niche

Miért hagyták magukra a politikusok az országot?

2018. március 25. - nicheblog

Vajon minek köszönhető, hogy a minden elképzelhetőnél alacsonyabb morális szinten, teljesen ötlettelenül kampányoló kormánypárt a 2 hét múlva esedékes választások toronymagas esélyese? Pontosítva a kérdést: az ellenzéki oldal miért nem adta meg nekünk, egy rendes országot óhajtó magyar embereknek, a lehetőséget, hogy leváltsuk Orbán bűnszervezetét?

Ne szépítsük, 2 héttel a választások előtt már nem lehet csodát tenni. Pedig a megoldás kristálytisztán látszik, ahogyan látszott fél évvel ezelőtt is. Akkor, amikor el kellett volna kezdeni cselekedni. Ha egy valódi ellenzéki jelölt indul minden kicsit is esélyes körzetben, a Fidesz nem nyeri meg a választásokat - ezt tudjuk, látjuk, de mintha senki nem akarná ténylegesen megnyerni ezeket a körzeteket.

Az ellenzéki pártok vezetőinek le kellett volna ülnie egy eldugott, lehallgathatatlan terembe, és addig ki nem jönni onnan, amíg nincs lematekozva mind a 106 egyéni körzet. (persze ez már csak azért is utópisztikus gondolat, mert maga GYF küldte volna ki SMS-ben az információkat)

Aztán nekik és a kampányfőnökeiknek újra be kellett volna zárkozniuk ide, és addig ki nem jönni, amíg nem találják ki az egységes politikai kommunikáció alapelveit, a közös kampány operatív sarokpontjait, a kormányzati média ellen felépített alternatív csatornák tervét (2018 van, meg internet...), és aztán neki kellett volna állni dolgozni.

Ehelyett 2 héttel a választások előtt ott tartunk, hogy a legegyenesebb, leghatásosabb és legérthetőbb kommunikációt egy óriáscsirke csinálja.

Az összes többi összevissza beszél, üzenget, taktikázik, cselezget - esélyt sem adva a választóknak arra, hogy megtalálják a kormányváltó jelöltet a szavazólapon.

Biztos sokan kíváncsiak arra, miért viselkednek így a politikusok. Korábban ezen a blogon már írtam arról, hogy egy jelentős részük egyszerűen azért, mert a Fidesz irányítja őket. De mi van a többivel?

A többi egyszerűen végletesen korlátolt és önző. És mint ilyen, egyáltalán nem érdemli meg, hogy kormányra jusson. Azok az emberek ugyanis, akik az ellenzéki politika környékén maradtak, egzisztenciálisan függenek a politikától. Nem magabiztos, a piacon is megélni képes, független emberek, hanem a saját jelenlegi és jövőbeli remélt mandátumaik foglyai. A magyar ellenzéki politizálás ma arról szól, hogy sok dühös ember beáll sok kicsi párt mögé, amit kevés önző, korlátolt, bukott értelmiségi vezet.

Mit kezdene magával Karácsony Gergely a munkaerőpiacon? A válasz egyértelmű, a korábbi liberális kormányzati hátszél nélkül semmit. Ehhez képest az a parlamenti mandátum, amit most meg fog szerezni, parádés megélhetést biztosít neki, nulla felelősséggel. A polgármesterség nem ilyen jó biznisz, ott dolgozni kell, felelősség van, talán meg is unta ezt Gergő, ezért beleállt ebbe a miniszterelnökösdibe, amit ő maga sem hitt el egy percig sem. Felment egy olyan lista élére, ami tele van bukott szocikkal, azokkal a bukott szocikkal, akiket Gergő teli szájjal, undorodva szidott még 5 éve. 

Szóval mi, a Fidesz ámokfutásától viszolygó állampolgárok azért nem tudunk (pár egyéni körzet kivételével) olyan jelöltet választani, aki esélyes legyőzni a Fidesz-maffia helytartóját, mert a Gergő-félék megígérték otthon az asszonynak, hogy meglesz a havi 4-500ezer. Ezért elbábozzák, hogy ők miniszterelnök jelöltek, meg kormányváltó politikusok, és remélik, hogy valahogy összejön a listán annyi szavazat, ami az ő helyezésüket is mandátummal jutalmazza.

A helyi szinten politizáló párttársak pedig lila körmökkel kapaszkodnak a gondolatba, hogy ők lesznek az egyetlen jelölt, mert ők is megígérték otthon az asszonynak. (Igen, persze ők is tudják, hogy az egy jelölt a megoldás, de kizárólag magukat tudják annak az egynek elképzleni) A probléma az, hogy minden körzetben van 4-5 ilyen figura. És nincs a pártok élén egy ember, aki azt mondja: ő indul, ő meg visszalép, mert ez a megállapodás, és hát igen...a nemzetünk érdeke.

Közben az az ember, aki valószínűleg a legtöbb nettó munkaórát töltötte a választókörzetének megdolgozásáért, az azt mondta: hátralép. Juhász Péter 2014-ben is hátralépett, akkor viszonylag biztos mandátumtól, mert akkor is megszólalt az igazságérzete. Amíg Karácsonyok vannak és nem Juhászok, addig mi, szerencsétlen, jobb világot akaró emberek egyet tehetünk...ő, nem tudom, mit tehetünk. 

Szóval, miért is hagytak minket cserben ezek az emberek? Azért, mert még annyi eszük és/vagy szorgalmuk sincs, hogy felfogják, egy győztes kampány nekik is jobb lett volna, ők is nagyobbat szakítatának vele. De magukról sem hiszik el egy percig sem, hogy meg tudják csinálni. Rohannak elöl a zászlóval, szegény megtévesztett híveik utánuk, közben pedig pontosan tudják, hogy kizárólag a személyes egzisztenciájukért rohannak, a mögöttük lévők sorsa (és a többi sok millió sorsa) pedig sokadlagos kérdés.

Orbánnak végülis igaza van, ezek hazaárulók - csak nem olyan értelemben, ahogyan az egyre aljasabb gazemberré váló miniszterelnökünk mondja. Mondja, mert mondhatja, mert senki nem vágja szájba érte.

Szóval magunkra lettünk hagyva. És addig nem változik semmi, amíg ezt fel nem fogja minél több ember. Amíg egy percig is elhisszük a megélhetési politikusok zagyvaságait, amíg Gyurcsány fejével van kiplakátolva Budapest, amíg a kilóra megvett hitgyüli csordavezére tulajdonolja az 'ellenzéki TV-t', addig csak asszisztálhatunk az ország pusztulásához. 

A vásárhelyi csoda csak egy napig tart

 A hódmezővásárhelyi eredmény megmutatta, hogy igenis lett volna esély legyőzni Orbánt. De az ellenzéki politikusok nem ezzel voltak elfoglalva, inkább folytatták az önsorsrontást és a komédiát, amit 2013-ban kezdtek. A taktikáját tekintve mindenki tévedett, ezért a 2018-as választást az nyeri meg, aki a téves taktikája mellé a legerőszakosabb eszközöket választotta - a kormánypárt.

A 2018-as választást a Fidesz elvesztette, de mivel nincs aki megnyerje helyette, ezért mégis hatalmon marad - valahol ennek a gondolatnak a rögzítésénél hagytam abban egy időre a blogolást, mert ez az a pont, amiről el kell mozdulni, és amíg nincs elmozdulás, addig csak ugyanarról lehet beszélni, feleslegesen.

A hódmezővásárhelyi győzelmet most minden marginális párt a sajátjának fogja kezelni, pedig az égvilágon semmi nem történt, csak megtudtuk, amit eddig is tudni lehetett: a Fidesznek nem elég a migráncsozás, az ellenzéki pártokat pedig külön-külön elutasítja a nép, de egy Fidesszel szembeni jelöltre mindenki leszavaz, tök mindegy, milyen támogatók vannak mögötte.

Szóval a pártok örömködnek, pedig most lenne okuk igazán a szégyenkezésre. Az ellenzéki politikusok diadalittas beszédeket mondanak, pedig most kéne örökre eltakarodniuk dolgozni. Miért? Mert bebizonyosodott, hogyha nem a szart keverték volna 8 (vagy inkább 28) évig, akkor a Fidesz most SIMÁN legyőzhető lenne.

Mindjárt itt a választás, és az ellenzék olyan fejvesztett kaotikus állapotban van, hogy arra még az sem gondolt, aki tényleg minden marhaságot kinéz belőlük (azaz én sem gondoltam erre).

Korábban leírtam ide pár alap gondolatot, szeretném felidézni:

  • a Fidesz bázisa stagnál. A Kubatov lista, a migráncsozás, a Soros-tervezés egyet tud: összetartani a maradék szavazókat. A hódmezővásárhelyi választás igazolta ezt, ismét hasonló nagyságrendű szavazatot kaptak, mint a 14-es polgármester választáson. Csak most volt ELLENFÉL
  • a fentiek miatt ez a bázis akkor elég - akár a 2/3-ra is - ha az ellenzék fragmentált, és emellett kényszeresen idióta is, hol magától, hol valami furcsa külső sugallatra
  • a Jobbikkal össze kell fognia mindenkinek. Nem elvi alapon, hanem technikai alapon. Le kell váltani a kormányt, vissza kell állítani a demokratikus kereteket, aztán lehet félni a szélsőjobbtól egy tisztességes választáson, de addig is az 5-6 kulcsterületen rendbe lehetne tenni az országot (nekem egy jobbikos egészségügy miniszter reformja ugyanolyan jól esne, ha 6 helyett 1 órát kéne csak várni a sűrgösségin)

A tanulságok listáját frissíteném:

  • Kész Zoltán azért nyerhetett anno, amiért a tegnapi események is megtörténhettek: mert kicsiben képesek összefogni a pártok, hiszen ott nincs nagy tét
  • nagyban ez soha nem fog megvalósulni, amíg KariGeri vagy Gyurcsány Parlamentbe trükközése lesz egy-egy politikai párt legfőbb prioritása
  • a Fidesz soha, de soha nem lesz már ennél népszerűbb. Hatalmának megtartása így két vonalon lehetséges: Tovább folytatni az ellenzéki pártok megosztását, illetve tovább erősíteni a választási rendszer, és az egész politikai klíma brutális ellenszelét
  • Továbbra is azok a karakterek tudnak győzni a Fidesz ellen, akik nem régi pártkatonák
  • Az ellenzék most "rájött", hogy van esély, és elkezd kapkodni pár nappal a választás előtt. Mintha a 89. percben, 0:3-nál szerzett gól ébresztene rá egy csapatot, hogy az ellenfél verhető

És az állandó tanulság: a magyar ellenzék történelmi bűnt követett el azzal, hogy nem volt képes a 2018-as választást egy Orbán elleni népszavazássá tenni.

A prognózisom pedig semmit nem változott: az önzőség, butaság, korlátozottság és korrumpálhatóság továbbra is olyan konstellációkat fog alkotni az ellenzéki térfélen, ami elég lesz a Fidesznek ahhoz, hogy nyerjen - még úgy is, hogy már maguk a Fidesz tagok sem hiszik el a Német Szilárd nevével fémjelezhető szürreális álvalóságot. 

Mi lehetne a megoldás? Nem, nem az összefogás. Abban az értelemben nem, hogy Gyurcsány fogjon össze Karácsonnyal, meg Bokrossal meg Fodorral, na az nem. Az pont arra jó, hogy a vásárhelyen történtek helyett az legyen, ami eddig is volt. 

A 18-as bukás lesz az a tisztió tűz, ami esélyt ad eltakarítani a megélhetési ellenzékieket, hogy eltakaríthassuk a megélhetési kormánytagokat.

ps.: azért az marha érdekes, hogy mennyire nincs értelme már a Szigetvári-Vető féle elemzésben felállított kategóriáknak, mennyire simán veszthette el a Fidesz a Navrasics, majd a Lázár uralta körzetet/várost. Pedig az említett elemzés nagyon alapos, de közben annyira megváltozott minden, és erre a megváltozott valóságra mintha senki nem eszmélt volna rá...

A magyar ellenzék egy megbundázott focicsapat

Az Orbán-rendszert a saját ellenfelei tartják életben gyarlóságukkal és/vagy butaságukkal. Erre építeni a legnyerőbb taktika: ha van pénzed és kellő morális romlottságod egy meccset megbundázni, akkor miért próbálnál a játékod fejlesztésével nyerni? Az nehéz, az kockázatos. Egyszerűbb feldobni a megfelelő ellenfeleknek a megfelelő összegeket. Hogy lehetne veszíteni, ha nincs aki legyőzzön? És hova vezet, ha bundázók és bundázottak alibimeccse a magyar közélet? -  erről szól a cikk. 

Megjegyzés: a cikket Karácsony Gergely produkciója ihlette, aki azzal sem tudta volna magát jobban lejáratni, ha élő adásban gyilkol meg egy aranyos kutyát és egy ártatlan cicát. Gergő okos fiú, véletlenül nem csinál ilyet. És nem véletlenül...?

A bundakultúra születése

Nem, nem a Fidesz az ősbűnös, ezt csak korlátolt gondolkodással hihetnénk. A bundázás csak olyan környezetben tud kialakulni, ahol nincs igazi verseny, nincs kultúra, nincsenek elvek és nincsenek tisztességes vezetők. A politikában ezt a környezetet nem csak a Fidesz építette. Hanem azok is, akik most az ellenzékben ülnek (illetve az ő elődeik, például az a Tóth Csaba, aki vélhetően Karácsony bábmestereként is tevékenykedik néha).

A 8 év szoci kormányzás két nagyon káros jelenséget szült: egy mutyira optimalizált, átláthatatlan és tisztességtelen mechanizmust, amivel intézték dolgaikat a miniszteri szinttől az önkormányzati képviselőig. És egy sértett, komplexusos jobboldalt, amely most minden felgyülemlett sérelmét ezerszeresen túlkompenzálja, mert szentül hiszi, hogy a korábbi sérelmek kárpótlása az örökké tartó hatalom és gazdagság. 

A fentiek egyenes következménye a komplexusok diktatúrájának napról-napra zajló kiépülése. Ezt a rendszert nem csak a Fidesznek köszönhetjük, ahogyan a fennmaradását sem - hanem a Gyurcsányoknak, Molnár Gyuláknak, Karácsony Gergelyeknek (igen, neki is). 

A gyenge ellenfél nem kényszerít a jóra

Ha tudod, hogy a kapus a 13. percben direkt tizenegyest csinál, akkor a meccs előtt fegyelmezetten és alázattal készülsz? Na ugye...és ha tudod, hogy megvetted kilóra az ellenzéket, akkor alázatosan vezeted az országot az emberek szolgálatában? Nehéz kérdés, de a Fidesz erre könnyen válaszol úgy, hogy Soros  egy frászt. 

Senki és semmi nem készteti a kormányt arra, hogy jó legyen. Hatalomtól megrészegült rossz emberek állnak az ország élén, akik bármit megtehetnek bárkivel, mert már semmi nem gyakorol felügyeletet felettük. 

A morális összecsuklás

Vajon milyen érzés lehet Szigetvári Viktornak szaladgálni fel-alá a pályán, miközben tudja, hogy a társak vagy eladták a meccset vagy annyira utálják, hogy úgysem passzolnak neki?

Az egykori MSZP kormány egyik legpragmatikusabb nagyembere ma oda jutott, hogy ő lett az ellenzék szerencsétlen idealista hülyéje, akibe hol elölről, hol hátulról szúrnak késeket. 

Szigetvári és Karácsony esete mutatja be a legjobban, milyen sorsra jut az, akibe szorult még tisztesség az ellenzéki oldalon, és milyen szépen ellavírozik az, akinek nem is volt soha más célja, mint választósimogató mosollyal és okos szemüveggel undorító paktumokat kötni egy-két jó pozícióért cserébe.

Egy bundázó csapatban a nem bundázókat lenézik és kiközösítik, a külvilág felé nevetségessé teszik. A csalás ellen lázadók megbüntetése tehát már nem is a hatalom feladata, elvégzik önként a feladatot a megélhetési ellenzékiek, és még élvezik is. Ez a teljes morális összecsuklás, a semmirekellők felemelkedése, az értékek kiparodizálása.

A becstelenség monopóliuma

Lehetsz jobbos, lehetsz balos, lehetsz bármi, teljesen mindegy. A politikai önérvényesítésnek egy módja maradt: elfogadni a szabályokat, és az intézményesített tisztességtelenség viszonyai közt játszani.

Ma ott tartunk, hogy nincs olyan társadalmi szervezet, amely legalább saját falain belül megtartaná a modern demokráciák szabályait. A kór elszabadult, és mindent megfertőzött. Ma nincs kosárlabda klub, nyugdíjas egyesület, falusi önkormányzat...nincs semmilyen társadalmi szerveződés, amelyiket nem jár át a tisztességtelenség és a félelem.

Egyszer minden véget ér

Jelenleg ez a legoptimistább mondat, amivel biztathatják magukat azok, akik nem szeretnék 4 évente végignézni, hogyan süllyed egyre mélyebben saját morális mocskába a kormány, hogyan emelkednek az égig újabb és újabb politikai maffiózók, és hogyan jelenti be újra és újra Fodor Gábor, hogy most akkor megint nekiáll harcolni a kormány ellen.

Egyszer minden véget ér. Kérdés, hogy az életünk ér előbb véget, vagy a fojtogató rendszer, amiben élünk. És az is kérdés, hogy utána valami jobb vagy valami rosszabb jön. Jelenleg érdemesebb inkább a Fidesznek szurkolni a választásokon, mert az ellenfeleik még náluk is silányabb figurák. 

Vissza a focis példához: látod, hogy 11-ből 5 játékost megvett az ellenfél, 3 azt se tudja merre kell támadni, de a - szintén megbundázott - edző mégis játszatja őket, 2 pedig olyan önző, hogy inkább ellövi 40-ről, csak passzolni kelljen...na akkor mit csinálsz te, a tizenegyedik? Egyébként, ha bármit csinálsz, a - szintén megbundázott - bíró kiállít.

Mondjuk kiborítod a bilit, és megpróbálod elmagyarázni a szurkolóknak, hogy itt csalás van? Úgy jársz, mint Vass Ádám, aki a sajtó elé állt azzal, hogy címeres mezben eladták a társai a szerbek elleni meccset. Lejáratnak és ellehetetlenítenek - erre számtalan jól bejáratott módszer van, semeddig nem tart.

Ennek a cikknek a végén nincs megfejtés. Reméljük az életben lesz.

Az ellenzék Orbán kottájából játszik?

Az egy baromság (mármint egy nyilvánvaló kommunikációs blöff), hogy az ellenzék Soros kottájából játszik. A valóság még ennél is szomorúbb: akarva vagy akaratlanul, de a magyar ellenzék ma Orbán Viktor szépen megkomponált kottájából játszik. Egy hét alatt erre 3 tökéletes bizonyítékot is szolgáltattak a kiváló ellenzéki politikusok, nézzük sorra ezeket! A cikk végén egy izgalmas kérdés is lesz, remélem segítetek megválaszolni!

A kottáról

Mielőtt külön néznénk a 3 említett esetet, általánosan annyit az orbáni kottáról, hogy az ellenzék egészét, és az egyes szereplőket külön-külön kiválóan szorítja bele a kormánykommunikáció bizonyos ellenszenves sztereotípiákba.
Például: a drogos, felelőtlen Juhász; a kommunista, magyarellenes Gyurcsány; a nagyképű, arrogáns momentumosok. Idáig semmi érdekes nincsen, ez egy világos taktika. A bonyodalom ott kezdődik, hogy egyes politikai szereplők vajon miért nem veszik észre, hogy beszorultak ezekbe a népszerűtlen szerepekbe, amik alapvetően gátolják őket politikai céljaik elérésében? Vagy ha észreveszik ezt a beszorulást, miért nem próbálnak tenni ellene?
Mert ami látszik: akarva vagy akaratlanul, de minden ellenzéki párt, és sok fontos ellenzéki szereplő pontosan azt a negatív képet, azt az önmagának káros sztereotípiát erősíti, amibe Orbánék rakták őket. Így a 4. Orbán-kormány megalakulását addig semmi nem veszélyezteti, amíg mindenki hozza a maga ön- és közveszélyes ámokfutását, amit vicces nagyképűséggel ellenzéki politizálásnak hívnak. Na de lássuk a hét 3 legnagyobb ellenzéki hülyéjét!

Gyurcsány takarodj!

Gyurcsány tehette volna azt is, hogy elkezd kurvajó könyveket írni a baloldalról, de ő inkább úgy döntött, nem áll meg az ország kormányfői székből történő szétverésénél, ellenzékből is folytatja. Táplálja a baloldallal szembeni gyűlölet lángját, hatékonyan és elvitathatatlanul tehetségesen nyír ki különböző ellenzéki politikusokat, és összességében megnyeri a 3. választást is a Fidesznek. 

Nem takarodott el, inkább szítja újra a gyűlöletet magyar és magyar között, a legkárosabb és legütemtelenebb pillanatban mond baromságokat, és igen: előállt azzal, hogy aláírásokat gyűjt a határon túli magyarok szavazati jogának visszavonásáért.

Miért jó ez neki? Az exkomcsi, beszűkült agyú rajongótáborának ez nagyon szimpatikus lépés, így a saját bázisát egyben tartja, és miután sikeresen széttrollkodta a hasonló beállítottságú szavazókra hajtó MSZP miniszterelnök-jelölti projektjét, jogosan számít arra, hogy egyedül indulva is bőven bejut a Parlamentbe, újabb 4 éves felhatalmazást kapva ezzel a további kártevésre. 

Az ügyről: a határon túli magyarok szavazati jogával kapcsolatban tényleg nagyon sok a probléma. Konkrétabban: ez az intézményesített választási csalás egy formája. Hosszú lenne kifejteni, hogy miért, de a lényeg, hogy ez a szabályozás így 2-3 mandátummal előrébb hajtja a Fidesz szekerét. Erre azonban nem a jogfosztás a megoldás! Hanem a szabályozás megváltoztatása. Például: szavazhassanak levélben a magyarországi bejelentett lakcímmel rendelkező, de külföldön élő állampolgárok is; szigorítsák a nevetséges levélben szavazási metodikát stb. 

Ezek lennének a felelős válaszok a problémára. De Gyurcsány olyan választ adott, amivel ismét feltüzelte a jobboldali szavazókat, ami komoly segítség a kormány választási mozgósításához. 

Win-win: a kormány is nyert, Gyurcsány is nyert, csak azok vesztettek, akik nem egy elmeháborodott országban akarnak élni.

Fekete-Győr András - a megmagyarázhatatlan

Kevés figyelemre és becsületre méltó ellenzéki tevékenység van, ugye nem tévedek? Juhász Péter 5. kerületi munkája az egyik ilyen ritka teljesítmény. Sajnos pártelnökként teljesen súlytalan és olykor a teljes fejvesztettség jellemzi a "stratégiáját", de amit Rogán Antallal szemben tett, az gyakorlati és szimbolikus szinten is nagyszerű, és...bárcsak lenne még 50-60 ilyen egyéni körzet az országban, ahol így megdolgozzák a helyi fideszes maffiát.

Na, erre jött a Momentum, amelyik feltalálta a paradoxonnak és az abszurdnak azt a közös metszetét, amit még négyzetre is emelt, leöntött némi parasztvakító értelmiség vakító ál-újvonalas bullshittel, és az eredmény, figyelem:

nem a választási matematika alapján kialakított választási stratégia 

 

Ennek értelmében Fegyőr ráindult Juhászra, ami olyan, hogy egyszerűen felesleges is bármit mondani rá. Tényleg, mit lehet erre mondani? Mintha az egyik csapat középhátvédje egész meccsen a saját csatárát fogná követő emberfogással. 

Mi lehet erre a magyarázat? Nem. Meg sem próbálom megfejteni. Egyszerűen ez egy olyan szintű arrogáns ostobaság, ami nem érdemli meg, hogy megpróbáljuk megérteni.

Kicsit távolabbról nézve a jelenséget: a Momentum feltűnése nagyon jól jött a Fidesznek. Tovább szalámizza az ellenzéki oldalt, ráadásul a kooperáció szándékának és a politikai bölcsességnek a szikrája sincs meg ezekben a srácokban. Szóval eddig is illettek az orbáni kompozícióba, de így, hogy kijelentik, hogy a választási matematikát figyelmen kívül hagyják...a rendszer lényege az, hogy amíg az elvek, és nem a pragmatikus gondolkodás (=választási matematika) az ellenzéket mozgató erő, addig teljesen esélytelen a kormányváltás. 

Élt egy sztereotípia az Momentumról, miszerint kioktató, önző és arrogáns. Én szerettem volna nem elhinni. Erre ők bebizonyították nekem és az összes többi állampolgárnak is, hogy a sztereotípia jogos. Bravúros politizálás, tényleg. 

Tóth Bertalan és csak a  szokásos

A poszt írója elfáradt a poszt végére. Elég fárasztó ugyanis az a tehetetlen düh, amit az ember akkor érez, amikor belegondol, hogy a cikkben említett figurákon múlik az ország jövője. 

Így megfáradva mit is lehetne írni az alábbi jelenetről?

Tényleg hagyjuk az egészet...csak gyorsan annyit: az MSZP szerepe a színdarabban, hogy egy töketlen, megosztott, gyenge, kaotikus, elveit és erejét vesztett, minden megmozdulásában idiotizmust sugárzó bagázs képét mutassák. Így lesznek ők, mint legerősebb "demokratikus" ellenzéki párt, a második bástya (GYF mellett), ami őrködik a NER megdönthetetlensége felett. Elég jól hozzák a szerepüket, kizökkenthetetlenül jól.

Mindeközben: a legújabb mérések szerint minden komolyan vehető kutatónál erősödött a Fidesz támogatottsága. Micsoda véletlenek vannak.

Jöjjön a kérdés:

 

DK-tól Jobbikig - a kormány legyőzhető, ha mindenki úgy akarja

A 2018-as választásokon a kormány leváltható, mert elkövetett egy hibát: túltolta az amúgy jól kitalált stratégiáját. Hiába aprózta fel az ellenzéket, hiába látszik most teljesen esélytelennek a kormányváltás, az események olyan irányban fordultak, hogy elképzelhetővé vált az elképzelhetetlen: a teljes összefogás, a DK-tól a Jobbikig. 

A folytatásban arról lesz szó, hogy miért állt elő ez a helyzet, milyen keretek mentén valósulhat meg a kormányváltó összefogás, és milyen következményei lehetnek egy ilyen választási akciónak.

I. Miért és miért most? 

1. A kormány a falig tolta az ellenzéket

Az MSZP-be akkorát rúgott a Fidesz Botka kinyíratásával, hogy már el kellett küldeni Németh Szilárdot "vitázni" Molnár Zsolttal, hogy az egy kicsit elbábozhassa az ellenzékesdit. A Fidesz is érzi, hogy hatalmának egyik bástyája, a nem túl erős, de nem is túl gyenge MSZP, most ledőlni látszik. Így a pártban lévő, nem a Fidesz által rángatott emberek számára simán elfogadhatóak lesznek olyan pánikmegoldások, amik korábban fel sem merülhettek. A tét ugyanis a túlélés lett.

A Jobbik betámadása sem túl értelmes megoldás a Fidesz részéről. Betiltással fenyegetőzni, rendőrökkel plakátot leszedni nem jó ötlet, éppen arra jó, hogy alapot adjon egy, a kormány elleni közös fellépésre, ahol a politikai különbségeket félre KELL tenni. Kell, ugyanis teljesen mindegy, ki mit gondol a politikáról, ha már politizálni sem lehet.

Nem gondolom, hogy a Fidesz ott tartana, hogy pártokat szüntet meg, de a mostani retorikája nagyon közel van ehhez. És ez elindíthat egy újfajta összefogást, ami nem politikai-ideológiai alapon, hanem valami ennél sokkal erősebb alapon állhat. A sarokba szorított állat analógiája működhet, meglepő erővel ráadásul. Paradox, de lehet, hogy éppen a kormány túl hatékony ellenzék rombolása forrasztja ebbe az ellenzéket, hiszen lassan mindenkinek leesik, hogy a fragmentált működés az örök reménytelenség taktikája.

2. A kormány a falig tolta saját magát - a Sorosozás nem old meg mindent

Nem csak az ellenzék kerül lassan kényszerhelyzetbe, de a kormány magának sem adott másik utat, csak a teljes idiotizmusét. Ez pedig veszélyes lehet. 

Ismerjük az unalomig ismert képletet: a Fidesznek kell kb. 2 millió ember, akit folyton tüzel és egyben tart, és kell egy megosztott ellenzék. A megosztott ellenzék megosztottságát az előző pontban leírtakkal veszélyeztetik, a saját tábor egységét pedig azzal, hogy egyre nagyobb baromságokat mondanak, egyre vállalhatatlanabb stílusban.

Ma például ezt mondta egy államtitkár a Parlamentben: „A sátán/Soros terv ellen küzdeni keresztény kötelesség”

Nézzük meg közelebbről ezt a 2 millió embert: nagy részük az a szerencsétlen, akinek semmivel nem jobb a Fidesz alatt (sőt), de elhiszi, hogy félni kell Brüsszeltől, meg Sorostól, és Orbántól várják a védelmet.
A másik részüknek tényleg jobb, mert kaptak néhány trafikot, járdafelújítást vagy könyvtár igazgatói állást. Ennek a rétegnek a nagy része viszont pontosan tudja, hogy amit Orbán mond, az köszönőviszonyban nincs a valósággal, de amíg ez a rendszer garantálja a jólétet, addig leszavaznak a Fideszre.
Leegyszerűsítve: a retorika azoknak szól, akiknek rossz, a valós tettek meg azoknak, akiknek jobb. A kérdés, meddig tudják a második csoportba tartozókat etetni, mert ezeknek az embereknek sem jut ám már túl sok, és ezek az emberek is észreveszik, hogy "már minden a Lőrincnek megy", és ezek az emberek nem kajálják be a migráncsozós bullshitet, sőt, egy részüket kifejezetten irritálja. 

A Fidesz egységes, ahogyan a tábora is. De ha az ellenzék váratlanul új harcállást venne fel, akkor az a Fideszen belül is érdekes törésvonalakat alakítana ki. Navracsics, Pokorni, de már Lázár sem ujjong örömében, a főnök ámokfutását látva, ezt se feledjük...Nyilván most a hűséges idióták vannak az első sorba állítva, de ezzel pont a feszültséget növeli Orbán. Akinek egy pici esze is van, az most már nem érzi magát komfortosan a Fideszben. 

Egyszerűen nem lehet mindenkit lesorosozni, nem lehet a kórházak témájában interpelláló ellenzéki politikusnak minden alkalommal sorosozással válaszolni - a kormány viszont elindult ezen az úton, és nem fordulhat vissza. 

3. 100 dolog elválaszt, de 1 összeköt

A baloldali összefogás nagy problémája mindig az volt, hogy mi legyen a vállalhatatlan arcokkal. Ez a dilemma nagyjából ki is nyírta a baloldal esélyeit, mert egyszerűen nem volt jó válasz a dilemmákra. 

A dilemmát úgy lehet feloldani, ha emeljük a tétet. Fogjon össze mindenki mindenkivel, így értelmetlenné válik az ellentétek mentén politizálni. Kit érdekel hogy bekerül-e Gyurcsány a Parlamentbe, hogy több egyénit is megnyer a Jobbik? A tét nem ez. A tét az, hogy lesz-e egyáltalán értelme politizálni, mást akarni, jobbat akarni ebben az országban? 

Rengeteg dolog áll az ellenzéki pártok között. De az az egy mindenkit összeköt, hogy ezt a kormányt meg kell állítani, amíg nem késő. 

Tovább menve: nyilván van 5-10 olyan pont, amiben DK-tól Jobbikig mindenki egyetért. Mert gondolom senki nem akar még rosszabb kórházakat, még több lopást, még kevesebb pénzt az oktatásba, még több antidemokratikus intézkedést, még több kivándorló fiatalt.

 

4. A '2022-re készülünk' taktika már most megbukott

A Momentum az egyik olyan párt, amelyik talán az "arcvesztés kockázatát elkerülendő" kimaradna egy ilyen súlyos és vállalhatatlan arcokkal tarkított összefogásból.

De mi értelme is lenne ennek? Nagyjából semmi. Már most látszik, hogy ha az ellenzék nem lép meglepőt, és nem próbálja átvenni a kezdeményezést, akkor újra és újra ugyanazzal a taktikával győz majd a Fidesz. 

Mi lesz más 22-ben? Még rosszabb helyzetben lesz az ország? És? A választásokat akkor is a Fidesz tartja majd a kezében, hiszen nem lesz akkor sem hasonló súlycsoportú ellenfele.

II. Hogy kivitelezhető a kivitelezhetetlen? 

1. A teljes összefogás legfontosabb üzenetei

Az ilyen típusú összefogás-ötletek ellen mindig azt az érvet hallottuk, hogy kizárt, hogy egy DK-s olyan listára szavaz, ahol ott van Vona, vagy kizárt, hogy egy Jobbikos leszavazzon egy MSZP-s egyéni jelöltre.

Ez az érvelés butaság. Miért, mit fog csinálni a Jobbikos? Nem megy el szavazni, az jobb? Azzal megoldódnak a problémák? A választási kampánynak egy ilyen összefogás esetében három feladata lenne:

  • elmondani, hogy külön mindenki nagyot bukna, együtt mindenki egy kicsit nyerni fog, és végeredményben eltakarodik Orbán
  • elmondani, hogy a kormánynak megbocsájthatatlan bűnei vannak, és ezeket megállás nélkül sulykolni 
  • elmondani, hogy mi az a néhány terület, ahol kormányváltás esetén azonnali intézkedéseket vállal az új kormány (egészségügy, szegénység, kivándorlás, korrupció stb.)

2. A legkevésbé elutasított esélye

Ki legyen a miniszterelnök-jelölt? Azt gondolom, hogy két meghatározó elv mentén kell kiindulni a kérdés megválaszolásához. Az egyik elv az, hogy az összefogási paletta közepéről kell választani. Hiszen aki középen van, az senkitől sem esik olyan távol, ami kizárná az elfogadását. 
A másik elv, hogy nem a népszerűség számít igazán, hanem az elfogadás esélye. Aki a legkevésbé elutasított, annak van a legnagyobb esélye rövid idő alatt a legnépszerűbbé válni. Példa: lehet, hogy Vonának több szavazója lenne most, mint Szélnek, de vajon melyiknek van esélye pár hónap alatt más táborokból sok szavazót megnyerni?

Az előző példában meg is válaszoltam a kérdést: Szél Bernadett lenne a legalkalmasabb.

3. Szakértő kormány, ügyek mentén 

Egy ilyen széles koalíció nem működhet másképpen, mint egy projekt. Meghatározott célokkal, meghatározott felelősségi körökkel, politika nélkül.

Ez elég viccesen hangzik, mert politikai pártokról beszélünk, de egyszerűen nincs más választásuk. Nyilván  a kormányzás, mint az elejétől kezdve deklaráltan válságkezelő, szakmai jelleggel. 

Nyilván marha könnyű ezeket a mondatokat leírni, de a gyakorlatban összefogni egy ennyire heterogén és egymással szemben ellenérdekelt, szedett-vetett bandát...maga a lehetetlenség. Óriási fegyelem és önuralom kell ehhez, és ezek pont azok az erények, amik nem igazán jellemzik az átlag magyar politikust. 

A szakértői kormány meg tipikusan az a kifejezést, amivel olyan kétségbeesett politikusok szoktak dobálózni, akik egyáltalán nem szakértők, de annál inkább törtető politikusok. 

Ezért a legfontosabb az lenne, hogy 5-10 ügyben konkrét vállalásokat tegyenek a pártok, a magyar embereket leginkább érintő, és legjobban kommunikálható ügyekben - egy ilyen széles koalíciónak ugyanis semmi más nem adna legitimációt, mint az, hogy ezeknek a sorsdöntő ügyeknek a rendezését megoldja.

Szóval nem lenne ez sem egy fáklyás menet, de legalább az esélyt megadná valami változásra. 

4. Az árkokat ideiglenes betemetni! 

A fenti, vállalt ügyek mentén folytatott kormányzás alapja, hogy ne komcsizzák meg nácizzák le egymást naponta a koalíció tagjai. Erre nincs garancia...

De abban meg lehet állapodni, hogy a politikailag kínos ügyeket a következő választásokig jegelni kell.

Abban mindenki egyetértene, hogy emelni kell az egészségügy költségvetését, abban senki sem, hogy hogyan kéne kezelni a menekült-problémát. 

Maradva a példánál: ha én, mint választó, garanciát kapnék arra, hogy emelik az ellátás színvonalát, de cserébe minden menekültügyi szabályozás maradna úgy, ahogy van, akkor azt mondanám, ok. 

Ez a példa az, ami a látszólag életképtelen ötletnek a megvalósíthatóságát bizonyítja. Képesek vagyunk mindannyian áldozatokat hozni, engedni a vélt igazunkból, ha tudjuk, hogy ezzel egy magasabb szintű problémát oldunk meg. 

5. Mi lesz a kollaboránsokkal?

A Fidesz kollaboránsainak kifejezetten szuper volt az eddigi fragmentált, értelmezhetetlen közeg - lehetett kavarni, zavaró repülni, ide súgni, oda dezinformálni stb. Bizonyos balos háttéremberek például egyszerre 2-3 pártban kavarták az amúgy is zavaros vizeket.

Egy olyan rendszerben, ahol mindenkinek egy irányba kéne eveznie, egyszerűen kiabálna, hogy ki az, aki ellenérdekelt.

6. Listák és jelöltek

Ez a kérdés egy külön posztot is kitöltene, ezért inkább nem megyek bele részletesen. A lényeg: közkeletű vélekedéssel ellentétben van megoldás a választási matematika területén is.

Sőt! A Fidesz a rendszerét egy fragmentált ellenzékre alakította ki. Ha ez átfordul, akkor földcsuszamlás-szerű győzelmet arathat az ellenzék - a matek tehát éppen nagyon sebezhetővé teszi ezt a rendszert. 

A listák és a jelöltek leosztásánál minden azon múlik, hogy ki mennyire lesz képes áldozatokat hozni és felelősen gondolkodni. Nehezen képzelek el egy felelős és áldozatkész Gyurcsány Ferencet, de ebben a helyzetben egyszerűen bele lenne kényszerítve ebbe, még ő is. Miért? Mert itt már tényleg nyilvánvaló lenne, hogy aki kimarad, az a Parlamentbe sem jut be.

A leosztásnál egyébként  a minél több matematika, minél kevesebb elv kellene, hogy működjön. Egyszerűen azért, mert ha nyerés van mindenki nyer, az pedig akkor lesz, ha minden megoldás az optimum felé tesz lépéseket és engedményeket.

7. Morális problémák

Ezt a pontot szeretném gyorsan elintézni: Az összefogás szélessége az, ami értelmetlenné teszi a fintorgást. Egy baloldali összefogásban lehetnek nem kívánatos személyek, az LMP-t is megértem, hogy nem fog össze mondjuk az MSZP-vel. De ez egy más helyzet. Itt érdemes áldozatokat hozni, mert van miért. 

Tök jó lenne, ha olyan országban élnénk, ahol a demokrácia megoldaná ezeket a problémákat, de nem olyanban élünk. A baloldali szavazóknak meg üzenem, hogy a Fidesz már rég annyira a jobb szélre tolta magát, hogy a Jobbik ahhoz képest már lassan marxista lesz. 

Összefoglalva

Már mindenki tudja, mi a Fidesz választási stratégiája, hiszen éppen másodszor látjuk működés közben. Azt is látjuk, hogy a legnagyobb kockázat, ha az ellenzék nem vállal kockázatot: ha a biztos vereség tudatában, kicsinyes mamlaszként szaladnak az újabb demoralizáló vereségbe.

Pedig a kormány verhető. A matematika is meg van hozzá (éppen a saját rendszerüket lehet ellenük fordítani), és a választói hangulat is meg lenne, hiszen súlyos és mindenkit érintő gondokkal küszködik mindenki, aki kiszorult a NER Kánaánjából. 

Felelősség és áldozatkészség - ennyi hiányzik csupán.

Egy optimista cikk Botka bukásáról - innen már csak jobb lehet

Az ellenzék berkeiben most valami furcsa depresszió-hullám söpör végig. Amit két okból sem értek. Az egyik, hogy pontosan látni lehetett Botka végét, abban a pillanatban, hogy jelölt lett. A másik, - ennél fontosabb - hogy a mai történések a jó irányba vezetnek, hosszútávon. Mi abban a jó, hogy az ellenzék megint kinyírt egy miniszterelnök-jelöltet? Hát...valahogy úgy mondanám, hogy a megtisztuláshoz vezető út hosszú, sok stációja van, és el kell érni a szakadék legaljára, hogy onnan egyszer fel lehessen jönni.

Az ellenzéknek először magával van dolga 

2014 óta értetlenül nézem a különböző ellenzéki politikusokat, akik kormányváltásról beszélnek. Nyilván nekik az az érdekük, hogy az a 17 ember legalább komolyan vegye őket, akik előtt éppen beszélnek. De az igazság komor és rideg, ahogy szokott: addig nem kéne a bajnokság megnyeréséről beszélni, amíg a csapat fel sem jutott az első osztályba. A Fidesznek ma nincs kihívója a tőle balra eső térfélen, szomorú, tudom, de ez a matek ez már csak ilyen kegyetlen természetű tudomány. 

Az ellenzék első dolga az lenne, hogy kitermelje a saját vezérét. A saját történetét, ami a NER antisztorija, a saját hőseit, a NER ezerszer lejáratódott figuráival szemben, a saját ügyeit a kormány hazug ál-ügyeivel szemben, és a saját valóságértelmezését, aminek a középpontjában az emberek valós világa áll. És a saját technikáit, amikkel legyőzhető a nyomasztó médiatúlsúly (2017. van, minden lehetséges)

Maradva pozitív hangulatban: lehet, hogy ez marha nehéznek és nagyon messzinek tűnik. De csodák vannak. Mert ma minden sokkal gyorsabb mint régen (mint 10 éve), ma egyszerűen gyorsabban történnek a dolgok, és erősebben ütnek a jó szimbólumok, gyorsabban terjednek a hullámok. És még egy fontos dolog: ez a kormány nagyon rossz. Tovább megyek: gonosz (legalábbis simán lehet a gonoszt látni benne). És egy ilyen erő ellen igenis össze lehet fogni. Milyen alapon? Mint minden heroikus sztoriban, a jó nevében - erről szól a történelem, az irodalom és filmtörténet jelentős része. 

A jó és a rossz csatájának van egy fontos feltétele: a rosszal szemben tényleg jók, legalább csak egy kicsit jók álljanak. És ne a gyurcsányferi, aki a baloldal nevében nyírta ki a baloldalt. Ez az ellenzék dolga magával: állítsák fel végre a "jó a rossz ellen" sztorit. Ha ez megtörtént, az az origó, onnan érdemes kormányváltásról beszélni. Politikai tengelyekről, jobb és baloldalról is felesleges beszélni már. Az nem jobb-baloldali kérdés, hogy saját kórházaink romjain rohadunk meg, és az sem, hogy egy disznófejű gázszerelő birtokolja az országot. Ez jó és rossz kérdése.

Botka fontos üzenetekkel távozott

Botka bukásának egyik pozitív hozadéka, hogy senki nem tartja már vissza attól, hogy kimondjon fontos dolgokat. Például azt, hogy ma minden ellenzéki pártban, és a pártok közötti zavaros térben ott ülnek a Fidesz ügynökei. 

Azt gondolod, hogy csak sértődött és vagdalkozik és másra fogja a vereséget? Nem. Sajnos igaza van. Én csak azt nem értem, miért akart miniszterelnök lenni egy ilyen társaság élén, de ez legyen az ő gondja...Szóval a Botka által leírt emberek léteznek. Én is találkoztam velük már 2013-ban. De ez egy névtelen blog, így nem kezdek névsort és sztorikat írni. Persze, névtelen blog...bármit összehordhatok én is. De az események azt hiszem a leírt teóriát erősítik.

Ugyanazt a cselt harmadszor már senki nem eszi meg

Lehet, hogy hülye vagyok, de például Szél Bernadettben látok potenciált. Azt hiszem, ilyet hosszú évek óta nem gondoltam senkiről. Szélnek 18-ban kell megnyernie a csatát, hogy eséllyel elindulhasson 22-ben. Nem lesz könnyű, de azt biztosan megtanulta, hogy a Bajnai és Botka-féle utat messze el kell kerülnie. 

Mi is ez az út? Nehéz pontosan megfogalmazni, a lényege az, hogy mindkettejük vesszőfutását az okozta, hogy érintkeztek a szarkeverésben legendásan legendás balos háttéremberekkel és azok bábjaival.

Ezt a világot örökre ignorálni kell, mármint ignorálni, és támadni. A jövő győztes jelöltje ugyanabba a sötét és gonosz skatulyába kell dobja Molnár Zsoltot és Gyurcsány Ferencet, mint Rogán Antalt. 

A MSZP-nek pusztulnia kell

Azt hiszem ennek a sztorinak itt a vége. Ez a párt már évek óta nem tudott semmilyen ideológiai, tartalmi, szakmai, emberi közösséget alkotni, a puszta túlélési evickélés jelentette a létének értelmét. Szükségünk van nekünk, jobb jövőt kívánó magyar állampolgároknak egy ilyen pártra? Amelyik egyszer már csődbe vitte az országot, aztán 2/3-hoz segítette a Fideszt, majd azóta folyamatosan arra lép és olyat, ami a kormánynak a legjobb?

Na ugye. Botka kálváriája talán-talán olyan folyamatokat indíthat el, ami egészen a pusztulásig vezet. Minél előbb, annál jobb.

A szakadék legalja még messze van...

Nyilván valahol április körül. Szerintem most ember nem tudná megtippelni, hogy kik, hogyan, kivel, hol indulnak. De az biztos, hogy ez a tény önmagában arra enged következtetni, hogy csúnya bukás lesz. Szomorú, de megérdemelt eredményt ér el az ellenzék. 

Ha szerencsénk van, akkor az MSZP és a DK is megsemmisítő vereséget szenved. A többi ellenzéki erőnek most ebben van felelőssége, hogy senki ne nyújtson a kamu összefogás-kényszertől vezérelve segítő kezet egyik posztkommunista pártnak se. 

Aki a leggyorsabban és a legvállalhatóbb arccal mászik ki 2018 szakadékából, annak kell drukkolnunk, hogy végre izomból nekiessen a NER-nek, mert elég szomorú lenne egy fél életet leélni ebben a sehova nem tartó, kiüresedett rendszerben. 

Orbán addig él, míg az ellenzéke ki nem hal

Az ellenzéket miért nem lehet leváltani?

Elég unalmas már a magyar politikáról blogolni - mindig ugyanaz történik ugyanis. A kormány ellenszenves dolgokat csinál, az ellenzék pedig mindig egy újabb szerencsétlenkedéssel jelzi: nincs határ, a magyar kormány bármit megengedhet magának, mert nincs ellenfele.

Ellenfél nélkül pedig bármit megtehetsz, ez a politika logikája. Emiatt van, hogy ezen a blogon igyekszem nem szidni a kormányt, hiszen azzal semmire nem megyünk. A kormány olyan amilyen, tudjuk, hogy rossz, de kevés ez a megállapítás - le kéne győzni értelmes, felelős ellenzéki politizálással. Ezért igazi szégyellni valója az ellenzéknek van, ők azok, akik elárultak minket, ők azok, akik cserbenhagytak, akik ragaszkodnak a nem létező kis pozícióikhoz, bármi áron - miközben tudják, hogy nem győznek, na ez az árulás.

Ha egy kormány meg tud bukni, és elhúzni a kormányzás közeléből, akkor egy ellenzéki "elit" miért nem tud elhúzni örökre a politika közeléből? Miért kell az idők végezetéig Gyurcsányt és Fodort nézegetni, míg lassan minden reményünk elveszik arra, hogy élhető országban öregedjünk meg?

tenyezo_hu_1.jpg

Ezerszer leírtam: a kormány hatalmának kulcsa a magyar ellenzék. A hatalom a választásokon dől el, ahol pártok indulnak. Ha elintézed, hogy nálad alkalmatlanabb, idiótább és megosztottabb pártok induljanak, te nyersz. Mindig. Akármit csinálsz. Lehet háborogni, hogy Orbán mekkora barom, mit mondott már megint a Bayer, hogy éget minket Szijjártó - de ezzel csak a saját felelősségünket ódázzuk el. 

Ami most az ellenzéki oldalon történik...nos, arról nem fogok most részletesen írni, szóra sem érdemes ugyanis. A lényeg, hogy sikerült a 2014-es legendás Összefogás borzalmainál is súlyosabb állapotba kerülni, és bár a Fidesz is gyengébb talán, kizárólag a Jobbikon múlik, hogy lesz-e kormányváltás.

Ki a hibás? Orbán? Vona? Soros? A válasz egyszerű. Az összes felelőtlen, ostoba, szűk látókörű, magát politikusnak nevező megélhetési zakóviselő. Ők a hibásak. A te jövőd is rajtuk múlik, az enyém is - és ők eljátszották a jövőnket.

Orbán csinálja, amit csinál, úgy, ahogy - kaphatunk agyvérzést, üvöltözhetünk az ATV betelefonálós műsoraiban, de akkor is ezt fogja csinálni. Egészen addig, amíg fel nem lázadunk. Nem Orbán ellen. Hanem a magyar ellenzék ellen. Milyen ellenzék az, amelyik 7 év alatt nem volt képes még harci alakzatba sem állni, nem hogy csatába menni, és főleg nem csatát nyerni, a háborúról nem is beszélve...

Ebben a cikkben tényleg nem megyek bele részletekbe. Ez egy indulatos cikk, mert a rációnak már helye nincs. Olyan lenne az ellenzék húzásait elemezni, mintha egy bundameccs taktikai variációt taglalnám.

Nem sorolom - megtettem egy csomó régi posztban - hogy mit, hogyan és miért rontottak el a pártok, sokszor meggyőződésem szerint tudatosan. Akinek még magyarázni kell, hogy a magyar ellenzék elárulta a saját hazáját, annak úgyis mindegy...az menjen el, és szavazzon Gyurcsányra, aztán kiabáljon az ATV-n. 

Van egy nagy különbség 2014-hez képest: '14 előtt a Fidesznek el kellett intéznie, hogy az ellenzék kinyírja Bajnait. Volt ugyanis egy jelölt, volt egy irány, volt egy elképzelés, volt egy kampánystáb, amelyik nem fejjel lefele plakátolta ki a a jelöltjeit, és voltak akik pénzzel is támogatták ezt a víziót. Az Összefogás arról szólt, hogy ezt a potens jelöltet a vízióval együtt kinyírják, sikerült. Most már nincs is kit kinyírni. Elég nézni, ahogy Karigeri, Botka, Juhász, Fodor, Gyurcsány, Széll és Fegyőr 3 ember előtt kampányol, és csinál full hülyét magából, mint wannabe miniszterelnök. 

A konklúzió: az egész magyar ellenzék leszerepelt és ideje eltakarodnia a versenyszférába, kamatoztassák ott briliáns képességeiket. Ja, hogy éppen Bajnai az egyetlen, aki nemzetközi szinten komoly pozícióba tudott elhelyezkedni, érdekes, nem? Aki maradt, azért maradt, mert a pártosdiból származó pénzek nélkül konkrétan éhen halna. A 2018-as választásnak már lőttek. Ideje lenne 2022-re koncentrálni, mert kell 4 év ahhoz, hogy felépüljön valami. Ha nem, akkor jobb ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy a rossz és a mégrosszabb lesznek az alternatívák. Aki ma 30-as, mint én, elfelejtheti, hogy valaha egy nyugodt és normális országban éljen aktív éveiben. Köszönjük azoknak, akik hagyták, hogy így legyen. 

Ps: nem arról szól a cikk, hogy össze kellett volna fogni. Mindegy, hogy külön-külön, vagy összefogva indulnak alkalmatlan, lefizetett, megzsarolt, lejáratott emberek, vagy összefogva. Az eredményt a matematika talán picit befolyásolja, de a lényeg ugyanaz. Az emberek nem kérnek ezekből az alakokból. Sem együtt, sem külön-külön.

Egy olimpiai bajnok a Jobbik tökéletes jelöltje

A Jobbik feltalálta a meleg vizet: bármennyire meglepő, választást nyerni jó jelöltekkel lehet (ezzel nem azt mondom, hogy a Jobbik választást fog nyerni). Az ellenzék baloldali felének is lehetősége lenne arra, hogy jó jelölteket állítson, de ennél már 7 éve sokkal fontosabb dolga akad: saját magát kinyírni. Eközben a Jobbik Somogy megyében olyat csinált, ami több mint előremutató. Az eredmény: bár utálom a Jobbikot, és nem vagyok hajlandó elfelejteni, honnan jöttek, milyen eszméket képviselnek, de mégis Dr. Steinmetz Ádámra, az olimpiai bajnok vízilabdázóra szavaznék Somogy megye 3-as választókerületében, ha kötelező lenne szavazni (szerencsére nem az). A cikk végére kiderül, miért mondom ezt.

A jelölthelyzet

Egy korábbi posztomban bővebben írtam arról, hogy bár a jelenlegi választási rendszerben még inkább felértékelődött az egyéni jelöltek szerepe, mégis krónikus jelölthiány van - már ami a minőségi jelölteket illeti. Ez persze a Fidesznél egyáltalán nem probléma, elindíthatnának egy tehenet is, az is hozná a szavazatokat, ha megy a gépezet. Az ellenzéknek viszont kulcskérdés lenne a legjobb jelöltek megtalálása, de ma a politikába nem lehet minőségi szereplőket bevonzani. Egyrészt mert ciki lett politizálni (mármint a normális emberek számára), másrészt meg mert nettó veszélyes.

Mi lehet a megoldás? Hát az ún. demokratikus ellenzék térfelén nagyjából már semmi. 106 (najó, mondjuk 70) esélyes, helyben ismert jelöltet kiállítani csak egy olyan politikai szereplő tud, amelyik erőt és perspektívát mutat. Erőt, hogy megvédi jelöltjeit, és perspektívát, hogy nem megy kukába 1-1,5 év kampánymunkája. Erre a megosztott baloldal nem képes. 

A nagy kérdés így már csak az lett, hogy a Jobbik képes lesz-e erre...Nem ismerem az országos felhozatalukat, mert őszintén szólva nincs gusztusom jobbikos belső híreket olvasgatni. De egy nagyon érdekes sztori mellett nem szeretnék elmenni: az előző kormányok áldásos tevékenysége révén a középkorba pusztuló Belső-Somogy egyik választókerületében lesz egy jobbikos jelölt, aki nem csak erős, hanem zavarba ejtően vállalható is.

Hiteles a története, a személyisége, tud bánni a médiával, van karizmája, és hangyaszorgalommal dolgozik. Ja, és a legvállalhatatlanabb személy, akivel parolázik, az Vona Gábor pártelnök.  

A Steinmetz sztori

Vidéken nem szeretik az importált jelölteket. Halva született ötlet leküldeni Vecsésre a ligetvédő külsejű Szabó Rebekát, hogy hadd próbáljon meg eligazodni a helyi DK-s nénik és a feudalista viszonyok között, nagyjából 1,5 millás kampánykerettel. A méltán híres Összefogás 2014 stratégiái mégis megcsinálták ezt, és ne legyen kétségünk, 2018-ban is lesznek ilyen jelöltek.

screenshot_8.png

Steinmetz sem egy somogyi gyerek. De zseniális sztori épült köré: az egész országban ismert, olimpiai bajnok legendaként leköltözött Kéthelyre (vigyázat, ez a falu neve, nem egy elírás), elkezdett földeket vásárolni, majd még több földet vásárolni, és gazdálkodni, a helyiekkel ismerkedni, munkát adni nekik - ez a megvalósult magyar álom, nem? Emellett 2 méter magas, fel tud öltözni, és meg tud szólalni, ja és még doktor is. 

A faluban már odaköltözése idején szájról szájra járt a híre, hogy A Steinmetz ide költözik (nem, nem a Barnabás, hanem az Ádám, a szőke.)

Mivel a jobbikos forrásaim száma pontosan nulla, ezért nem tudom, hogyan keveredett Steinmetz a Jobbik közelébe, de a lényeg, hogy ott van. Felkérték, ő pedig elkezdte a munkát. 

Láttunk már volt híres sportolókat politizálni...De őszintén, engem Hegedűs Csabán kívül mindegyik marhára idegesített, sőt, kifejezetten utálom, amikor egy akkora legenda, mint mondjuk Mocsai Lajos, elkezdi magát összepolitizálni, és rohadtul nem áll jól neki. De egyelőre Steinmetz nagyon érzi ezt a pályát, nézzük miért....

Miben más?

Versenyelőny

Képzeld el, hogy MSZP-s politikus vagy, és képviselő akarsz lenni, ezért végig akarod járni a választókerület összes vezetőjét és véleményvezérét! Na...? Megvan? Igen, szerintem is nagyon frusztráló lehet az a sok udvarias visszautasítás. Bezzeg, ha az elmúlt 30 év legnépszerűbb csapatának tagja lennél...az ajtók könnyebben nyílnának még a somogyzsitfai polgármesteri hivatalban is.

Új generáció

Észrevetted, hogy Magyarországon elfelejtődött kitermelődni az új politikus generáció? Annyi történt, hogy fiatalabb emberek vették fel az öregek kádárista szokásait, divatosnak gondolt öltönyöket húztak és  kinevezték magukat új generációnak. És elvárták, hogy csak azért mert a 70-es vagy 80-as években születtek, modernnek tartsák őket, és elvárták, hogy helyük legyen a politikai életben. 

Sajnos volt alkalmam megismerni ezt a csodás új generációt. És arra jutottam, hogy akkor már inkább a régi. Mert bármennyire avíttak is az öregek, ők legalább (többnyire) releváns tudással a fejükben kerültek erre a pályára. Kiábrándító és elkeserítő felismerések egész sora vezetett oda, hogy ezeket a mondatokat megfogalmazzam. A magyar politika fiataljai egy bizarr kontraprodukció eredményei - új generáció? Ugyan már....

Steinmetzet nem ismerem, nem tudom, milyen ember. Azt látom csak, amit mutat magáról, amit és ahogy kommunikál, és ez alapján azt gondolom: ha másban nem, de külsőségekben biztosan jól hozza az új generációtól elvárt formagyakorlatokat. Ez persze még semmire sem garancia.

Dolgozni, dolgozni, dolgozni

Kétfajta fiatal politikus van. A legendásan lusta és az őrült módjára pedálozó félidióta - mindkét út elvezethet valahova. Olyannal ritkábban találkozni, aki láthatóan dolgozik, és mégsem a szervilis idiotizmus hajtja faluról falura. 

Egy idézet Steimetz Facebook oldaláról:
"Négy hét telt el a bejelentő sajtótájékoztatóm óta. Ezen idő alatt a választókerület 72 településének már több mint 40 polgármesterénél jártam, akiket az általuk vezetett településen látogattam meg. Többen közülük megjegyezték, nagyon jól esik nekik, hogy nem Marcaliba hívtam őket „tizenötösével”."

Az idézetből azért látszik, hogy a szorgalom mellé észt, és diplomáciai érzéket is osztottak Steinmetznek. Az utolsó mondat az a gesztus, amire a vidéki vezetők igazán várnak, és amivel igazán hatni lehet rájuk. Ebben a világban az idők kezdete óta csak leereszkedő uraságok vannak, és ezt már egyre többen unják - joggal.

Amúgy Steinmetz FB oldalán szépen látszik, hogy folyamatosan járja a körzetet, és napi szinten kommunikálni sem rest. 

EU kompatibilis nacionalizmus

Végigpörgetve Steinmetz Facebook oldalát meglepően szalonképes, korrekt, a problémákra és az emberi kapcsolatokra fókuszáló posztok vannak. Ahogy írtam, a legnagyobb gyökér, akivel a vízilabdázó parolázik, az a saját pártelnöke. Semmi betyárkodás, semmi túltolt magyarkodás, semmi bántó és semmi EU ellenes. Sőt: egyik posztjában Steinmetz felhívja a figyelmet arra, hogy nem túl elegáns Brüsszelt szidni a plakátokon, miközben például a somogyi nihilben az életben maradás egyik feltétele a mocskosbrüsszel által utalt mezőgazdasági támogatás. Hoppá...egy jobbikus oldalon ilyen érvelést... 

Ütemérzék és a megvalósítás képessége

Ha a Nemzeti Sport újságírója lennék akkor lelőném magam, akkor úgy fogalmaznék: ahogyan a medencében, úgy az életben is jó ütemérzék jellemzi a kisebbik Steinmetzet. 

Ígérem, nem lesz több medencés hasonlat, de a hitelesség kialakítását remek ütemérzékkel kezdte megvalósítani. Szóval marha fontos dolog a hitelesség. Egy jó politikus azzal kezdi, hogy kialakítja a bizalmat és a hitelességet. A bizalom kialakításáról már fentebb írtam, a hitelesség kialakítására pedig íme egy újabb remek példa:

"Több, mint 160 alkalommal szerepeltem a nemzeti csapatban, és nemcsak az Olimpián, hanem Európa bajnokságokon és Világbajnokságokon is kiemelkedő eredményeket értem el. A 14 éves korom óta félretett keresetemet, az eredményességi prémiumokat, illetőleg az egyéni szponzori jövedelmeimet 2009 óta kéthelyi és somogyszentpáli termőföldingatlanokba fektettem. Pár évvel ezelőtt az Adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot rendelt el velem szemben, mely során megállapította, hogy rendelkeztem annyi jövedelemmel, amiből futotta a földek megvásárlására. A tárgyi időszakban több, mint 250 adásvételi szerződést kötöttem, melyek nyilvánosak voltak azáltal, hogy a jogszabályoknak megfelelően kifüggesztésre kerültek az érintett községek hirdetőtábláira. Ezeket akár Önök is láthatták. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezeket a területeket az itt élőktől vásároltam, akik sok esetben lakóingatlanuk felújítására, családtagjaik hiteltörlesztésére, vagy az életük megkönnyítésére használták fel ezeket az összegeket. Ha nem én vásárolom meg ezeket a földeket, nagy valószínűséggel külföldi kézbe kerültek volna. "

Mit látunk a fenti posztban? Szépen felvázolt önmárka, aztán arra mindjárt rátolja, hogy engem, hát engem az olimpiai bajnokot csesztet a NAV, és aztán elmondja, miből van a pénze, és azt is, hogy ő bizony úgy költi el, hogy a népnek is jó legyen, majd egy kis külföldizés (ami belefér). És még egy dolog: a Fidesz elleni indulók egyik legnagyobb feladata lesz, hogy transzparensen és őszintén elmondják, honnan van a pénzük a kampányra, mert ezzel fogják támadni őket. Nem vagyok naiv, és nem gondolom, hogy a hózentrógeres főnök nem tolja meg a somogyi kampányt, de ezek után ezt az embert ezzel támadni...minimum öngól lenne.

A zavarba ejtően tomboló kognitív disszonancia

Itt van tehát egy szuper jelölt. Egy baja van, hogy a támogató pártja...jaj, hadd ne kelljen a Jobbikot minősítgetnem. Szóval a pártja akármit csinál politikai kommunikációilag, akkor is az marad, ami. Jó lenne, ha egy gárdamellényes barom neve díszelegne a Jobbik neve mellett a szavazólapon, vagy ha lenne Steinmetznek egy minimálisan is komolyan vehető ellenfele - így nem lenne akkora zavar az ember fejében.

Viszont mutatnám a két legnagyobb várható ellenfelét:

Hello, én vagyok a Fideszes!

1392462093-moringjozsefattilasom03port.jpg

Hello, én meg az MSZP-s

232.jpg

Hello, én meg marhára örülök, hogy nem kell köztetek választanom. De szegény Somogy 3-as oevk lakóinak majd kell. És nagyon nem lesz könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy:

Mi van, ha egyszerűen TUDOD, hogy a legjobb jelölt jobbikos? 

Ez a kérdés nem új keletű. Már korábban is lehetett hallani olyan önkormányzatokról, ahol ül egy csomó fideszes, néhány megvett mszp-s, és pár másik, amelyik csak simán örült a kis pozíciójának, és a felsorolt bandából egyiknek sem jutott eszébe a település releváns problémáira használható, szakmai és nem politikai válaszokat adni. De sokszor a jobbikos kollégák eljutottak idáig. 

Nem is tudom miért nem írtam még arról, mennyire irritál a baloldali politikusok Jobbikkal szembeni attitűdje. Az ún. "nácikkal nem állunk szóba" hozzáállás, meg az, hogy "nem szabad őket vitával legitimálni".

A Jobbik már legitimálta magát, és aki erről nem vesz tudomást, az illegitimálja saját magát. Ez a nagyképű, pökhendi magatartás pedig éppen arra jó, hogy még megtolja a Jobbik szekerét. 

A Jobbik jelöltjei ellen már nem elég az ördögűzés, az erkölcsi előny fegyvere ugyanis már náluk van, mert ők még nem égették meg magukat a hatalomban. Komolyan kéne ezt venni, és tisztességesen harcolni ellenük. 

És mit tehetünk mi választók, amíg ez nem történik meg? Hát, nem tudom. Erre nincs jó megoldás jelenleg. 

Az esélyek

2014-ben Somogy 3-ban a fideszes jelölt nyert 47,51 %-al, az Összefogás és a Jobbik jelöltjei szinte darabra ugyanannyi (22, 91 és 22,93 %) szavazatot kaptak. 

2018-ban a Fidesz várhatóan ismét Móring Józsefet indítja, aki elkövette azt a bravúrt, hogy elköltözött a választókerületből, és jó fideszes szokás szerint semmit nem tett a választókörzetért, csak hozta a szokásos feudalista agyzsibbasztó őrületet (Soros, Soros, migráncs, Soros - komoly bajok ám ezek Somogyban, ahol lassan minden 2. ház összedől)

Az MSZP talán újra Harján Dávidot indítja, akinek a győzelmében hinni...hagyjuk.

Most ünnepélyesen fogadok arra, hogy Steinmetz megveri az összeset, és 2018-tól OGY képviselő lesz.

Konklúzió

A Jobbik már nem zárható be a "nácipárt" skatulyába, ettől függetlenül tudni kell, hogy milyen erők lakoznak mögötte. Nincs az a szép nyakkendő, kedves cica, vagy daliás olimpiai bajnok, aki elfeledtetheti velünk, hogy ez a párt alapvetően a gyűlöletre épült. Viszont: felesleges ezzel támadni őket, hiszen már ott tartunk, hogy a kormány ezerszer direktebb gyűlöletkampányt tol. 

Steinmetz pedig...a 2018-as választási vereség után a Jobbiknak döntenie kell: vagy folytatja a néppártosodást, vagy örökre ellenzékben marad. A néppártosodás egyik feltétele, hogy a gárdamellények emlékét is el kell távolítani a vezetésből. A Fidesz annyira jobbra tolta a saját állásait, hogy felesleges ugyanott, vagy attól jobbra próbálkozni. A nem létező ellenzék és a folyamatosan jobbra csúszó Fidesz között viszont óriási a hely. De a megújulás nem megy régi szimbólumokkal, a legegyértelműbb szimbólum pedig maga a pártvezető (ezért tudott pl. olyan jól megújulni az MSZP Molnár Gyulával, haha) Steinmetz éppen a nagypolitikai belépőszintet készül megugrani, a sikeres ugrás (nem, nem dobás) esetén én azért elgondolkoznék Lajos bácsi helyében... 

Ebből nem lesz néppárt Gábor:

screenshot_7_4.png

A pótcselekvés apró körei

Magyarország problémái, ahogy a belvárosból látják

Az A38-on megindította a Momentum a cselekvés látszatát. A mindenkori ellenzéki pártok cselekvés híján, valami cselekvéspótlékot keresnek, erre találták most ki az ország nagy panaszkönyvének szánt honlapját Momentumék.

A magyar panaszkultúrának pont még egy olyan felület hiányzott, ahol mindenki leírhatja, hogy mi nem tetszik neki az életben. #politikaiinnováció. Nyilván egy ilyen oldalt indítás előtt feltöltenek egy kicsit, hogy mégse tök üresen induljon, tehát a készítőknek van egy kis idejük, hogy jól kigondolják, milyen problémákkal akarnak indítani. Ha az embernek van mondjuk egy hete, hogy összegyűjtse az ország problémáit, akkor azért szerintem találna, főleg ha az ember politikusnak képzelni magát. Elég beszédesre sikerült ez az előtöltés. Az első dolog amivel a Momentum-oldalon találkozom, az ez:

Leharcolt állapotban a salgótarjáni Skatepark.

Kezdtem megörülni, hogy végre van olyan erő, ami felkarolja a deszkások ügyét és még több underground kalipunk buliért kíván harcolni a magyar közéletben. Ingyen festék a falakra, ingyen tetkó a bőr alá, Vans-utalvány a bizi mellé!! 

Erre egy ilyen nyelvezetű szöveget látok:

3 éve épült a Skatepark Salgótarjánban és már most annyira leharcolt állapotban van, hogy szinte alkalmatlan arra, hogy betöltse a funkcióját: hogy kellemes és biztonságos kikapcsolódási lehetőséget nyújtson a fiataloknak.

Kellemes. Biztonságos. Kikapcsolódás. WTF?! És ez ma Magyarországon az ultimate FIATALOS párt! A deszkázásra gondol úgy élő ember, hogy az "kellemes és biztonságos kikapcsolódási lehetőség"?

Legalább két oldalról iszonyú tragikus ez az egész. Az egyik, hogy a Momentum szerint ezek az ország problémái, a másik, meg, hogy egy fiatalos párt, hogy lehet ennyire nyugger...

A mellékelt képeken jól látszik, hogy kicsit nagy a fű a skatepark mellett, a rámpák alatt van két műanyagüveg, meg egy vélhetően sörös doboz, és egy felborult a kuka. Harmony Korine már megvette a repjegyét és a buszjegyet Tarjánba, annyira durva a nógrádi deszkás-helyzet.

mom.jpg

(Forrás: https://cselekveskorei.momentum.hu/bejelentesek/Y29kb2NiMjgybXEwMDAwMDAw)

 

Ha valóban a cselekvés és nem a rinyálás köreit keressük, akkor a bejelentő fotós mondjuk ugyanekkora erővel felállíthatta volna a kukát és beledobhatta volna azt három négy üres műanyagüveget, amit elszórva talál. Amúgy a skateparknak a képek tanulsága szerint semmi baja.

Persze, joggal merül fel az emberben, hogy milyen a nem leharcolt skatepark? Erre a Momentum-oldalra be lehet-e jelenteni, ha mondjuk valaki úgynevezett graffitiket (falfirkákat) talál egy skatepark körül? Vagy mondjuk ha valaki leharcoltnak ítél meg egy romkocsmát, akkor lehet-e ide írni? Esetleg egy próbaterem kiszakad kanapéhuzatáról készült fotó jöhet-e a fiatalos panaszkönyvbe?

 

De a skatepark, mint olyan mellékes. Ha látok egy szemetet a fűben, akkor fényképezzem be, töltsem föl és írjak róla, vagy menjek oda vegyem fel és dobjam el? Cselekvés vagy rinyálás?

A Momentum megpróbál nem a földtől elszakadt mini SZDSZ lenni, de nem nagyon sikerül.

 

Így dőlt el uborkaszezonban a 18-as választás

Miniszterelnök úr nyaral, talán csak Tállai úr pörög a megszokott sebességen és színvonalon a 40 fokban, szebbnél szebb öltönyökben, szóval alapvetően uborkaszezon van. A nyárnak mégis súlyos politikai következményekkel járó történései voltak. Például az, hogy végleg eldőlt: a magát demokratikus ellenzéknek hívó valami ismét képtelen lesz megszorongatni a Fideszt 2018-ban. Ezért elsősorban magát okolhatja, a Fidesz csak hozta, amit hoznia kellett. De az ellenzék...az kinyírta magát, nézzük hogyan!

Igazából nem is az a baj, hogy mi történt az egyes pártok életében, hanem az, hogy mi nem. Semmi nem utal arra, hogy leszálltak volna a szakadékba tartó vonatról. Mindegyik kicsit másképp, de alapvetően üzembiztosan száguld öngyilkos taktikájával az elkerülhetetlen felé. 

Botka és a Magyar Szarkeverők Pártja

Így áll a helyzet:

Korábbi posztomban már jeleztem, hogy nem adok túl nagy esélyt az amúgy egész pofás jelöltnek mutatkozó Botkának. Ahogy azt várni lehetett, Botkát szépen be is darálta a saját pártja, amely mindig is élen járt a szarkeverésben, sőt, igazából politikusainak 80%-a évek óta űzi főtevékenységként ezt a nem túl produktív tevékenységet (a maradék 20% meg ehhez is hülye, csak vattának van). Nem lett belőle nagy baj, csak majdnem államcsőd, és legalább 12 év Fidesz uralom, semmiség...

De vissza 18-hoz! A választás kimenetele szempontjából nyilván nem mindegy, mi van a legnagyobb ellenzéki párttal. A kérdés azonban nem az, hogy jól vagy rosszul megy a párt szekere. (Itt annyira adná magát egy Szekeres Imre szóvicc, nem?) A kérdés az, hogy mikor tűnik el végre az egész hóbelebanc. A Fidesz hatalmának ugyanis két záloga van: Az MSZP és a DK. 

Amíg ezt a tényt szégyenlősen, álnaivan és gyáván tabusítja a többi ellenzéki szereplő, addig esély sincs a változásra. Ilyen egyszerű ez a képlet, és innentől igazából mindegy is, hogy mi van Botkával. A kormány tudja: a legerősebb ellenzéki párt pozíciójában egy teljesen renoméját vesztett, irányítható (lefizethető, zsarolható) tagokkal bőven ellátott, de mégis egy stabil választói tömeggel bíró pártot kell tartani. Ez megvan. 

Legjellemzőbb nyári pillanat:

A nyár legemocionálisabb, legmagyarabb órájában, a magyar-horvát döntő alatt, a 2. negyed utáni szünetben egy kicsit elmebetegnek tűnő híradós pali tálalásában megtudjuk, hogy Molnár Zsoltot szegényt...szóval szegény Molnár Zsoltot megfenyegették Botka emberei. Parádés. Annyira erős szimbolikája van ennek a fél perces riportnak, hogy oldalakon át lehetne boncolgatni, mint valami irodalmi mesterművet. Ez a politikai kommunikáció mesterműve. Gratulálok a közreműködőknek, elsősorban persze Molnár Zsoltnak, aki zsinórban a második parlamenti választást adta el. 

Mi lesz velük?

Az MSZP-re egy igazi veszély leselkedik. Mégpedig az, hogy egyszerűen kihalnak a szavazóik. Esetleg még az, hogy a Sas Kabaréban a párt bojkottjára szólítanak fel "neves ellenzéki személyiségek". Az utóbbinak nem adok nagy esélyt, az előbbi meg azért nem 2 napos sztori. Így a Fidesz lélegeztetőgépén szépen elevickélnek külső bizottsági helyektől városüzemeltetési pozíciókon át a dicstelen megszűnésig. 

Feri, már segíteni se kell!

Így áll a helyzet:

Gyurcsányról az a helyzet jut eszembe, mint mikor a BL döntőben a Real kispadján ott ült Bale, Morata, és Asensio. Luxuscserék - ahogy mondani szokták. Nem kell őket bevetni, mert a kezdő 11 elvégzi a munkát, de a 75. perc után, a fáradó ellenfél ellen behozni őket mégis olyan jóleső érzés.
Szóval a Fidesz megteremtette csodafegyverét 2013-ban, a hamvaiból feltámasztott, fröccsvörös fejű Gyurcsány személyében, de már be sem kell vetnie izomból a 18-as győzelemhez. Néha egy két jól elhelyezett nyilatkozat, ide szúrás, oda szúrás, és máris blokkolva van az egész ellenzék. Majd a választás előtt mond még valamit véletlenül (mint Asensio a 90. percben), hogy azért biztos legyen a biztos.

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Azt olvastam az Origón: "Ma reggel Tátrai Miklós börtönbe vonul. Helyettem" - írta Gyurcsány Ferenc legfrissebb Facebok-bejegyzésében, aki szerint ha Tátrai terhelő vallomást tesz rá, akkor megúszhatta volna.

Ez azért versenyezhet a Molnár-féle mesterművel, nem?

Mi lesz velük?

Nem tudom, nem is érdekel. A lényeg, hogy az Altust nem kell félteni, az egy remek vállalkozás, szépen prosperál. A DK-ról mint pártról semmi egyéb nem jut eszembe, pedig pont itt ül velem szemben egy kávézóban az egyik elnökségi tagjuk. 

A pillanat gyorsan múló varázsa

Így áll a helyzet:

Odáig tök jól kitalálta a Momentum, hogy egy erős pillanattal (népszavazás) berobbannak a politikai köztudatba. Szerintem az is remek húzás volt (bár akkor nem így gondoltam), hogy egy olyan akcióval léptek be, ami mindjárt párt-szerű operatív működést, terepmunkát, toborzást, személyes kapcsolódást a választókkal...szóval klasszikus politikai építkezősdit követelt. Át is mentek a vizsgán, és úgy tűnt, a kormánymédia figyelme is rájuk kell irányuljon, mert lehet, hogy ők nem esnek hasra a saját cipőfűzőjükben. 

A pillanat megvolt, de mint tudjuk, az csak feltétele és nem garanciája a sikernek. A garancia az átgondoltság és a nyerő stratégia lenne. Azt annyira nem érzem nyerő stratégiának, hogy ugyanarra a 103 pesti fiatalra építenek egy pártot, akikről ezerszer kiderült, hogy nem látnak tovább a Facebook hírfolyamuknál. És az sem nyerő stratégia, hogy kioktató stílusban, a saját magukról kialakult sztereotípiákat erősítve politizálnak, és eleve elzárkóznak minden ellenzéki kooperációtól.

Sajnos csapdahelyzetbe kerültek: összefogni  gáz, nem összefogni is gáz. Ezt a csapdát iszonyú nehéz lett volna kikerülni, de aki erre a pályára lép, annak mondjuk lehetne annyi előrelátása, hogy nem menet közben találja ki, mi legyen. 

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Egyértelmű:

Ez valahogy szimbolizálja a párt működését. Menjünk be az Origóba, tök jó ötlet! De hogy ott mi lesz? Ezt utólag hogyan kommunikáljuk? Tudjuk előre, hogyan lehet ezt ellenünk felhasználni? Ezek a kérdések nem lettek átgondolva.

Mi lesz velük?

Ha most fogadást kéne kötnöm, azt mondanám, hogy: bejutnak a Parlamentbe, ahol 4 évig elücsörögnek, majd szépen megszűnnek. Ez a párt választott egy tisztességes utat, amit soha nem volt esélye végigjárni, és ezt már mind tudják - ez frusztrációt okoz, megbontja az alig létező belső kohéziót, és jó magyar ellenzéki szokás szerint szétfrakciózzák egymást.

Az egy százalékos jelölt

Így áll a helyzet:

A PM általam máig nem értett megfontolásból különvált az Együtt-től, aztán gyorsan szembesült saját életképtelenségével (nem mintha együtt olyan életképesek lettek volna). Így - végül is érthető módon - az egyetlen kezükben lévő fegyverhez nyúltak: "A Gergő népszerű, építsünk rá!".

Ez remek, tényleg Karácsony a legnépszerűbb ellenzéki politikus, de egy ember nem visz el egy körülbelül 80 aktív emberből álló pártot. A szándékuk egyértelmű: futtatják Karácsonyt, és remélik, hogy a kóros miniszterelnök-jelölt hiányban szereplő ellenzéki oldalon valahol igény támad egy magas, szemüveges, fiatal jelöltre.  

Legjellemzőbb nyári pillanat:

"A nagy melegre való tekintettel" szófordulattal indokolt akciója során a párt kiosztott 400 üveg vizet Pesten. Szerintem a nagy melegre való tekintettel elhalaszthatták volna azt az elnökségi ülést, ahol sikerült kitalálni ezt a semmitmondó, még populistának is gyenge akciót.
A PM-ről korábban is azt gondoltam, hogy szeretne ő populista lenni, de még az sem tud lenni. A produkció pontszámát erősen felhúzza az a vicces körülmény, hogy a párt összes akciójában ugyanaz a 10 ember szerepel, és nincs az a fotós, aki leplezni tudná ezt a turpisságot. Így olyan az egész, mint egy ZS kategóriás film, ahol minden bunyóban ugyanazt a 3 embert veri meg a főszereplő. (Tényleg, a Lindában nem mindig Kaszás Gézát verte meg Linda? Vagy csak én láttam túl sokszor ugyanazt a részt?)

Mi lesz velük?

Le sem merem írni mit várok. De az biztos, hogy Karácsony-Molnár-Tóth benne lesz.

Az önmagával indokolt lét abszurditása

Így áll a helyzet:

2013-ban berobbant Bajnai Gordon, majd megalakult Bajnai Gordon pártszövetsége az Együtt-PM, amit az Együtt-ben egymást békésen gyilkoló Haza és Haladás, Milla és Szolidaritás platformok alkottak, illetve a már tárgyalt PM.

Ez a konstelláció ma úgy néz ki, hogy nincs Bajnai (mármint van, csak egy sokkal jobb helyen dolgozik sokkal értelmesebb projekteken), nincs PM, és gyakorlatilag nincs Haza és Haladás, nincs Milla, és nincs Szolidaritás.

A párt eredeti célkitűzése egyértelmű volt: Bajnaival egyesíteni kell a baloldalt, és megnyerni a választást, legrosszabb esetben erős ellenzékké válni. Ez nem annyira sikerült, többek között a cikk elején említett, két kapura játszó szereplők miatt sem. Meg a saját bénaságuk miatt sem.
Most Juhász Péter az elnök, aki bejelentett egy Új Pólus nevű mini-összefogást, ami így leírva szuper, de sajnos az összefogás többi szereplőjét előzetesen elfelejtették megkérdezni, hogy össze akarnak-e fogódni esetleg...így a saját létének értelmét sem értő, és saját szerepét - ennél fogva - eleve nem érteni képes párt várja, hogy valami olyan összefogás legyen, amiben leesik 2-3 parlamenti hely. A párt létezését kizárólag a még benne lévők azon vágya indokolja, hogy létezzenek. Ez nem elég.

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Tudod mikor jönnek a legszarabb ötletek? Amikor nem tudod mit akarsz csinálni, csak annyit, hogy csinálni akarsz valamit. Valahogy így születhetett az Együtt ötlete is, amikor arra jutottak, neki kell esni Matolcsy jegybank-elnöknek, hogy a nemi egyenjogúság jegyében tegyen már nőket is a pénzekre. Szinte látom magam előtt a sarokba szorított, verejtékező homlokú, akadozó beszédű Matolcsyt, amint válságstábja gyűrűjében próbál magához térni ezután az irtózatos ütés után, amit az Együtt bevitt a témában előadott sajtótájékoztatóján.

Mi lesz velük?

Tipp: ha lesz 2 képviselőjük valahogy, akkor újabb 4 év állami támogatásból élés. Aztán lassú elfogyás.Ha nem lesz, akkor gyors.

Lehetett volna más

Így áll a helyzet:

Valamiért Szél Bernadett nem tűnik egy reménytelen esetnek, de ugye politikus párt nélkül nem sokat ér. A LMP van, létezik, de egy protestpárt lendülete vajon meddig tarthat ki? Vagy már nem is protestpárt? 

Valamiért az LMP-t soha nem tudta senki hova tenni, és ez Schiffer távozása után sem lett másképpen. Szomorú, de igaz: hogy a Fidesznek az LMP léte, és pozíciója is nagyon jól jön. Gondoljunk bele: 2014-ben önállóan jutott a párt a Parlamentbe, jelentős kormányellenes szavazatmennyiséget hatástalanítva. 

Hasonló a csapda, mint a Momentum esetében. De az LMP helyzetét talán elfogadhatóbbá teszi, hogy ők sosem ígértek világmegváltást.

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Hát persze, hogy a sátrakból kizavart Ungár esete a Momentumos csajokkal. Az eset tanulsága szerintem nem az LMP-re nézve terhelő, még csak nem is Ungárra. Inkább azt emelném ki, hogy a Momentum a 'senkivel nem kooperálunk' döntésével egy időben kezdte elengedni a szivárogtatást az esettel kapcsolatban. 

Az LMP politikusa hülye volt, de nagyon remélem, hogy senki nem éli olyan naivitásban életét, hogy azt gondolja, egy erősebb fideszes vagy szoci bulin nem történtek sokkal cifrább dolgok. A különbség: régen azért volt akkora profizmus a politikában mindegyik oldalon, hogy ezeket az ügyeket mind a szőnyeg alatt tartották. És volt egy kölcsönös agreement, miszerint egymást sem piszkálják ilyenekkel.

Az LMP-s Ungár túl nagy tróger, az LMP túlságosan feketebárány, a Momentum meg túlságosan amatőr ahhoz, hogy ez az ügy ne robbanjon ki, hát kirobbant, és nagyon tanulságos. Ki akar ilyen pártokra szavazni, akik 20 éves koleszos szintjén adják elő magukat?

Mi lesz velük?

Én valamiért  - bevallottan nem tényekre alapozva - úgy érzem, hogy az LMP-nek van egy viszonylag stabil közönsége, énképe, pár jó arca, és ezáltal esélye az újabb 5-6%-os eredményre (mellesleg ez a Fidesznek sem tenne rosszat, ez azért emeli a bekövetkezés esélyét). 

A kilógó lóláb

Így áll a helyzet:

Van egy politikus, aki annyira szétesett, hogy már talán senki nem gondolja komolyan, hogy nem közvetlenül a Lendvai utcából kapja a pénzt és a direktívákat. 

Egy időben nem értettem, miért jó az, ha annyira béna módon csinálnak egy kamupártot, hogy max 1%-ot tud csak elvenni a többiek elől. De aztán rájöttem...mikor Fodor egy Göncz Árpád portré előtt nyilatkozott, akkor rájöttem. Mindegy mennyi szavazója van a Liberális Pártnak. A lényeg, hogy kellő médiatámogatással a liberális szót a teljes dilettantizmussal, na meg a fűvel azonosítsák az emberek. És persze arra is jó, hogy a rendszerváltás utáni, talán egyetlen használható legendát is meggyalázza, devalválja. Igen, Göncz Árpádra gondolok. Aki már nem él, de tudjuk, hogy a szimbólumoknak nagy az ereje, és a már nem élő személyek is fel tudnak támadni - politikailag. 

Legjellemzőbb nyári pillanat:

Ez sem kérdés: Fodorék megpróbáltak beadni egy népszavazási kezdeményezést a fű legalizáció ügyében, de sajnos nem sikerült megfelelni a legalapvetőbb formai követelményeknek sem. 

Kell ennél jobb hír a nyár közepén? Nem elég, hogy a liberálisok mind drogosok, még terjeszteni is akarják a drogot, de már annyira leépült az agyuk a sok drogtól, hogy a saját címüket sem tudják ráírni egy lapra.

Én ezért hó végén dupla borítékot adnék Fodornak!

Mi lesz velük?

Remélem sikerül legalizálni a drogot, egyből megoldaná az ország minden problémáját, aztán meg sem állnánk a hétköznapi emberek második legnagyobb problémájáig, a meleg házasságig. 

 

Hát így állnak a pártok. A párton kívüliek meg úgy, hogy Vágó Gábor berántotta a fél ellenzéket egy nyilvánvalóan populista és minden szempontból értelmetlen népszavazási kampányba (biztos erre kell pazarolni az erőforrásokat?), aminek a kimenetele nagyon erősen kétséges. Leginkább arra jó, hogy a '18 tavaszi bukás előtt még bukjanak egyet, csak a biztonság kedvéért. 

És akkor ott van még nagy kedvencem: Gulyás Márton. Aki nem vette észre, hogy azért játszhatta Petőfit 3 napig, mert a kormány éppen egy ilyen figurát akart az ellenzék szimbólumaként prezentálni. Aztán elindított egy mozgalmat a választási rendszer...nem is emlékszem már, mit akart, szerintem ő sem.

Szóval ezek a brigádok hivatottak arra, hogy legyőzzék a Fideszt 2018-ban. A bukásuk oka elsősorban saját alkalmatlanságuk és mondjuk ki, silányságuk lesz.

Azt hittem, 2014-ben egyértelművé vált a tétel, miszerint a kormányváltás első lépése az ellenzékváltás. Persze a bukás valójában nem most nyáron dőlt el, csak most lett volna az utolsó esély arra, hogy valahogy, valami valaki más irányba terelje a dolgokat. Ez nem történt meg, és a fenti példák csak ezt igazolják.

na, de senki ne szomorkodjon, még tart a nyár! Orbán nyaral, Tállai megy mint az állat, és lehet, hogy a hétvégén a PM újra vizet fog osztani!