Van egy alapvető probléma az ellenzék kormány ellenes harcával: nem lehet megnyerni. Elég könnyű ilyet állítani, hiszen épeszű ember nem reménykedik a 2018-as kormányváltásban, szóval ez eddig egy elég olcsó cikk, de ennél azért tovább mennék: szeretnék rávilágítani, hogy az ellenzék ott harcolt, ahol a kormány szeretné, és ezek a harcok vagy eleve reménytelenek, vagy pürrhoszi győzelmeket szülnek. Nagy erőfeszítések, szerény eredményekkel, nézzük hol harcol a magyar ellenzék, és milyen eredményekkel:

Budapesti tömegtüntetések

A budapesti tömegtüntetések témáját már egy külön cikkben taglaltam, így most csak röviden. Nyilván fontos demokratikus eszköz a tüntetés, de amíg nincs átgondolva, hogy mit várunk tőle, addig semmit nem ér. Ezt írtam, és sajnos igazam lett. Semmit nem ért. Ez egy tudatosan kijelölt holtág az ellenzék indulatainak kieresztésére. És mint tudjuk, a holtágak nem igazán érik el a tengert. 

Törpepártok ígéretei

Csak nekem kell röhögnöm azon, amikor az Együtt kijelenti, hogy ingyenessé teszi az első diplomát? Mikor?! Hogyan?! Tegyük fel, hogy csoda történik, és nyer az ellenzék, az Együttnek ekkor is maximum egy 10-15 fős frakciója lesz, hogyan fog ebből a pozícióból bármit is diktálni? Másképp teszem fel a kérdést: hogyan várja el egy párt elnöke, hogy komolyan vegyem, hitelesnek tekintsem, ha olyat ígér, amit nem hogy nem tud betartani, hanem tudvalevő, hogy soha nem is kerül olyan pozícióba, hogy betartsa - ls ezt is tudja.

Jogosan merül fel az olvasóban a kérdés, hogy ok, hát mindenki úgy indul, hogy esélyesnek akarja magát mutatni, egy politikai pártnak értékei vannak, ezeket képviselni kell értékek formájában stb - mi ezzel baj?

Én erre azt mondanám, hogy ok, akár még igaz is lehet ez az okfejtés, de minek ez a színház? Miért ígérnek olyat, ami nyilvánvalóan nem teljesül? Válasz: mert az égvilágon semmi elképzelésük nincs arról, mit kéne tenniük a kormányváltás érdekében. Erről szólnak az ígéretek, nem az elvekről. 

A választási rendszer támadása

Talán többször is írtam róla, hogy én is elképesztően aránytalannak, és amúgy egy zseniálisan megalkotott rendszernek tartom a magyar választási rendszert, ami komoly problémák elé állítja az ellenzéket.

Az ellenzék meg ennek megfelelően nem is tudja ezt a kérdést megoldani, évek óta fogalmuk sincs, miképpen optimalizáljanak a választásokra. Nem tudom, amúgy mi más dolguk van, mint a választásukra optimalizálni...

A rendszer kritikája tehát jogos. De ha a meccsen jogtalanul kiállítanak egy játékost, akkor nem sírni kell, hanem kettőzött erővel nekimenni az ellenfélnek, és legrosszabb esetben szimpatikus vesztesként távozni begörcsölt lábbal és lehorzsolt térddel. Az ellenzék inkább a dupla lúzer megoldást választja: az ellenszenves vesztes szerepét játssza. 

Csak halkan jelzem, hogy a választási rendszer ellen nem úgy kell küzdeni, hogy a VI. kerületi kávézókban húsz embernek kifejtjük, hogy ez milyen borzalmas, hanem úgy, hogy minden politikai és kampány cselekvést ennek megfelelően csinálunk. Ja, igen, ez nehezebb. 

És még halkabban mondom: ez a választási rendszer egy közös ellenzéki jelölő szervezettel komoly bajba tudja hozni a Fideszt, hiszen a Jobbik a Fidesz és egy esetlegesen megerősödő ellenzék jelöltje 30-30-30% körüli eredményeket tud hozni az egyéni körzetekben. Így előfordulhat simán, hogy van 65% jobbos szavazó egy körzetben, mégis ellenzéki jelölt nyer. 

Gulyás Marci választási rendszeres mozgalmas izéjét meg komolyan nem értettem. Amit meg nem értek, az bocsánat, de pont annyit is ér. Én fogok szavazni, legalább értsem, mit akarnak. Vagy nem ez a cél?

Sajnos ennek a problémának egy megoldása van: megnyerni így, és aztán megváltoztatni. De nem a saját kedvünkre ám!

Rossz ügyek

A Ligetre gondolok például. Egy percig nem vitatnám, hogy igaza van a projektet ellenzőknek. De ez nem az a téma, amit ilyen erővel lovagolni kell. Ez megint egy holtág, de ez aztán tényleg nagyon holt.

A választásokat eldöntő szavazópolgárok szemszögéből nézve ez egy indokolatlanul heves kiállás egy nehezen érthető ügy mellett. Politológia, első lecke: azoknak beszélj, akiktől a hatalmad várod, és arról, ami őket érdekli. Ha Zuglóban akarsz nyerni, és ennyi az összes célod, akkor beszélj Zuglóról. Végül is, ez is egy döntés.

Miniszterelnökjelöltek 

Nem tudom mennyibe kerülnek ezek a miniszterelnök jelöltes kis kampányok, de ennél hülyébb célra nem is égethetnék a pénzt a közepes, kis és törpepártok. Lesz majd 5 esélytelen miniszterelnökjelölt? Mit üzen ez a szavazóknak? Esetleg azt, hogy van 5 párt, amelyik nem akar mást, mint állami támogatással kampányolni? Ha erre gondol a tisztelt szavazópolgár, akkor nem jár messze a valóságtól, de a szavazófülkéktől biztos messze fog járni azon a vasárnapon.

Előválasztás

Az ideális világ és a valóság kapcsolata - különösen hazánkban - elég ellentmondásos. Így lehet, hogy hiába az előválasztás a választási koalíció kialakításának legjobb, legdemokratikusabb és leginkább optimalizált módja, ha Magyarországon ezt most nem lehet kivitelezni.

Mindenre azt mondom, hogy nem lehet, nem lehet? Igen, sok dologra. Jobb, mint tudni, hogy nem lehet, de pótcselekvésképpen erőltetni, csak hogy úgy látszódjon, hogy jót akarok. 

Tényleg király lenne, ha ennyire kulturáltan ki lehetne választani minden választókerületben a legjobb jelöltet, és végül a miniszterelnök jelöltet is. De könyörgöm...mennyi pénz lenne egy ilyen rendszer csalásmentes lebonyolítása? Mennyi pénz lenne ennek a kampánya? Hogyan állapítanák meg a szavazásra jogosultak körét anélkül, hogy a Fidesz - magát amúgy szénné röhögve - minden körzetben belenyúljon az eredményekbe? Mikor lenne ez, hogyan lenne? Senki semmit nem tud erre mondani, de kétségtelenül marha jól hangzik ezt mantrázni 3 éve. 

Egymás győzködése/hergelése

Nagyon szórakoztató volt, amikor a CEU-ügy kapcsán láttam a Facebook falamon, ahogy mindenki leírja, miért rossz ez az egész, hosszasan sorolva az érveket. Mikor egy nap kb. a huszadik ilyen tartalmú posztot, cikket olvastam, eszembe jutott, hogy teljesen rossz csatamezőn harcol az ellenzék. Akkor határoztam el, hogy írok erről, de vártam, hátha történik valami csoda. Nem történt. A mi buborékunkban a mi hangadóink hergeltek, az övékben az ő hangadóik, és végül mindenki ott maradt, ahol volt, csak egyel dühösebben és egyel frusztráltabban. 

Nem, nem azt mondom, hogy nem kell kőkeményen kiállni az elvek mellett, védeni az igazunkat, egymással párbeszédet folytatni, stb. De nekünk nem egymással van dolgunk. Illetve dehogynem, de nem így. 

Elgondolkozott valaki azon, hogyan lehetne interpretálni ezt az ügyet mondjuk a CEU-t egyáltalán nem ismerőknek? És azon, hogy hogyan lehetne egy szélesebb egységet teremteni, az jobb-bal logikát elfelejtve, és a jobboshoz hasonlóan avítt és semmibevivő balos reflexek elhagyásával? 

Hogy kicsit érthetőbben mondjam: engem nem az fog meggyőzni, aki engem meggyőz CEU-ügyben (már csak azért sem, mert eleve meg vagyok győződve, kár rám és a hozzám hasonlóan gondolkodókra pazarolni az energiát), hanem az, aki másokat is meg tud győzni, azokat, akik még nem értik, akiket még nem érdekel. Ez egy politikai teljesítmény lenne, jó lenne ilyet látni. Dózsa drukkereket a Fradi ellen hangolni 8 általánossal is lehet, sőt...

Gumicsont zabálás

Az őrkutya és a sima idióta kutya között az a különbség, hogy ha egy őrkutyának bedobsz egy gumicsontot, akkor nem kezd el farokcsóválva azzal foglalkozni, hanem marad a céljánál, mondhatni a küldetésénél. 

A hasonlatnál maradva: ne akarja már egyik ellenzéki politikus sem eljátszani a demokrácia őrkutyája szerepet, miközben kilóg a szájából a gumicsont. 

Olcsó húzás, azt hittem csak a hülye vígjátékokban van ilyen, hogy a doberman majd elkezdi a jutalomfalatot rágni, a boltot meg kirabolják - de hát látod, működik. 

A kormány propaganda gépezete minden kritikusnak tűnő helyzetben bedob egy ilyet csontot, és a magyar ellenzéki politikusok nagy része is tudja, hogy ez egy kommunikációs trükk, de mégis, tudod mit mondanak? Rá kell repülni, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy mi nem megyünk rá, a többiek meg igen. Érett magatartás, meg főleg tudatos, áh...

A korrupció ellenes harc

A korrupció ellenes harc alapvető kötelesség. Széll Bernadett, Hadházy Ákos, Juhász Péter és társaik jól teszik a dolgukat, és ez tényleg bátorságra vall. Egy baj van: ez a népet most egyáltalán nem értékeli.

Talán megérne egy külön bejegyzést, hogy miért nem, de most csak maradjunk annyiban, hogy nem elég. Önmagában nem elég. A 2014-es választások előtt az egyik nagy ellenzéki stratéga azt mondta: az a kormány, amelyiket ellepik a korrupciós ügyek, megbukik. Sajnos ez ma már így nem igaz.

Van potenciál ezekben az ügyekben, sőt, alapvető erkölcsi kötelesség menni ezek ellen, de be kell látni, hogy ez így nem működik. Ez a többi felsorolttal ellentétben nem egy eleve vesztes harctér, itt talán csak a technika rossz, vagy csak simán erősebb az ellenfél, fene tudja - szomorú dolog ez.

Összegzés

Fentebb már írtam: nem értem, ha egy ellenzéki politikus/párt nem a választásokra optimalizál, akkor mire. El kell ismerni, elképesztően nehéz helyzetben vannak. De én, a választó, erre azt mondom, hogy én meg még nehezebben, mert nekem nem lesz jövőm, ha ezek nem csinálnak valamit, szóval joggal várom el, hogy csináljanak.

A politikai kommunikációs eszköztár teljesen átalakult, leginkább oly módon, hogy mindent a kormány ural, minden eszköz az ő kezükben van, ráadásul a leggusztustalanabb módon használja ezeket. Na várjunk, igaz ez a mondat? A 20. vagy a 21. században élünk? Az óriásplakátok vagy a kommunikációs és technikai forradalom korában? Biztos, hogy csak ezek az eszközök vannak?

Biztos, hogy egy május elseji légvár bérlésénél nem lehet jobban elkölteni az állami támogatást? Biztos, hogy a benzinköltség a kérdéses, az az emberek elérésének szűk keresztmetszete, vagy inkább egy virális poszt megírásához szükséges szellemi tőke?

Nem magyarázom tovább.