A kormány nyílt harcot hirdetett a civilek ellen.  Ez rossz, sőt aggasztó, de a sopánkodás helyett én azzal szeretnék foglalkozni, hogy vajon miképpen állhatott elő egy ilyen helyzet: miért áll fegyvertelenül, nevetségesen erőtlenül minden csoport, amelyet a kormány betámad? Van értelme ebben a helyzetben orbánozni, meg rezsiszilárdozni?

Kezdeném azzal, hogy nincs, nincs értelme orbánozni. Ez a véleményem, orbánozni pótcselekvés, különösen annak, aki nem akarja megérteni, hogyan jutottunk idáig. A poszt nem a jóságos civilekről és a gonosz kormányról szól - kerülném ezt a szűk narratívát, mert a dolgok mögött mindig van valami más, ezt keresem, jó szórakozást!

A civilek elleni háború szerintem nem a civilekről szól, tágabban értelmezve inkább  arról, hogyan vált védtelenné minden, amit a liberális világrend itthoni képviselői szilárdnak hittek. Kit érdekelnek a civilek, de kit érdekel a többi dolog, az emberi jogoktól a sajtószabadságig?

Tényleg, kit érdekelnek a civilek?

Vicces, amikor egymást hergelve ilyet mondanak emberek: "ebből biztos botrány lesz". Nem. Abból nem lesz botrány, hogy történik valami valakikkel, akiket igazán csak pár ezer ember ismer. Vajon hány magyar választópolgár tudja kibontani a TASZ betűszót? Hányan ismerik Orbán és Soros igaz történetét? És a Helsinki Bizottság küldetését? Mivel a válasz az, hogy nagyon kevesen, ezért az említett személyek és szervezetek szabad prédák, nem védi őket semmi, mert nem ismeri őket senki. Tudod miből lett először IGAZI botrány például a Rákosi-éra legsötétebb napjain? Az elvesztett berni döntőből. Nem a koncepciós perekből, vagy a kuláktalanításból. 

És mi az, ami szintén nem érdekel már senkit?

A balliberális elit kormányzása idején egyesek annyira elszakadtak a valóságtól, hogy hajlamosak voltak azt hinni, eljött, vagy hamarosan eljön az idő olyan kérdések társadalmi szintű megbeszélésre, mint melegházasság, eutanázia, drogliberalizáció. Ez az idő nem jött el. Őszintén, bár fontos kérdések ezek, de azon még talán túl lehet lépni, hogy ezeket most egy darabig nem beszéljük meg. Az már ennél is parább, hogy az emberi jogok, az emberiesség, a sajtószabadság, az állam átlátható működése (és sorolhatnám) is devalválódott fogalmak lettek. Már itt tartunk, és még nincs vége.

Mi az, ami szintén nem fogja érdekelni az embereket?

Egy történés akkor tud igazán ijesztő lenni, ha nem önmagában, hanem egy folyamat részeként vizsgáljuk. A folyamatot én így látom: nincsenek már szent tehenek, nincsenek tabuk, nincsenek érinthetetlen értékek, mert a korábban mögöttük álló erő és önvédelmi rendszer bedőlt. Ma még nincs konkrétan kimondva, de hónapok kérdése, és Európa is diplomáciai szinten deklarált ellenség lesz. És aztán ki tudja, hogy még mennyire mélyen kalandozunk el a józan észtől távoli sztyeppébe, és hogy vissza tudunk-e onnan térni? Mondjuk az EU-ból történő kilépés után.

És mi az, ami inkább érdekli az embereket?

Nem tudom, hogy egy ellenzéki politikus, vagy egy politikailag aktív "civil" mit gondol, mi érdekli ma az egységnyi magyar választópolgárt. Pontosabban tudom, csak nem akarom elhinni. Nem akarom elhinni, hogy nem veszik észre az alábbi (nagyon) leegyszerűsített képletet:

- vannak a "balosok": az ő gondolataikat ismerik, tudják befolyásolni - igazából nekik politizálnak. Ők már ilyenek maradnak, de a számuk és befolyásuk egyre elenyészőbb. 

- vannak a lekötelezett "jobbosok": tudod, aki szórólapozásért trafikot kapott, kampánytámogatásért nyertes pályázatot, ja meg adócsökkentés és CSOK-ot. Az ő fejükben kb. az van, amit Lázár mond.

- vannak a nem lekötelezett "jobbosok": fura állatfaj, mert szarabbul él mint valaha, de a feje mégis rezsiszilárddal van tele.

- és ott az istenadta nép I. : a tömeg. Akik érzik, hogy semmi nem lett jobb, érzik, hogy baj van, de közéleti (!) tájékozatlanságuk és ösztönös viselkedésük miatt befolyásolhatók. A kormány remekül beszéli a nyelvüket, hat a félelmeikre, kihasználja a politikai tudatlanságukat, nekik szól a félelemkampány, az árnyékbox, minden. Egy dolgot szeretnének: biztonságot. Aki ennek az illúzióját felvillantja, megnyeri őket. Mi érdekli őket, az ő fejükben mi van? Amit a híradó mond. Legszívesebben egy terepszínű miniszterelnököt szeretnének látni, valami ilyesmit:

De mondjuk semmiképpen sem egy ilyet:

- és az istenadta nép II.: a tömeg másik fele. Nekik elegük van az egészből, nem fognak zászlóikra idézeteket írni az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából - fogadunk? Esetleg egy közvetlen ígéretért (lebetonozzuk az utcádat), vagy egy még közvetlenebb ígéretért (egy zsák krumpli) elmegy és ikszel egyet.

Demokráciát akartak, hát megkapták Hölgyeim és Uraim. A demokrácia alapja minden ellenkező humbuggal ellentétben a választási matematika. A fentiekből mi is jön ki...? 

És akkor most jön a "hogy jutottunk idáig" rész:

Hogyan koptak el a szavaink?

Úgy, hogy sokan észre sem vették. Régen elég volt az kiabálni: korrupció, és az emberek rezonáltak rá. Ma kiabálhat akárki akármit, csak néz utána bután, hogy nem hatottak a varázsszavak. Kicsit "jön a farkas" jelenség, de szerintem ez ennél összetettebb, folytatom...
Az vagy, amit képviselsz. De ez megfordítva is igaz: amit képviselsz, azt veled azonosítják. Ha rólad kiderül, hogy egy tróger vagy, akkor nem hiszem el neked, hogy az életvezetési tanácsaidat meg kell fogadjam. A számomra fontos értékeket számomra hiteltelen emberek jelenítik meg ebben az országban. Ez bennem azt okozta, hogy ilyen cikkeket írok, de kitartok az elveim mellet. A többségnek viszont nincs ennyi ideje ezzel foglalkozni, így hajítja - tök jogosan -  az elveket az elvek emberei után. Az elvekkel a szavaink is kukába kerültek, és csak üresen csengenek a körúton belüli pártszékházakban meg az Aurórában. A szavakkal meg a jogaink is a semmibe lettek, mert ami a papírra van írva az semmi, aki alkalmazza őket, az a minden. 

Hogyan nem vettük észre, mi történik?

Egyszerű. Ki kellett volna nézni a Magyar Narancs mögül. Ez szerintem annyira triviális, hogy nincs is kedvem kibontani.

Ha hangoskodsz, csak még jobban megutálnak az elveiddel együtt!

Én például szeretem a zöldet a városban és utálom az elcseszett, korrupcióban tocsogó presztízs-beruházásokat. De most már úgy vagyok vele, hogy szépen öntsék le betonnal az egész átkozott Ligetet és rendezzünk rajta Nemzeti Tizenegyesrúgó és Hurkatöltő Bajnokságot.
Vannak ezek a magukat nevetségesen heroizáló módon 'Ligetvédőknek' hívó, irritáló tarisznyás balfaszok. Na miattuk mondom ezt. Ők és az általuk képviselt attitűd az, amire jogosan mondják egyrészt, hogy tök jó, hogy kiállsz a fákért, de mondjuk a kórházakért is kiállhatnál ilyen hisztérikusan; másrészt, hogy az ügyeddel együtt komolyan vehetetlen vagy. Azt hiszem, mindenki ilyen arányt, stílust és célt tévesztett ellenzékre vágyik.

A reprezentáció fontossága - ki, mit, milyen kontextusban?

Az van, hogy a hatalom alapjának tekinthető szavazatokat leadó emberek élik az életüket, ami nem könnyű. Eközben nem feltétlenül foglalkoznak alapvető jogi, politikai, társadalmi fogalmi keretek értelmezésével. Furcsa? Hát ja, ez nem annyira szokás. Ezért az emberek többségének a szavakról nem gondolataik vannak, hanem érzéseik. Azokat pedig nagyban meghatározza, hogy ki, mit, milyen kontextusban mond nekik. Ha ebből a hármasból valamelyik nem stimmel, akkor borul a mutatvány. Egy orvosnak nem hiszed el, amit az atombombáról mond, egy tolvaj szavára pedig nem adsz kölcsön pénzt. Mesélek erről valamit...

Egy történet erről

Valamikor Gyurcsány alatt volt egy balhé a Hollán Ernő utcában. Az olvasók biztos emlékeznek, én nem annyira, de valami olyasmi volt a lényeg, hogy náci arcok betámadtak egy jegyirodát. Biztos nem szolgálták ki őket kannásborral, vagy nem volt jegy a Kárpátiára, szóval balhéztak, és azt hiszem be is törtek egy kirakatot, fenyegetőztek stb. Nem egy jóízű sztori, főleg nem egy olyan kerületben, ahol elég sok olyan ember él, aki megélte a vészkorszakot. Közel lakom, hát kimentem az ügy kapcsán szervezett demonstrációra. Dühített az eset, de annál is jobban dühített az az undorító, gátlástalan rátelepedés, amit a Gyurcsány-Schröder páros előadott. Dühös voltam, mert arra gondoltam, hogy ez az ember (GYF) itt komoly dolgokról beszél, fontos emberi értékekről, elvekről, és mivel a személye maga a hiteltelenség, így ezeket a dolgokat voltaképpen maga után rántja a semmibe. És aki őt utálja (az ország 95%-a), az azokat is utálni fogja, akiket ő képvisel. Ez régen volt. De igazam lett. (Erről majd még úgyis írok.)

A Körút és a Maslow piramis

A fentieknél is fontosabb: az ún. értelmiségiek elfelejtették a főiskola/egyetem első félévében tanult alapvetést a Maslow piramisról. Előbb teszünk a biztonságunkért, és utána azért, hogy tiszta legyen a cipőnk, előbb várunk megoldást a közbiztonság problémájára, mint az iskolai szegregációra, akkor is, ha éppen az előbbi miatt kell az utóbbit beáldozni. 
Amikor halára vált arccal sírnak emberek az ATV-ben, akkor erre is kéne gondolniuk (ja igen, meg arra, hogy az ATV egy kapzsi szektás színháza bukott balosokkal dühös balosoknak). Nekünk itt a Körúton belül nincsenek létproblémáink. Nem kell félni a tyúktolvajoktól, a hidegtől, a rossz terméstől. A mi problémáink akkor lehetnek validak mások szemében, ha az ő - Maslow piramison lejjebb szereplő! - problémájukat már megoldottuk. 
Akinek a lét a tét, attól ne várjunk azonosulást a TASZ problematikával. Sajnos ez ilyen egyszerű. Még akkor is, ha a TASZ éppen az ő jogait hivatott védeni. Paradox, de így van.

A jóléti rendszer alapja nem az elvei, hanem a jólét maga (és nem egy csoport jóléte)

Elérkeztünk a lényeghez: a nyugati modelleket lelkesen másoló, szép ingekben nyugatias dolgokat mondó politikusok és holdudvaruk kora leáldozott. Miért? Azért, mert bár sokáig el lehet adni az embereknek a mázat, a végén kiderül, hogy a hiperkorrekt, nyugatias arcok valójában korruptak, ráadásul fogalmuk sincs, hogyan léphetünk egyel közelebb Ausztriához. 
Az emberek dühösek lettek Európára, a polkorrektségre, az emberi jogokra, a szabad (pf) sajtóra, mindenre. Azért, mert ezeket a szavakat kapták jólét helyett. Mintegy elvárásként, hogy akkor vagy rendes ember, ha ezeket tiszteletben tartod...Óriási hiba.
A jóléti állam alapja ugyanis a jólét maga, és nem a jóléti állam elvei. A békés, nyugodtan élő dán nyugdíjas befogadó a környezetvédelem problémájára, a frusztrált, szegény, becsapott magyar nyugdíjas pedig azt mondja:
"Hol érdekel engem ez a baromság? Erről pofáztok, miközben én a kórházi folyosón fogok meghalni? Azonnal hibást akarok! A civilek meg a migráncsok? Dögöljenek meg!"

Az a döbbenetes, hogy a magyar kisembernek igaza van, úgy értem, jogos a frusztrációja. A magyar kisember pedig ikszekkel választja ki, ki lesz a nagyember. És ő nem azt választja, aki női egyenjogúságot ígér, hanem azt, aki két zsák krumplit. 

És a civil szervezetek? Ebben a történetben hol érdekelnek bárkit is, ne vicceljünk, védtelenek és gyengék. A kormány ezt érzete meg, röviden a folyamat még egyszer: a kormánynak ellenség kell, hogy a permanens honvédő háború érzetét fenn tudja tartani. Rájöttek, hogy szinte minden határt átléphetnek. Hagyhatnak éhen halni menekülteket, küldhetnek rendőröket alapítványokhoz, a józan ész őrei politikai és társadalmi támogatottság nélkül csak rikoltozó szerencsétlenek. A jog? Ne vicceljünk. Külön probléma, hogy a világban éppen hasonló folyamatok vannak, az inkorrektség forradalma söpör végig a nyugati világon, ezért itthon simán túl lehet tolni a biciklit.

Van  megoldás?

Van. Miért ne lenne? Megoldást kéne kínálni az égető problémákra, hitelesen és őszintén beszélni az egészségügyről, a szegénységről, a cigány-problémáról, az elvándorlásról. És hagyni a francba az érthetetlen szavakat, azokról akkor kell beszélni, ha már sikerült leváltani ezt a borzasztó kormányt. 
Igen, ez áldozat. De inkább úgy mondanám, politikai racionalitás, avagy pragmatizmus. A politika, a hatalom kemény dolog. És egy szegény, lecsúszó országban nem lehet másképpen viselkedni, mint keményen, populistán, pragmatikusan. Ha Orbán lennék, és ellenfeleket kéne választanom, olyanokat választanék, akik ezt nem látják be. A rossz hír, hogy ő már választott, és be is jött ez a választás, sőt 18-ban is be fog.