Ha valakit Magyarországon támadni akarunk, akkor az aduász fegyver, hogy bedobjuk a köztudatba, hogy mennyit keres. Akárkivel beszéltem az andorrai vereség kapcsán, mindenkinek a második-harmadik megjegyzése az volt, hogy hallottam-e, hogy a Storck mennyit keres? Storck akkor is ennyit keresett, amikor megvertük Ausztriát, és mindenki idegen emberek nyakába ugrott a Margit-szigeten. 

A labdarúgás profi lett, a múltkori vicceskedő cikkem ellenére is. Mindenhol a világban magasak a fizetések. Gera, Storck, Dzsudzsák, Huszti, mindenki sokat keres, aki a foci környékén van, de ha ötöd ennyit keresne, az is sok lenne az emberek szemében. (Kivéve, ha valaki kettőt vág a portugáloknak, mert akkor a saját pénzemet is odaadnám neki, mindet!) Az angol harmadosztályban és norvég bajnokságban is többet keresnek a játékosok, mint a magyar parlamenti képviselők. 

Szóval, hogy ha be akarunk lépni erre a piacra, akkor magas béreket kell itthon is adni egy edzőnek, vagy elmegy máshova. A magas bér persze nem garancia a jó teljesítményre, egy hülyének is lehet sokat fizetni, ez a hibalehetőség benne van. De egy biztos, hogy jót olcsón nem találsz. Ez a helyzet. Ez egy részben felfújt piac szerte a világon, tele mindenféle pénzekkel, de ez van.

Akárki lesz a magyar válogatott edzője, az kellően sokat fog ahhoz keresni, hogy ha kikap, akkor ki lehessen szivárogtatni a bérét, és utána utálkozni lehessen az összeg miatt.

Ha mondjuk 1 millió forintot keresne, az nem érne meg egy bulvárcímlapot egy random három gólos vereség után? Dehogynem, 1 millió forint is nagyon sok pénz, "milliós fizetés". Egervári szerintem alkalmatlan volt fizetéstől függetlenül, ha 200 ezer forintot keresett volna, az is sok lett volna érte. Nem az került sokba, hogy sokat keresett, hanem az hogy alkalmatlan volt és eltékozoltunk egy csomó időt meg energiát vele. Pintér állítólag olcsó volt, mégsem hiszem, hogy ennek örülnünk kellene!

Strock ezek szerint drága, de vele valamiféle eredményeket elértünk.

1. Szakmai eredmények

Én hiszek az eredményekben, és azt gondolom, hogy minden más csak magyarázkodás, ha nyerünk és ha vesztünk, akkor is ezt gondolom. (Lehet mondani, hogy az osztrákok meg a portugálok lenéztek minket, de most akkor mondjuk, hogy mi meg lenéztük Andorrát? Ennek semmi értelme.) A játékosok eb előtti és eb utáni szezonja azt gondolom tűpontosan megmutatja, hogy milyen emberanyaggal kellett dolgoznia a kapitánynak. Nincs ebben semmi fikázás, szeretem én ezeket a srácokat, de látni kell, hogy ki hány kiló. A keret erejét többszörösen meghaladó mérkőzéseket játszottunk sorozatban, ami egyedülálló szakmai és lelki felkészítést feltételez. (Kérlek hagyjuk azt az érvet, hogy szerencsénk volt, mert akkor a vereségre is mondhatjuk, hogy csak balszerencsénk volt!) Az sem igaz, hogy csak azért voltunk ott, mert felhígították a mezőnyt, mivel a csoportból is továbbjutottunk, tehát hivatalosan is messzebb értünk, mint születésem óta bármikor.

2. Pénzügyi hatás

Megjelentek a boltokban a válogatott mezek, kis műanyagfigurák, kocsikra ragasztható zászlók. A szórakozóhelyek, kivetítők, tömve voltak! A magyar foci életében először megjelent a piacon és belekóstolt, abba, hogy hogyan is működik a dolognak ez a része. Ha nagyon keveset is, de ez az egész elkezdett hozni valami pénzt is. A magyar válogatott fogyasztást generált. Persze ez külföldön nem nagy dolog, de nálunk ilyen még nem volt!

(Jól látod, ez itt egy eladó Lang Ádám figura!)

3. Boldogság:

Ezek a szakmai és pénzügyi eredmények, a sok tízezer ember tavalyi franciaországi boldogsága, a sok százezer ember itthoni öröme mellett ez legalább valami. Olyan valami, amit a magyar fociban se ingyen, se drágán, se sehogy nem tudott produkálni senki évtizedek óta.

Storck hozott eredményeket, bevételeket és örömöt a fizetéséért, szóval, ha támadni akarják Storckot, akkor tegyék érvekkel, de ne a zsigeri irigységre alapozva.