkább te is bulizni! Ha valaminek túl sokan örülnek, akkor az önmagában elég legitimáció annak a dolognak és kész. Ha hangos akkor is! Asszem anno a főváros ingyen átengedte a sziget területét a rendezvénynek és nagyon jól tette.

 dog-holding-ears.jpg

Abban bíztam, hogy ezt elfogadtuk itt Magyarországon így közéletileg. Nem vagyunk robotok, kell szórakozni is. Annak meg megvan az ára, hangereje, tömeghatása is... Álmomban nem gondoltam, hogy ballib oldalról érkezik a savanyú szőlő új hullám, de hát ki kell mondani, hogy megérkezett:

  • Az Air Race hangos és tömeg van és drága;
  • a Forma-1 drága és tömeg van és azért elég hangos is;
  • az úszó VB drága és tömeg van, mondjuk szerencsére halk. 

 

Srácok, tudtok ti ennél jobbat! 

 

De ha esetleg ez maradna az irány, akkor lennének további javaslataim a liberálisoknak:

Zárjuk be az állatkertet! - Nagy a tömeg!; Tök felesleges és drága fenntartani! Most őszintén mi értelme van? Jegesmedvék kajájára költik az adómat?! Olyan jegesmedvékére ráadásul, akik bele sem ugranak a vízbe, amikor az unokahúgommal nézzük őket. Csak fekszenek! Égetik el az adómat!

Zárjuk be az Operát! - Most komolyan, azért tartunk fenn ilyen nagy és drága épületet, hogy pár ember énekeljen benne? Rengeteg ember nem volt még az Operában (semmilyen körülmények között), akik FIZETIK annak a kevésnek a SZÓRAKOZÁSÁT, akiknek bérlete van!

Bontsuk le a játszótereket! - Nem hiszem, hogy hintákra kéne költeni a közös pénzünket. Egy hintának nincsen semmi értelme. Milliókat hintáznak el a gyerekek. Milliókat!

Nem kellenek színházak! - Ugyanaz pont, mint az Opera, csak rendes hangon beszélnek. Plusz nagyon DRÁGA a büfé. Budapesten negyven színház, hét hangversenyterem és egy operaház működik. ELKÉPESZTŐ! Nem is tudom, hát ez.. Milliárdok!

Tiltsuk be az arcfestést mindenhol! - Ezt a végére hagytam, pedig ez zavar a legjobban. Hát hogy a fenébe van az, hogy kulturális rendezvényeken rendre megjelennek az arcfestők. Persze az ÉN PÉNZEMBŐL és kifestik a gyerekeket. Állítom, hogy milliók mennek el erre minden évben!

 

Hacsek, magának Identitesze van?!

A szélsőjobb mai helyzetérűl való értekezés

Régi mániám (Értik?!), hogy a blog kezdjen el, illetve menjen is át egy amolyan Tücsök és bogárba. Abba a fajta humorba, amit a mesélője nem élvez, a befogadója nem élvez, mégis mindkettő azt hiszi, hogy ezt így kell csinálni. Ugyanis a magyar politika már régen elért erre szintre. Itt is van mindjárt a Jobbik, ami azt mondja, hogy nem volt szélsőjobboldali párt. Na hallják, még ilyet! Azért remélem jobboldalinak jobboldali volt, vagy eredetileg Balbiknak akarták elnevezni? Ha ezt az anyósom meghallja!

 

A nemzeti radikális popkultúra órási előretörést élt meg 2006 környékén, köszönhetően egy Gyurcsány Ferenc nevű embernek. A hullámra sokan rácsatlakoztak (Úgy emlékeszem, hogy a Jobbik a legjobban, de persze nem biztos.) és ma is ennek köszönhetően kapnak képviselői fizetést, meg szolgálati kocsit, meg költségtérítést. Ezekből a szolgálati kocsikból azonban mintha kicsit halkabban szólna mostanában az "Ó Magyarország" és a tarsoly sem mutat olyan jól a szűkített zakók alatt. Mi van a nemzeti oldallal 2017-ben?

 

Jobboldali érzelmek a kuktában

A rendszerváltás előtt a határon túli magyarok ügye, Trianon tabu volt. Normális társadalmi párbeszéd híján az egyének vagy kis csoportok magukra voltak hagyva és - mint minden olyan helyzetben, ha hiányzik a visszacsatolás - a maguk hülyeségeit is és vakvágányait nem tudták megkülönböztetni az igazságtól. Így hát kialakult egy elegye a valós történelmi sérelmeknek és a valótlan meséknek. Ez a massza fortyogott a kuktában, ami nem egyből a rendszerváltás után robbant, hanem valamivel később. 

Jól jellemzi a baloldal frusztrációját Grósz Károly 1988 (Értik, 88...?!) - novemberi beszéde:

A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítania józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni.

Az a politikai oldal, ami reálisan tart a fehérterrortól, az gondolhatod milyen erővel és paranoiával próbál mindent és mindenkit elnyomni, aki egyszer is elénekelte, hogy "Szép város Kolozsvár, én ott lakom a Szamosnál." 

Szóval ez a sokszínű, sokféle elegy, amit hívjunk nemzeti oldalnak a rendszerváltás utáni véleményelittől a nulladik percben megkapta a beosztását, hogy tudja hol a helye. Nagyjából sehol. Nem volt szalonképes, egyszerűen nem létezhetett. A tiltott önkényuralmi jelvények önkényes gyakorlati kiterjesztésével egy otthon tartott magyar zászlóra is nagyon furcsán néztek még évekkel a rendszerváltás után is. Ha az ingát ennyire elhúzzák az egyik oldalra, törvényszerű, hogy előbb-utóbb ugyanennyire kileng a másik oldalra is. Nem győzöm, hangsúlyozni, hogy teljes joggal. Azért mert Kovács László, meg Lendvai Ildikó idegenkedik a magyar zászlótól meg a Székely Himnusztól, másnak hadd ne kelljen.

(Azért azt érezzük, hogy ez nem a közép, hanem valaminek a széle.)

 

Új hajnal fénye virradt

Az, hogy Medgyessy nem is értette miért nem kellett volna Erdély elcsatolására koccintania, vagy a 2004-es népszavazási kampány megmutatta, hogy a baloldal mennyire nem érti milyen országban él, 2006 pedig megadta a szélsőjobboldali kibontakozás minden lehetőségét. A népszavazásnál a kettős állampolgárság ellen buzdítani, vagy 2006-ban embereket veretni túl nagy hiba volt már. Ezek együtt az addig lappangó, elszórt nemzeti szubkultúrát kivitték a fényre!

(A baloldal ellenzékének lenni olyan lehet, mint egy rossz szülő gyerekének, nem a jó példát tanulod meg, hanem azt hogy mit hogyan ne csinálj. Ezt meg is tanulta a Fidesz, soha nem politizál nemzeti kérdésekben a "magyarok ellen" és soha nem vereti rendőrökkel a tüntetőket.)

A baloldal lejtmenetbe, az évtizedek óta elnyomott  - és ezen elnyomatásban szocializálódott - nemzeti oldal felemelkedésbe váltott. Akkora igény formálódott a jobboldalra 2006 után, hogy az nem egy hanem két pártot is kitett. Mindig csak a fideszes kétharmadról beszélünk de nézzük meg az eredményeket a Jobbikkal együtt: 3,5 millió ember szavazott erre és mondjuk 1 millióan a baloldalra. Hirtelen hivatalosan sem ciki a székely zászló. Nem állítom, hogy a szavazásnál elsődleges lett volna a nép-urbánus ellentét és mind a három és félmillió ember másnap indult volna Csíksomlyóra, az a másik millió pedig úgy lenne a piros fehér zöld zászlóval, mint az ördög a szenteltvízzel but still... 

Azt mindenesetre ki lehet mondani, hogy a valós magyar nemzeti érzület nem ott van ahova az MSZP-SZDSZ tette, hanem attól jobbra. Lehet, hogy ezt már ők is belátták. A fedő alatt annyira megnőtt a nemzeti érzés, hogy a Fidesz mellett is volt még rá igény. A Jobbik pedig intézményesítette, szervezte a Fidesztől jobbra található szélsőjobb szubkultúrát: így született meg a Magyar Gárda, meg a Magyar Sziget. (De lehet, hogy rosszul emlékszem és a Jobbik soha nem volt szélsőjobboldali.) 

 

Győztünk, és akkor most mi lesz?

2010 után a Fidesz megtette amit megkövetelt a haza: székely zászló a parlamenten, állampolgárság megadása, szimbolikus helyek felújítása, felzászlózása, Trianon emléknap stb... Kiszolgálja, azt a "nemzeti érzelem" deficitet, amit a szocializmusból örököltünk és a baloldali kormányok nem tudtak kezelni. Szerintem a magyar néplélek ezt igényelte és most meg is kapta. A torz, frusztrált baloldali parának vége, ebbe az irányba olyan nagyon már nem lehet tovább menni, a tabuk le lettek döntve. Aki ennél többet akar jobbra menni annak egy sajtótájékoztató keretein belül be kellene ülnie egy Tigrisbe és megindulni Románia irányába élő Facebook közvetítéssel. 

Egy kis súgással talán de erre jött rá a Jobbik és mivel piramisjáték ügynökök olyan nagyon nem értenek a tankvezetéshez ezért elengedték ezt a vonalat. A Jobbik oda jutott 2017 nyarára, hogy meg sem szólal, ha Horthyról van szó. Azért micsoda Jobbik-performanszok lennének egy olyan nyáron amikor idelátogat az izraeli miniszterelnök és mellette szóba kerül Horthy... Vona Gárda mellényben kelne-feküdne, tüntetne az elnyomás ellen, nemzeti érzelmű rockzenekarok nyomatnák, kigyulladna valamilyen zászló - azért később egy közleményben attól azért elhatárolódnának. Minden lenne, most meg semmi. Nekem nem fáj, hogy nincs semmi, de mondjuk, akik őket beszavazták a parlamentbe, azok még Gárda mellényben szavazták őket oda.

cica.jpg

(Vona Gábor kisállatokkal játszadozik)

Azt gondolom, hogy a természetes és a túlzó nemzeti érzések elegyéből a Fidesz inkább a természeteset képviselte, a Jobbik pedig a túlzót. És most még azt is elárulta. Félreértés ne essék, nekem aztán tökmindegy, hogy mit, vagy kit árul el a Jobbik, csak még mielőtt hivatalosan, vagy félhivatalosan létrejön a nagy kormányváltó ellenzéki együttműködés a Jobbik és a baloldal között a kontrollált jelöltállításról, gondoltam leírom a véleményem és megemlékezem az újra árván hagyott szélsőjobbról.

Azt ismerik, hogy ha Orosz Mihály Zoltán, az Identitesz, meg a Betyársereg lemegy Vecsésre, akkor ki alakítja meg az Erő és Elszántságot és ki a Rend és Igazságosságot? Én nem tudom de ha valamelyik egyszer a parlamentbe jut, tuti letagadja majd.

 

 

 

Gergő - nagyon normális - programja

A nagy Karácsony-terv

Ideje lenne már a sok acsarkodás helyett összefogni és együtt egy élhetőbb Magyarországot építeni, ahol csak a tehetség és a szorgalom számít, ahol békében élhetünk együtt. Igazságos, tisztességes, szolidáris, versenyalapú, fenntarthatóan növekvő országot építeni és ezt hagyni a gyermekeinkre, unokáinkra.

 

Belegondoltunk már, hogy miért nem fejlődik Magyarország, úgy, ahogy szeretnénk? A politikusok, miért csak magukkal vannak elfoglalva? Miért nem jut az embereknek több? Miért nem jobbak a munkakörülmények? Miért nem jobb, modernebb az infrastruktúra? A gazdaság miért nem tud jobban és fenntarthatóan növekedni? Olyan jelentős kérdések felett siklott el a figyelmünk mint a környezetvédelem, a bolygónk megóvása!

Bizony, hiába húsbavágó téma mind, eddig soha egyetlen politikus sem gondolta ezeket végig magában! Egészen idáig, ugyanis néhány hete megjelent egy miniszterelnök-jelölt, aki kíméletlen őszinteséggel teszi fel ezeket a kérdéseket és tűpontos válaszokat ígér a problémákra.

gerg2.jpg

(A három legfontosabb intézkedés)

Természetesen nem lehet egyik napról a másikra mindent megváltoztatni - dőreség is lenne ilyet állítani - de szisztematikus építkezéssel elérhetjük, hogy Magyarország egy normális ország legyen. A legfontosabb azonban, hogy a politikusok ne pozíciókban gondolkodjanak, hanem azt nézzék meg - azokat az ügyeket - amelyeken segíteni kellene. Minden városban, településen vannak olyan kis helyi ügyek, amelyeket meg lehetne oldani. Ugyanígy van ez Budapest, de az egész ország esetében is. Ott van például a régi, lerobbant metró ügye, itt teljesen világos, hogy javítani kell a metrók állapotán, hogy mindenki számára kényelmes - de talán ez a legfontosabb - biztonságos utazási lehetőséget tudjunk biztosítani. A kerékpárutak esetében is minden fejlesztést el kell végezni, ami a fővárosiakon segít. De lehet számtalan országos ügyet is találni: az egészségügyet például európai színvonalúvá kell tenni. Ez pedig nem megy máshogy, mint modern, jó minőségű épületekkel, és versenyképes bérekkel! Hasonlóképpen az oktatásban is. 

Mindenkinek lehetőséget kell biztosítani, hogy elmondhassa a véleményét, nemtől, kortól, felekezeti vagy etnikai hovatartozástól függetlenül. A kisebbségeknek éppúgy, ahogy a többségnek biztosítani kell minden jogot, ami őt megilleti.

Eddig, mindig a vagy-vagy szemlélet uralkodott, de a modern tudományok már rámutattak, hogy az élet nem erről. a 21. században már a win-win (győztes-győztes) helyzetek a jellemzőek. Nem úgy kell tehát gondolkodni, hogy fenntarthatóság vagy növekedés, hanem egyszerre a kettő! Jó példa lehet - visszakanyarodva - a közlekedés esetében a gyalogosok, a kerékpárosok, a tömegközlekedés és az autósok közül nem egyik vagy másik csoportnak kell kedvezni a másik kárára, hanem mindegyiknek. az a cél, hogy mindenki biztonságban eljusson oda a hova szeretne és ne az állam legyen ebben a döntőbíró. 

Fenntarthatóság és növekedés, egyenlőség és teljesítmény, egyének és közösség, Magyarország és Európa és a világ! Jelen és jövő! Bolygók!

A különböző társadalmi csoportokat nem egymásnak kell ugrasztani, hanem mindegyiket segíteni kell, legyen szó egy kisnyugdíjasról, vagy egy fiatal egyetemistáról, vállalkozóról, egy vidéki gazdaemberről. Ne az állam mondja meg itt sem, hogy: "Most akkor neked ezt vagy azt kell csinálnod, mert én az állam jobban tudom!"

A bürokráciacsökkentés is nagyon fontos és a hatékonyság növelés is. A korrupciót pedig természetesen meg kell szüntetni. (Az erre vonatkozó javaslatokat az MSZP szakpolitikusai dolgozzák éppen ki.)

A gazdasági növekedést pedig oly módon kell elérni, hogy nem zálogosítjuk el a jövőt, a környezetünket! A növekedés eredménye pedig nem csapódhat le csak egy szűk kör számára, nagyon fontos, hogy mindenki a teljesítménye alapján, egyenlő mértékben részesüljön belőle!

Az európai politikában sem mindig az acsarkodást kell keresni, hanem megtalálni azokat a jó ügyeket, azokat a pontokat, melyek mentén együtt lehet működni a minket körülvevő országokkal.

Hitelesség! Olyan politikusokra van szükség, akik hitelesen tudják a választókat képviselni! Azonban itt sem az acsarkodást kell keresni, hanem az együttműködést. Meg kell nézni, hogy kivel, miben lehet együttműködni, úgy mondom. 

gerg1.jpg

(Mindenki számít!) 

Azt hiszen ezeket a gondolatokat találóbban nem is lehetne ennél pontosabban összefoglalni:

Meg kell szervezni magunkat, hogy aztán építhessünk egy új köztársaságot, ahol mindenki otthonra lel. Egy olyan országot, ahol nem csupán az árak, de a bérek is európaiak. Olyan Magyarországot, ahol nincsenek első és másodrendű állampolgárok, hanem mindenki számít. Egy olyan hazát, ahol nem csak az emberek, de a pártok és a politikusok is képesek európai módon viselkedni.

 Bővebben mindenről: https://parbeszedmagyarorszagert.hu/hu/ugyek/5805/81

 

 

 

 

Orbán vs. Simicska - ez nem atomháború, ez bábjáték

Nem tudom, ki hogy van vele, de én teljesen belezavarodtam a G-nap után elszabadult oligarchaháborúba. Zavarodottságom egyik oka, hogy nem is igazán akarom megérteni a történéseket. Nem értem, de írok róla. Mert véleményem van, többek között az, hogy ezt nem kell érteni: logikát keresni a szürreálisban ugyanis a megbolonduláshoz vezető első stáció. Inkább nézzük, mi van a bábokkal, a csicskákkal és a magyar atombombával!

Nincs ellenzék

A G-nap utáni dili elszabadulásának van egy fontos vetülete, ami nem a közvetlen főszereplőkről szól. A blog unalomig ismételt rögeszméje, hogy ma Magyarországon nincs ellenzék. Erre már sok-sok példát és bizonyítékot hoztunk igazolásul, de az az igazság, hogy elég lenne ez az egy is: hát milyen ellenzék, az, amelyikkel szemben megengedheti magának a kormánypárt és az őt időtlen idők óta pénzelő zsémbes oligarcha, hogy nyíltan egymásnak essenek, üzengessenek, média-hadjáratokat indítsanak egymás ellen? 

Emlékszem, az ominózus G-napot úgy élte meg az ellenzék, mint a nagy lehetőség napját. Na most aztán megborult az egység a kormányban, Simicska és Orbán kinyírja egymást stb. Hát...konkrétan 0 azaz nulla hasznot húzott az ellenzék abból, hogy a kormány két alappillére baseball ütőkkel esett egymásnak.

Az ellenzék szerepe nagyon fontos ebben a sztoriban. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy a hadban álló felek arra sem méltatják a ballib pártokat, hogy becsukják az ajtót, miközben ordítanak egymással. Mintha nem is lennének - talán mert nincsenek is. Pedig létükkel megakadályozhatták volna ezt az ordenáré perpatvart.

A szürrealizmus életre kelt

Ha egy kormány és az őt pénzelő urak hajlamosak a szürreális idiotizmus jeleit mutatni, akkor nem árt, ha van egy komolyan vehető ellenzék, aki mégis arra készteti őket, hogy kicsit visszavegyenek az agybeteg tempóból. De ugye az előbb taglaltak éppen arról szólnak, hogy konkrétan semmi ellenerő nem készteti normális viselkedésre a feleket, ezért nem is viselkednek normálisan.

Azért találták ki amúgy a demokráciát, hogy például egy megbomlott császár ne ültethesse a lovát a trónra. De amint elkezdünk egy autokrata rend felé haladni, annál több furcsaságot engednek meg magunknak a hatalmon lévők. Amin 5 éve még csodálkoztunk volna, ami 20 éve még Torgyántól is erős lett volna, azt ma egyszerűen politikai közbeszédnek hívják. A létező szürrealizmus korát éljük, és olyan rezignált nyugalommal fogadja az ország, mintha ez lenne a normális.

A báb a bábnak a bábja

Na, beszéljünk izgalmasabb dolgokról! Most akkor ki kinek a bábja? Sorost most kihagynám a sztoriból, mert odáig még egyik fél sem jutott, hogy a másikat le sorosbérencezze, de ez is el fog jönni. 

Szóval Orbánék szerint, ha jól értem, akkor ők nem voltak Simicska bábjai, Simicska csak...huh, belezavarodtam. Kérem a fidelitasos bértrollokat, hogy kommentben segítsenek már, mert huszadszor futok neki, de nem értem.

Maradjunk inkább a valóságnál, egy pillanatra. Felejtsük el a felek kommunikációját, mert láthatóan maguk sem értik, mit kéne hazudni a másikról, meg saját magukról. Arról ugye értelmes emberek nem nyitnak vitát, hogy Simicska bábja volt Orbán. Lajos megmondta, hogy mi legyen, aztán cserébe jött a pénz a pártnak. Nyilván az ideológia nem Lajos dolga volt, ilyen bölcsészkedős hülyeségekkel nem foglalkozott, inkább olyan reálos beállítottságú volt. Mentek is szépen a dolgok előre, aztán történt valami, ami megbontotta ezt a csodás kis együttműködést. Nem játszom a jól informált tudálékos bloggert, fogalmam sincs mi volt, de Orbán úgy érezte, nincs már szükség Lajosra, jön a pénz nélküle is, és a fene akar báb lenni. Sem Brüsszel, sem Simicska ne mondja már meg mi legyen! Adjanak pár ezer milliárdot, aztán kiírjuk az óriásplakátra, hogy utáljuk őket. (micsoda államférfi)

Mészáros? Mészáros nem Simicska helyére lépett. Ő lett a régi báb (Orbán) új bábja. Nem diktál, csak szolgál, és ugye senki nem gondolja, hogy magának gyűjti a pénzt? Egyszerűen annyi pénzt lopott a kormány, hogy kellett egy hájfejű gázszerelő, akire az egész balhét rátolják, mert nem lehet annyi pénzt külföldre menteni, meg elrejteni, hogy ne legyen még mindig egy csomó, amit Mészáros vagyonaként kell valahogy feltüntetni. Nem könnyű milliárdos szinten lopni, a fene egye meg, azért ez elszomorító.

Ennek a Simicska nevű fószernek meg van egy hülye beidegződése. Nem szeret simán gazdag lenni, szeretne hatalmat is gyakorolni. Ezt ugye Orbán megunta, de itt ez a tehetségesnek látszó műmagyar porszívóügynök, a Vona, ezt majd be lehet tolni a miniszterelnöki székig, és akkor őt megint lehet frankón rángatni a zsinóron - valami ilyesmi a terv, szuper. 

Szóval összekeveredtek a zsinórok ebben a bábjátékban, a fene se érti ki kinek a bábja, egy biztos, ami a plakátra van írva, azt nem szabad elhinni. 

A valóság értelmezhetetlensége

Emlékszem, a gimiben voltak, akik csak tanulták, de nem értették a törit. Akkor voltak bajban, amikor nem tanultak eleget, és akkor pont olyat produkáltak, mint az Echo Tv fiatal, de legalább tehetségtelen stábja Simicskával:
(mikor is a korábban szövetséges Echo Tv "oknyomozó riportban" találta meg Simicskát)

Elkezdték a dolgozatot, de összekeverték Mandelát Luther Kinggel (vagy Morgan Freemannel), így végülis tök jót írtak, csak rossz helyre, valahogy így:

"A Fidesz kormányzása alatt állami megrendelésekből meggazdagodott milliárdos nagyvállalkozó" .- mondja a felkonf (írjon kommentben, aki ezt Echo TV környezetben érti!)

Aztán szerencséjük volt, mert eszükbe jutott egy rész, amit pont bemagoltak:

"Milyen a kapcsolata Vona Gáborral?" - hangzik a kérdés, hoppá! Ez belevaló kérdés volt ám!

Aztán jön a vége, a teljes összeomlás, mikor az ember mondogatja magában, hogy Mohács vagy Muhi, most mi?!?!? törökök vagy tatárok, vagy...vagy Habsburgok, nem, áhh, beadom, mindegy.

"Aha, és milyen süteményt szeret?" - kérdezi riporterünk, ezt hívják összeomlásnak, remek kérdés. 2 évente egyszer szólal meg Simicska, tényleg pont ezt kell tőle kérdezni.

A helyzet az, hogy bármennyire is gúnyolódok a riporter srácon, én is pont ezt kérdeztem volna, bár nem vagyok riporter. Hát ki érti ezt az egészet? Mit lehet kérdezni? A valóság megszűnt értelmezési tartomány lenni.

Ha nem láttad, nézd meg, egyenesen szuper:

És ez a Simicska és a mignonok cím...? Ez irónia vagy önirónia vagy mi?

A Jobbiknak Simicska teher vagy áldás?

Vona Gábor egy rendes magyar ember, egy fiatal, tehetséges és a tisztességét a hatalom mocskában nem elvesztő reménység - valami ilyesmit kéne hinnünk róla, ugye?

Ha ezt a képet szeretném besározni, akkor beültetném mögé a Fideszt a 80-as évek óta pénzelő dagadt hozzentrógeres milliárdost. Ja, már nem kell, beült mögé, sőt, egyenesen beállt.

Meggyőződésem, hogy Simicska pontosan tudja, mekkora lúzer gagyi ember Vona, meg a gyászhuszárnak öltözött barmok körülötte. De a játékban most ők voltak kéznél, hát őket használja (újabb bizonyíték, hogy nincs baloldali ellenzék. Ők adták volna magukat pénzért, de a kutyának sem kellenek)

Áldás vagy átok egy ilyen játékban tényleg csicskának lenni? Döntsétek el. Én inkább azt mondom, átok, főleg, ha a szóban forgó csicska éppen a kemény és tisztességes csendőr imidzsét akarja előadni. Szánalom.

Egy biztos: a jog halott

Úgy érzem, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az egymásra dobált vádak nagyjából 100 életfogytiglani büntetést Vonának vonnának maguk után. Mert ezek bűncselekmények. Furcsa, nem? 

A Fidesz 2002-ben képes volt belebukni Josip Tot és Kaya Ibrahim ügyébe. Ma már csak nevetnünk az ilyen volumenű ügyeken. Igen, egyrészt mert nincs ellenzék, másrészt mert nincs jog és nincs igazságszolgáltatás.

Fel sem merül senkiben, hogy a plakátok helyett egy feljelentés szövegében keménykedjen. Miért nem? Most jön a lényeg, meg az atombomba!

Az atombombával való fenyegetésről

A törtélem során egyszer (mármint kétszer) dobtak le atombombát ellenséges területen. Nem véletlen, hogy ez akkor történt meg, amikor csak egy hatalomnak volt birtokában ez a fegyver. Amióta a fenyegetés kölcsönös, nem dobálóznak ilyesmivel, a kölcsönös megsemmisítés ugyanis nem a legjobb forgatókönyv.

Nézzük a mi kis aranyos oligarcháink világában ez mit jelent: Simicskának vélhetően annyi atombombája van, mint a megboldogult Szovjetuniónak. Pontosan tudja, hogy kapott sáros pénzt az utolsó kis vidéki seggnyaló fideszes, és azt is, miből épült a kormány médiabirodalma, mindent tud. Ledobná ő az atomot, és elárulná a titkait, de:

1. Nyilván a másik oldal is hasonló arzenállal bír, és ha egy atom leesik, akkor nincs visszaút, a másik is elkezdi dobálni

2. A 2015 előtti fajsúlyos ügyekben nehéz lenne olyat találni, amiben ő, vagy az ő emberei ne lennének benne. Olyan mintha Pest és Buda háborúzna, Pest atomot dobna Budára, de az vinné fél Pestet is.

Ha megfordítjuk a sztorit, ugyanezt látjuk: Simicska gazdagodásának hol van olyan pontja, ami ne lenne köthető a Fideszhez? Na ugye.

Szóval az előző ponthoz visszautalva: a jog azért nem kerül szóba, mert a büntetőjogi sárdobálás már maga az atomháború lenne, ez még senkinek nem érdeke. 

És még egy dolog: atombombával csak fenyegetőzni sem okosság. Három dolog miatt:

1. Ha fenyegetőzöl, még komolyan veheti a másik, és preventív jelleggel elkezdődhet a buli

2. Ha fenyegetőzöl, de nem dobod le, akkor gyengének bizonyulsz

3. Ha fenyegetőzöl, de ledobod, lásd: kölcsönös megsemmisítés

Az atombomba ledobásáról

Szerencsére a valóságos hidegháborút megúsztuk atomháború nélkül. De ugye mindenki olvasott már olyan cikkeket, amik leírják, milyen közel, szinte percekre került a világ a végítélethez. Voltak a nyilvánosság előtt zajló konfliktusok, mint a Disznó-öböl válság, de ki tudja, hány olyan volt, amikor majdnem leesett egy bomba ide vagy oda.

Szóval Simicska és Orbán tudatosan a plakátokon és a saját udvari médiájukban esnek egymásnak, és ebben Mészáros csak egy csicska, ahogyan Vona is, csak más funkcióval. 

A politikai atomháborúra szerintem nincs esély, ezek az urak ennél okosabbak, a közös ellenfeleiknek pedig ebben a játszmában azt a megtisztelő szerepet osztották, hogy nézhetik a küzdelmet. Néha esetleg tessék-lássék módon belefolyhatnak egy kis apróért cserébe.

Ez bábjáték és nem atomháború. Aki pedig egy mondatot is komolyan vesz belőle, az könyörgöm, inkább kapcsolja ki a Tv-t, vagy csak annyit tegyen meg, hogy nem terjeszti azt a sok marhaságot, ami folyik az oligarcha médiából. 

A 3 legkiégettebb magyar politikus

A burn out szindróma lecsap a polgármestereinkre

A kiégés egy veszélyes tünetegyüttes, amelyre Magyarországon még nem figyelünk annyira, mint tőlünk nyugatabbra. Ha majd megismerkedünk a jelenség tüneteivel és nálunk is komoly irodalma lesz a burn out szindrómának, akkor majd a homlokunkra csapva fogunk visszaemlékezni néhány mai magyar politikusra.

 

Mi az a burn out?

Ha kicsit utánaolvasunk a témának (szigorúan az első 3 google találaton belül), akkor azt találjuk, hogy vezető beosztású emberek, a rájuk nehezedő nagy nyomás következtében elveszítik a lelkesedésüket és frusztrálttá, motiválatlanná válnak. Nézzük a kiégés fázisait a jó nevű lelkititkaink.hu oldal kategóriái alapján!

 

A kiégés stációi

1. A remény fázisa

A burnout kialakulása, fejlődése ciklikus. A ciklusok jól elkülöníthetők egymástól. Ebben a ciklusban még nagy erőbedobással, hatalmas lelkesedéssel dolgozunk a céljainkért. Önként vállaljuk a többletmunkát, élvezzük a nélkülözhetetlenség érzését, a saját szükségleteink háttérbe szorulnak. A kiégés ezen fázisára jellemző a „semmire sincs időm” érzés.
Túlzottan nagy lelkesedés, felfokozott energikusság, a kollégákkal való élénk kapcsolattartás. Lelkesedés a szakmáért, a kliensekért való intenzív fáradozás, a munka során megismert ügyfelekkel, kliensekkel való túlzott azonosulás.

2. A frusztráció fázisa 

Ha a személy nem képes arra, hogy egy természetes, harmonikus munka- és életritmust alakítson ki, megszűnik a feladatok delegálásának képessége, kialakul a kontrollvesztéstől való félelem. A személy úgy érzi, „a dolgok kicsúsznak a kezéből”. A kollégákkal való kooperatív kapcsolat leépül, a szakmai beszélgetések egyre terhesebbé válnak az egyén számára.Előtérbe kerül a pesszimizmus és a fatalizmus érzése, időnként apátiába süllyedünk. A súlypont eltolódik a „kérem szépen”-ről az „utasítom”-ra. Beszédstílusunkat a szakmai zsargon állandósult használata jellemzi.

3. Az apátia fázisa

Ekkor már a visszahúzódás, az ellenséges viszonyulás a jellemző. A kliensek becsmérlése, az ellenséges szándék feltételezése jellemzi a személyt. A szakmai és közéleti tevékenységtől visszahúzódik, értelmetlennek, üresnek tartja hivatását. Kezdeti értékrendje felborul, saját tudásába vetett hite meggyöngül. Kialakul egy olyan apátiával jellemezhető állapot, mellyel a személy védekezik a valós és/vagy feltételezett kudarcok ellen. Kitérés az akadályok elől, a kihívások, kockázatok kerülése, a feladatok elhanyagolása válik jellemzővé.

 

4. Pszichoszomatikus reakciók fázisa

A fáradság, közöny, fásultság elmélyül, a személy teljesen elveszíti a régi motivációt. Elhatalmasodik az eredménytelenség és reménytelenség érzése. Az érzelmi reakcióink ellaposodnak, megjelenik a közömbösség érzése.

 

Kiégés magyarul

Már önmagában Magyarországon élni, a bürokráciában csak felhasználó szinten is részt venni, komoly burn out veszélyességi faktor. A magyar politikai felzabálja az embert, még csak az is leszívja az erőt, ha valaki foglalkozik vele, arról nem is beszélve, milyen napi szinten benne élni az aktív oldalon. Észre sem vesszük, hogy a közösség szolgálatával megbízott vezetőink milyen szinten ki vannak téve ennek a sajnos egyre több áldozatot szedő kórnak.

 

Nézzük a listát, azokról az emberekről, akik túltolták. Bármelyikük sokkal boldogabb ember lenne, ha korábban abbahagyja!!

19489346_1830767476949899_1882553858_n.jpg 

 

3. Demszky Gábor

Demszky Gábor a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) volt tagja, 1990–2010 között – öt hivatali cikluson át - Budapest főpolgármestere.

Főpolgármesterségének kellős közepén, az őt hatalomban tartó politikai oldal teljes összeomlása közepette, a gazdasági válság kirobbanásakor úgy gondolja, hogy ír egy családtörténeti regényt.

  • 2007 márciusában a kevesebb mint egy éve párttag Kóka Jánost választotta meg a tisztújító küldöttgyűlés az SZDSZ pártelnöknek.Az elnökválasztásról egy évvel később kiderült, hogy azon „álküldöttek” vettek rajta részt.
  • A 2008-as népszavazási kampány során Fidesz a díjak eltörlését támogató igen válaszokra buzdított, míg a kormányzó MSZP-SZDSZ a díjak megtartását támogatta. A szavazás nem várt magas részvétellel és mindhárom díj esetében az eltörlést támogató igen szavazatok 82% körüli győzelmével zárult. Az eredménynek valószínűleg szerepe volt a kormánykoalíció egy hónappal későbbi felbomlásában.
  • Gyurcsány 2008. március 31-én, április 30-i hatállyal, felmentette a Horváth Ágnest. Az SZDSZ ügyvivői testülete aznap kora esti ülésén egyhangúlag úgy döntött, hogy április 30-i hatállyal visszahívja az SZDSZ-es kormánytagokat, egyúttal bejelentette a koalíció felbontását.
  • Az SZDSZ 2008 júniusában rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésen Fodor Gábort elnökké választották. 
  • 2009-ben az EP választásokon az SZDSZ mindössze 2,16%-ot ért el, így nem jutott be a parlamentbe, Fodort Retkes Attila váltotta a rendszerváltó párt élén.

Ebben az időszakban íródott a főpolgármester úr műve: "Kalandos tényregénynek is beillik, a tények ebben a könyvben tiszteletben tartott tények. Az anyag, kisemberek vadkeleti kalandozása a múlt század forradalmas elején magában is regényes: hogyan vetődnek felvidéki soknemzetiségű szerencse- és igazságkeresők kirgizföldre." - szerepel a 2008-ban kiadott könyv ajánlójában. 

Miközben lassan, de biztosan szakad be a baloldal, esik szét az SZDSZ, erősödik az ellenzék, késik/csúszik/lopják a négyes metrót, a hivatalban lévő főpolgármester gondolatait az köti le, hogy a múlt század forradalmas elején, hogyan vetődnek felvidéki soknemzetiségű szerencse- és igazságkeresők kirgizföldre.

A főpolgármester úr látva az előtte tornyosuló politikai és szakmai kihívásokat, szellemi értelemben leszalad a pályáról és hosszú órákat tölt könyvírással, ami tűnhet hobbinak - amihez mindenkinek, mindig joga van - de ebben az esetben ez inkább kiáltó menekülés a valóságból. Ezt a segélykiáltást észre kellett volna vennie legalább a polgármester úr környezetének. Óriási felelőssége van ilyenkor a családnak, barátoknak és kollégáknak. Emlékszem, láttam vele a témában egy baráti interjút, és végig hiányoltam a riportertől azt az őszinte, segítő szándékú, emberi gesztust, hogy megkérdezze:

Főpolgármester úr, Gábor, egészen biztos, hogy most neked ezt a könyvet kellett megírnod a felvidéki soknemzetiségű szerencse- és igazságkeresőknek a múlt század forradalmas eleji kirgizföldre kerüléséről?

 

Sajnos ez nem történt meg, Demszky Gábort egyedül hagyták, pedig a kiégés tüneteit csak a vak nem látta rajta. Mindannyian tudjuk mi lett ennek a vége...

 

2. Kósa Lajos

Kósa Lajos, politikus, országgyűlési képviselő, 1998–2014 között Debrecen polgármestere.

Kósa Lajos egy üdítő kivétel, a listán előtte és utána is olyan emberek szerepelnek, akiket megsavanyított, meggyötört a rájuk nehezedő nyomás. Kósa ezzel szemben a kiégésnek azon a szintjén van, amikor már semmi nem tudja felidegesíteni. Polgármesterségen túl, kormányzati pozíción innen, a felelősség nélküli könnyed létben téblábol. Talán a Loki lehetne egy kicsit jobb, de tulajdonképpen minden mindegy.

A riportokra úgy megy el, hogy halvány lila gőze nincs a témáról, látszik, hogy már a féloldalas felkészítőket sem olvassa el. Akarja ő, de egyszerűen nem tudja érdekelni a dolog. Konkrétan fizikai fájdalommal jár minden egyes előterjesztésnek minden betűje, ahogy minden perc zakóban, nyakkendőben, minden szippantás a szolgálati kocsi illatosított levegőjéből. Maximálisan nem érdekli már ez az egész és óriási pech, hogy ilyen szinten csak győzni tud a Fidesz, és neki valamilyen szinten ebben még benne kell lennie.

Egy pillanatra gondoljuk végig, hogy Magyarországon, ahol a hatalom, a pozícióhajhászás mindennél fontosabb, ez az ember önként otthagyta az egyik legnagyobb város polgármesteri székét, hogy aztán ne kopogtasson semmiért!

Ismered az érzést, amikor lefutsz egy kört és az utolsó métereken már azon gondolkodsz, hogy milyen jó lesz megállni, pihenni, erre valaki rád szól, hogy "gyerünk még egy kör!". Pokoli.

 

1. Tarlós István

Tarlós István,  magyar mélyépítő mérnök, politikus; 1990 és 2006 között Budapest III. kerületének (Óbuda-Békásmegyer) polgármestere, 2010 óta Budapest főpolgármestere.

Ha van ember akinek, megváltás lenne a leváltás az ő. A főváros és az egész ország technikatanára most már egyre erősebb késztetést érez, hogy minél több emberre kisugározza a rosszkedvét. Előrebocsájtja, hogy itt nem lesz mindenféle futkározás, a Szabadság hidat néha le lehet zárni, de csak addig, amíg meg nem látja, hogy valaki felmászik oda, ahova nem szabad. 

Sokunk élménye, hogy az iskola sportpályáit bezárják, hogy a fiatalok ne "tegyék tönkre", és ha be is lehet menni, legalább el kelljen kérni valakitől a kulcsot. Ez a valaki lett Tarlós István. Hiába idegesít ez az attitűd mérhetetlenül, de nem tudok nem arra gondolni, hogy ez neki a legrosszabb. Nem feltétlenül akart ő ilyenné válni. Ezt tették vele a körülmények. Azt hiszem ez a pontos kifejezés, ő maga is a körülmények áldozatának tartja magát. 

 

Figyeljünk oda egymásra! 

Demszky síkideg, Kósa kretén, Tarlós hisztis lett a köz túlzott ideg tartó szolgálatától. Ha látunk a környezetünkben olyan embert, aki kezdi egy kicsit túldolgozni magát, akkor szóljunk neki nyugodtan. Nem kell ezen megsértődni, jobb lesz mindenkinek. Aki fáradt kérjen cserét!

Létrejött a Baloldal-Jobbik Összefogás

Ezt is megértük

"Az ellenségem ellensége a barátom." - elv alapján a baloldali, liberális képviselők ma a Parlamenten másodszor próbálták megvédeni a Jobbikot. Az MSZP, Együtt, DK, LMP magától értetődő természetességgel állt ki Simicska Lajos és a Jobbik mellett. Miért?

 

Ha volt a mai magyar baloldalnak Orbánon kívül nevesített mumusa, akkor azok Simicska Lajos és a Jobbik voltak. Nem szabad lebecsülni a feledékenységet, de én még bízom benne, hogy emlékszünk erre. Simicska Lajos volt a kimondhatatlan, láthatatlan, az ördög mögött álló még nagyobb ördög. "Ma is megnyert egy közbeszerzést Simicska" - féle cikkek születtek nagyjából minden nap. All day, every day, ahogy a művelt német mondja. A korrupciónak a szinonimája volt Simicska neve, tudjuk jól, emlékszünk.

ogy.jpg

(Tényleg csak a vicc kedvéért: itt Jobbikos képviselők támadják Simicskát 2012-ben)

Aztán a Jobbik... nem is tudom hol kezdjem. Cigánybűnözés, Gárda, minden. Nem álltak szóba velük. Éjjel nappal féltek és féltettek tőlük. Nem 20 éve, hanem pár éve, nem csak ezen a néven működő, de azóta kicserélődött párttól féltek, hanem ugyanezektől az emberektől. Vonától, Torockaitól. Féltek. Nagyon.

Most a Fidesz plakáttörvényének a célja, az hogy Simicska Lajos ne tudja ingyen odaadni a Jobbiknak a plakáthelyeit. Tehát a Fidesz szeretne keresztbe tenni a Jobbiknak. Ennyi. A baloldal pedig, ahelyett, cinkosan félrenézne, beáll a Jobbik mellé. Most először fog össze nyíltan a két oldal a Fidesz ellen, ráadásul nem úgy hogy a Jobbik segít a baloldalnak, hanem úgy, hogy a baloldal segít a Jobbiknak.  

 4304778_1c957bf8823f1743250d2c796e590bbe_wm.jpg

(Jópofa, humoros táblákkal tiltakozott egykor az LMP Simicska ellen)

19-re lapot!

Ez a lépés több kérdést vet fel. Az első és legfontosabb következtetés, hogy a szavazásból, úgy tűnik, hogy a baloldal feladta a váltópárti reményeit. Ha ez nem így lett volna, akkor kapóra jött volna neki minden, ami a Jobbikot gyengíti. 

A másik inkább elvi hülyeségnek tűnik, de a valamiért úgy tűnik nekem, hogy a baloldali tábor egy része, akik elhitték, hogy félniük kell, nem tudnak ilyen könnyen már nem félni és nem tartják ezt jó ötletnek.

A baloldal belátta, hogy nincs esélye nyerni és látja, hogy a Fidesz alatt nem jut neki semmi. Ezekből - jobb híján - azt szűrte le, hogy akkor megpróbálná a Jobbik alatt... Lehet, hogy nem így van, de jelenleg nem tudok másra gondolni.

Miért nem úgy viselkedtek, ahogy egy győzni akaró politikai oldalnak kell viselkedni? Miért védik meg azt a pártot, ami mellettük áll a közvélemény kutatásokban? Miért támogatják feltétel nélkül azt az erőt, amely ideológiailag a legtávolabb áll tőlük?

 

Úgy látom nincs messze a baloldal-Jobbik összefogás, olyannyira , hogy már meg is valósult és elkezdte felzabálni a ma ismert baloldalt.

 

És mi van akkor, ha Orbán hortizik?

Horthy 60 éve halott. A szelleme mégis újra és újra kísért. Ellentmondásos történelmi figura volt, de jó lenne észrevenni, hogy amikor róla van szó a magyar politikai közéletben, akkor nem róla van szó valójában. Orbán sem róla beszélt, és nem is azért vette szájára, mert róla gondolt valamit. Addig fog ilyen baromságokat mondani, amíg pont azokat a reakciókat kapja, amiket vár. Azokat pedig megint megkapta.

screenshot_7_2.png

Akkor miről is beszélt Orbán?

Orbán szimbólumokról beszél. Azért emlegeti Horthy-t, hogy reakciókat váltson ki. Olyan reakciókat, amik illenek a politikai stratégiába. Ami nem más, mint hogy élezze az ellentéteket. Hogy fenntartsa a permanens harc állapotát. A saját tábort folyton harci kedvben kell tartani, az ellenfelet pedig a hisztis ajkévoló ballib értelmiségnek kell láttatni. Egyik sem nehéz, elég mondjuk annyit mondani, hogy Horthy kivételes államférfi volt. (bocs "államférfiÚ")

Orbán tényleg kivételes államférfinek tartja Horthy-t?

Vagy ezt gondolja, vagy nem. Én arra tippelnék, hogy semmit sem gondol. Azt hiszem, le kéne szokni arról, hogy komolyan vegyük a miniszterelnök úr értékítéleteit. Hogy miért? Elég elolvasni a 30-20-10-5 évvel ezelőtti véleményét ugyanazon kérdésről. Éppen azt mondja, amit hasznosnak gondol. Meg lehet vetni ezért, de eddig bejött neki.

Miben hisz Orbán?

Nem tudom.

Miért akarja, hogy azt higgyük róla, amit hiszünk?

Orbán azt hiszem ugyanúgy szereti a hívek imádatát, mint az ellenfelek félelmét. Ez nyilván dagasztja az egoját. Ezért talán szeret olyanokat mondani, amivel tudja, hogy megijeszt másokat. De hadd ne menjek el az annyira divatos "fejtsük meg Orbánt és Orbán beteg" irányzat felé, meghagynám ezt a feladatot a nyugdíjas DK-s pszichológusoknak. 

Nézzük a pragmatikusabb oldalát: a Fidesz politikája nem a teremtésre, a valódi kormányzásra épül, hanem a harcra. Nem az együttműködésre, hanem a megosztásra. A balfasz ellenzék meg partner ebben. Felveszik a kesztyűt. Más kérdés, hogy elég röhejesen festenek boxkesztyűben, ez nagyon nem az ő sportjuk. Az még nem derült ki, hogy melyik lenne az övék, de ez biztos nem. Na éppen ezért szeret velük boxolni a Fidesz. (ráadásul a Fidesszel szemben elszenvedett megalázó pofonokat úgy igyekeznek kompenzálni, hogy ellenzéki pajtásaikkal bunyóznak)

Így tehát Orbán, de leginkább valami második vonalas verőembere, rendszeres időközönként önt olajat a ballib értelmiség hiszti-tüzére. 

Milyen reakciókat vár?

Mondjuk azt, hogy Vágó István tudálékosan kiírja Facebookra Horthy bűneit. Ez miért jó? Hát...én meglehetősen negatív véleménnyel vagyok Horthyról, főleg arról a világról, amit teremtett, de amikor Vágó kezdi el ostorozni, akkor már majdnem szerethető figurává válik a tengernagy. 

2006 táján az akkori kormányoldalnak sikerült kitermelnie egy olyan közéleti kört, amelyik már soha a büdös életben nem nyeri vissza a hitelét. Eltűnhettek volna a süllyesztőben, de a Fidesz felismerte, hogy ellenségkép nélkül semmit nem ér az az üres maszlag, amit tolnak. Így hát életben tartják ezt a kört, el is nevezték viccesen, de nem túl találóan ellenzéknek, és hetente dobnak nekik enni, leginkább ilyen hortizós kontentet. 

Aranyosak. Amíg világ a világ elszórakoznának így együtt. A kormány és az ő kis ellenzéke. 

Ez káros?

Nézhetjük innen, nézhetjük onnan, de nehezen lenne letagadni, hogy a Horthy-korszak egy szemétre való, aljas rendszer volt. 

Mégis sokan letagadják ezt. Sőt, sokan egyenesen nosztalgiával emlékeznek róla. 

Ez önmagában nem káros, mert - akármennyire is riogatnak ezzel - letűnt korok nem épülnek fel nosztalgiából. Inkább elgondolkodtató, hogy mennyire nincs közös emlékezete az országnak, mennyire szöges ellentétét gondoljuk a közös dolgainkról, és milyen mély árkok vannak köztünk. 

Horthy kultusza azért élhet, mert soha nem tettek gesztusokat egymásnak az árok két oldalán állók. Nem ismerték el a másik veszteségét, nem osztoztak a fájdalmában és nem próbálták megérteni a személyes (családi) mozgatóit. 

Nem önmagában a Horthy-kultusz káros. Az káros, hogy 60 éve halott emberek emlékezete körül harcolunk, hogy egyesek nincsenek tekintettel mások veszteségeire, és viszont sem. És ami még károsabb, hogy a miniszterelnöknek aktuális és előszeretettel alkalmazott eszköze a múlt árkait újra ásni, és megosztani a népet: hergelni az egyik felét, és érzéketlenül megsérteni a másikat.

És az is káros, hogy senki nem képes felülemelkedni ezen az ócska játékon. A gyerek addig hisztizik, amíg figyelnek rá. A miniszterelnök meg addig riogat Horthy-val, amíg komolyan vesszük. Dehogy akar ő újra Horthy-rendszert, nem akar semmit, távol állnak tőle az elvek. Ahogyan azoktól is távol állnak, akik imádnak ezen rugózni. 

A megoldás már-már utópia. Könnyebben elképzelem magam egy űrhajóban utazva a Marsra, mint azt a Magyarországot, ahol az emberek kiegyeznek a múlton, és ahol nem mászik elő egy-egy történelmi szörnyeteg újra és újra szítani a gyűlöletet. 

Sokat keres Storck? - Magyarország viszonya a piachoz

Én az eredményekkel vagyok

Ha valakit Magyarországon támadni akarunk, akkor az aduász fegyver, hogy bedobjuk a köztudatba, hogy mennyit keres. Akárkivel beszéltem az andorrai vereség kapcsán, mindenkinek a második-harmadik megjegyzése az volt, hogy hallottam-e, hogy a Storck mennyit keres? Storck akkor is ennyit keresett, amikor megvertük Ausztriát, és mindenki idegen emberek nyakába ugrott a Margit-szigeten. 

A labdarúgás profi lett, a múltkori vicceskedő cikkem ellenére is. Mindenhol a világban magasak a fizetések. Gera, Storck, Dzsudzsák, Huszti, mindenki sokat keres, aki a foci környékén van, de ha ötöd ennyit keresne, az is sok lenne az emberek szemében. (Kivéve, ha valaki kettőt vág a portugáloknak, mert akkor a saját pénzemet is odaadnám neki, mindet!) Az angol harmadosztályban és norvég bajnokságban is többet keresnek a játékosok, mint a magyar parlamenti képviselők. 

Szóval, hogy ha be akarunk lépni erre a piacra, akkor magas béreket kell itthon is adni egy edzőnek, vagy elmegy máshova. A magas bér persze nem garancia a jó teljesítményre, egy hülyének is lehet sokat fizetni, ez a hibalehetőség benne van. De egy biztos, hogy jót olcsón nem találsz. Ez a helyzet. Ez egy részben felfújt piac szerte a világon, tele mindenféle pénzekkel, de ez van.

Akárki lesz a magyar válogatott edzője, az kellően sokat fog ahhoz keresni, hogy ha kikap, akkor ki lehessen szivárogtatni a bérét, és utána utálkozni lehessen az összeg miatt.

Ha mondjuk 1 millió forintot keresne, az nem érne meg egy bulvárcímlapot egy random három gólos vereség után? Dehogynem, 1 millió forint is nagyon sok pénz, "milliós fizetés". Egervári szerintem alkalmatlan volt fizetéstől függetlenül, ha 200 ezer forintot keresett volna, az is sok lett volna érte. Nem az került sokba, hogy sokat keresett, hanem az hogy alkalmatlan volt és eltékozoltunk egy csomó időt meg energiát vele. Pintér állítólag olcsó volt, mégsem hiszem, hogy ennek örülnünk kellene!

Strock ezek szerint drága, de vele valamiféle eredményeket elértünk.

1. Szakmai eredmények

Én hiszek az eredményekben, és azt gondolom, hogy minden más csak magyarázkodás, ha nyerünk és ha vesztünk, akkor is ezt gondolom. (Lehet mondani, hogy az osztrákok meg a portugálok lenéztek minket, de most akkor mondjuk, hogy mi meg lenéztük Andorrát? Ennek semmi értelme.) A játékosok eb előtti és eb utáni szezonja azt gondolom tűpontosan megmutatja, hogy milyen emberanyaggal kellett dolgoznia a kapitánynak. Nincs ebben semmi fikázás, szeretem én ezeket a srácokat, de látni kell, hogy ki hány kiló. A keret erejét többszörösen meghaladó mérkőzéseket játszottunk sorozatban, ami egyedülálló szakmai és lelki felkészítést feltételez. (Kérlek hagyjuk azt az érvet, hogy szerencsénk volt, mert akkor a vereségre is mondhatjuk, hogy csak balszerencsénk volt!) Az sem igaz, hogy csak azért voltunk ott, mert felhígították a mezőnyt, mivel a csoportból is továbbjutottunk, tehát hivatalosan is messzebb értünk, mint születésem óta bármikor.

2. Pénzügyi hatás

Megjelentek a boltokban a válogatott mezek, kis műanyagfigurák, kocsikra ragasztható zászlók. A szórakozóhelyek, kivetítők, tömve voltak! A magyar foci életében először megjelent a piacon és belekóstolt, abba, hogy hogyan is működik a dolognak ez a része. Ha nagyon keveset is, de ez az egész elkezdett hozni valami pénzt is. A magyar válogatott fogyasztást generált. Persze ez külföldön nem nagy dolog, de nálunk ilyen még nem volt!

football_heroes_1_darabos_bliszteres_figura_lang_adam_1288_lrg.jpg

(Jól látod, ez itt egy eladó Lang Ádám figura!)

3. Boldogság:

Ezek a szakmai és pénzügyi eredmények, a sok tízezer ember tavalyi franciaországi boldogsága, a sok százezer ember itthoni öröme mellett ez legalább valami. Olyan valami, amit a magyar fociban se ingyen, se drágán, se sehogy nem tudott produkálni senki évtizedek óta.

Storck hozott eredményeket, bevételeket és örömöt a fizetéséért, szóval, ha támadni akarják Storckot, akkor tegyék érvekkel, de ne a zsigeri irigységre alapozva.

süti beállítások módosítása